Királyháza felett találjuk Nyalábvár romjait. A Borsa-nemzetség várának birtoklásáért egy évszázadon át pereskedtek a Drágffyak és a Perényiek. A huzavona végül 1506-ban a Perényiek sikerével végződött. Udvarukban valóságos tudósiskola működött. Itt talált menedéket a híres pozsonyi kanonok, Komjáthy Benedek is.
S ha már itt járt, az Úrnak 1532. esztendejében e falak között fordította magyar nyelvre Pál apostol leveleit, mely – miután Krakkóban kinyomtatták – az első magyar nyelven nyomtatott könyvként írta be magát a történelembe. Gyakori vendég volt a Perényiek várában Ilosvai Selymes Péter is, aki valószínűleg Nyalábvár könyvtárában bukkant a Toldi-mondára. Ugocsa vármegye hajdan legerősebb vára a Perényiek császár-ellenességének köszönhette végzetét. I. Lipót császár parancsára 1672-ben lerombolták.
Tovább élt, de nem kerülhette el végzetét a középkori kápolna sem. A „dicsőséges” szovjet hadsereg 1946-ban rombolta le. Ám 50 év sem telt el – mi az a vár 700 éves történetében, s a kápolna Kisboldogasszony tiszteletére újra felépült, hogy figyelmeztessen: a kommunizmus már csak egy szörnyű emlék, a hit azonban legyőzhetetlen, és örökké él.
A várdombról pazar a kilátás Királyházára és a szomszédos nagyszőlősi hegyekre.
Az enyészeté lett a gyepűvédő besenyők ősi települése, Talmács vára is, ami egykor a szoros északi bejáratát őrizte, Nagy Lajos királyunk rendeletére. Azért érdemes feljönni töredékeihez, szembe nézni a múlttal és a Fogarasi-havasok vagy a Lator masszívumaival.
Talmácsnál folyik bele az Oltba a Cód pataka.
Az Olt partján a 15. században épülhetett a törökök ellen a Fekete-torony, amit a 17. századi romlása óta Halbesturm, vagyis Hasadt-torony néven emlegetnek.
Mindig nagy volt a jövés-menés a Déli-Kárpátok legfontosabb átjáróján. Sokan próbáltak bejutni Erdélybe az Olt Vöröstoronyi-szorosán. De ez már csak történelem. Jelképes, ahogy a folyó partján őrködő várak legősibbjét, Latorvárat a 20. században felzabálta egy kőbánya. De emlékét nem sikerült eltüntetni.
A Magyarországról Halicsba vezető út mentének vidékét a 14. században Korjakovics Tódor katonai parancsnok kapta meg. A határunk védelmére megbízott parancsnokkal érkező szerzetesek templomot és kolostort építettek, amely kultikus görögkatolikus zarándokhely lett.
A laborcrévi kolostor romjaiban is képes lelki támaszt nyújtani a hosszú utat bejárt vándornak.
Tarkő vára sem kerülhette el a sorsát, a Berzeviczyek által a Lengyelországba vezető út védelmére épített erősség is a Habsburg csapatok áldozatául esett. Ma már csak megmaradt falai emlékeztetnek minket a dicső magyar múltra.
Az Ákos nembeli Micsk bán Nagy Lajos királyunk engedélyével, 1342-ben építette át favárát kővárrá. Később a vidék urai a Tarczayak lettek, akik nem átállottak Szapolyai János királyt, majd özvegyét, Izabella királynét támogatni Ferdinánd ellenében. A Habsburg zsoldossereg jutalmul megostromolta és fel is robbantotta várukat.
A hagyomány szerint Doboka vármegye nevét első ispánja, Doboka vezér után kapta, aki Szent Istvánnak is rokona volt. Ő építette az első várat, ami később Erdély egyik legfontosabb központja, Doboka vármegye székhelye lett. 1068-ban innen indult Salamon király Géza és László hercegekkel a besenyők ellen a cserhalmi csatába. Izabella királyné többször is időzött a várban, aztán megszakadt írott történetének fonala, így csak sejteni lehet, hogy ez az erősség is a hírhedt Basta tábornok áldozata lett, a templommal együtt. A vár falainak alapjait csak az elmúlt században rekonstruálták.
A Borsa völgyében és tágabb környezetében évszázadokon át éltek békében egymás mellett románok és magyarok, mit sem törődve a világ zűrzavarával. A hagyományos önellátó gazdálkodás, az állattartás és a földművelés ma is meghatározza az itt maradtak életmódját.
A Lóna völgyének régi központja, az Erdélynek annyi kiváló politikust és hadvezért adó Kendiek birtoka volt. Kendilóna később a nem kisebb érdemekkel bíró Teleki családhoz került, akiknek kastélya a 17. századból származik. De a nemeseknek már nincs helyük errefelé. Elenyészett az öreg kőrisfa is, amelynek tövében az összeesküvéssel vádolt Kendy Sándort 1594-ben elfogták, hogy aztán Kolozsvár főterén lefejezzék. S miután Teleki Pál a kuruc szabadságharcban is részt vett, a császáriak „jutalmul” lerombolták kastélyát. Az öreg vadásztorony csonkja – ennyi maradt régmúlt idők hírmondójaként a reneszánsz épületből.
Ugyanez a sors jutott a középkori eredetű templomnak is. Miután a labancok elpusztították, Teleki Pál és neje, Vay Kata nem átállottak saját költségükön újjáépíteni.