Szi­lágy­cseh mel­lett a dom­bon alussza örök álmát Cseh vára. Az Árpád-kori erős­sé­get fény­ko­rá­ban, a XV. szá­zad kör­nyé­kén Tövis­hát fő urai, a Jak­csok, majd a Drág­ffyak bír­ták. Később a Bátho­ry, a Gyu­la­fi, majd a Kapi csa­lá­dok ura­dal­ma lett. A török idők­ben vég­vá­ri sze­re­pe volt, majd a 18. szá­zad­ban jöt­tek a Bor­nem­isszák és a vár helyé­re udvar­há­zat épí­tet­tek. Aztán a nagy sötét üres­ség köl­tö­zött be a kas­tély­ba és fel is emész­tet­te fala­it. Néhány gaz­dát­lan, bús düle­dék és egy rene­szánsz kút töre­dé­ke: ennyi maradt a régi dicső­ség­ből.

A régi mező­vá­ros, Szi­lágy­cseh leg­szebb lát­ni­va­lói az épü­le­tek. Ilyen az egy­ko­ri Járá­si Bíró­ság épü­le­te, vagy a bank, ami Észak-Erdély vissza­tér­te­kor Úri Kaszi­nó­ként üze­melt.

A falu refor­má­tus temp­lo­ma a 16. szá­zad ele­jén épült, a Drág­ffy csa­lád nevé­hez kötő­dik.

Hazajáró epizódban szerepelt:

• 146. rész: Tövishát — A hepehupás vén Szilágyság szívében