Közel száz lel­kes túrá­zó rész­vé­te­lé­vel zaj­lott le a hét­vé­gén az idén első alka­lom­mal meg­ren­de­zett Csal­ló­kö­zi Haza­já­ró Túra. Ren­ge­te­gen érkez­tek az anya­or­szág­ból, de a kör­nyék­ről is, hogy bejár­ják szű­kebb hazá­ju­kat. Köz­tük volt Bor­ka Zol­tán bará­tunk is, fogad­já­tok sze­re­tet­tel beszá­mo­ló­ját a túrá­ról.

Még le sem per­gett Bács­ka húsos föld­jé­nek darab­kái a túra­ci­pőm­ről, de már érez­ni lehe­tett már­ci­us első felé­ben, hogy a Kár­pát-meden­cei túrá­zá­sok­nak egy dara­big lőt­tek, mivel egy várat­lan jár­vány­ügyi hely­zet ezen prog­ra­mo­kat mind keresz­tül­húz­ta. Sze­ren­csé­re a hely­zet hét­ről-hét­re las­sacs­kán javult, így a fényt is lát­tuk az alag­út végén. Júni­us­ra pedig elér­ke­zett Fel­vi­dék pil­la­na­ta is, mikor is kide­rült, hogy az ere­de­ti­leg meg­hir­de­tett I. Csal­ló­kö­zi Haza­já­ró Túra meg­ren­de­zés­re kerül.

Ollé Ernő főszer­ve­ző és segí­tői szor­gos méhek mód­já­ra egy tar­tal­mas prog­ra­mot állí­tot­tak össze az össze­se­reg­lett túrá­zók szá­má­ra. Nem túl­zok, de egy kisebb sereg gyűlt össze az eke­csi Vil­la Fília Pan­zió udva­rán, vár­va a raj­tot. Nálam a zsí­ros­ke­nyér és a két feles pálin­ka meg­ad­ta a kel­lő löke­tet a nap­ra. El is kel­lett a segít­ség, hiszen bár sík tere­pen halad­tunk végig, de a több, mint 30 kilo­mé­te­res táv és a dög­lesz­tő meleg kom­bi­ná­ci­ó­ja ren­de­sen kifa­csar­ta a túrá­zó ere­jét a cél­ba érés­nél. Az enyé­mét biz­to­san. Na, de ne sza­lad­junk ennyi­re elő­re. Csak szé­pen sor­já­ban!

Reg­gel nyolc­kor neki­in­dul­tunk a csal­ló­kö­zi róna­ság­nak. Mielőtt még bele­me­rül­tünk vol­na a kilo­mé­te­rek tapo­sá­sá­ba, Puss Péter jezsu­i­ta szer­ze­tes adott nekünk egy rövid isten­tisz­te­le­tet. A túra ele­jén átha­lad­tunk a tér­ség tanya­vi­lá­gán, majd egy kisebb pihe­nőt tar­tot­tunk a Bota­kla tanyá­ján, ahol fris­sí­tő­vel és a meg­un­ha­tat­lan zsí­ros­ke­nyér­rel vár­tak min­ket. Erőt gyűjt­ve foly­tat­tuk utun­kat. Az ilyen alkal­mak töké­le­te­sek arra, hogy régen látott túra­tár­sad­dal foly­tass külön­fé­le esz­me­cse­rét vagy netán új arcok­kal ismer­kedj meg.

A követ­ke­ző nagyobb pihe­nőn­ket Gút­án, a helyi vízi­ma­lom­nál ejtet­tük meg. A meg­ven­dé­ge­lés itt is prí­ma volt, köszön­he­tő­en az Új Egy­ség Moz­ga­lom és a helyi Köz-Ért Pol­gá­ri Körök köz­re­mű­kö­dé­sé­nek. Lőt­tünk is itt egy fran­kó csa­pat­ké­pet, majd ráké­szül­tünk a táv máso­dik felé­re.

Gút­áról kife­lé még útba ejtet­tük a helyi Had­tör­té­ne­ti Múze­u­mot, majd onnan meg­cé­loz­tuk magunk­nak a Vil­la Fília Pan­zi­ót és elin­dul­tunk felé­je, a csal­ló­kö­zi tanya­vi­lág érin­té­sé­vel. Na itt már ren­de­sen per­zselt min­ket a nap. Ettől füg­get­le­nül a nagy­szá­mú tár­sa­ság szé­pen bír­ta a stra­pát. Bár engem az utol­só kilo­mé­te­rek­nél inkább a szí­vem és lel­kem vitt be a cél­ba, de a lénye­gen mit sem vál­toz­tat. Min­den­ki sike­re­sen tel­je­sí­tet­te az idei év első fel­vi­dé­ki túrá­ját.

A cél­ban már vár­tak min­ket. Tatai Robi, a TV2 Séfek séf­je műso­ra nyer­te­sé­nek malac­po­fa­gu­lyá­sa a lehe­tő leg­jobb­kor készült el az éhes tár­sa­ság szá­má­ra. A hát­tér­ben szólt a élő muzsi­ka, sőt vol­tak olya­nok a tár­sa­ság­ban akik dal­ra is fakad­tak a kel­le­mes fáradt­ság­ban.

Köszö­net jár ezért a tar­tal­mas prog­ra­mért Ollé Ernő­nek és csa­pa­tá­nak, akik lel­kes és szor­gal­mas mun­ká­val egy minő­sé­gi túrát állí­tot­tak össze. Jár a pacsi Jakab Sanyi­nak, aki a Haza­já­ró c. műsor egyik arca­ként szin­tén végig­tol­ta velünk a távot és nem utol­só sor­ban óri­á­si taps­cu­na­mi azok­nak a túrá­zók­nak, akik eljöt­tek és meg­tisz­tel­ték Csal­ló­közt jelen­lé­tük­kel.

Jövő­re foly­ta­tás!

A Haza­já­ró Egy­let ber­ke­in belül idén máso­dik alka­lom­mal szer­vez­tük meg a Bács­kai Ispán­ság fel­ség­te­rü­le­tén a Haza­já­ró túrát. A tava­lyi­hoz hason­ló­an ebben az évben is már­ci­us ele­jé­re idő­zí­tet­tünk, egy szom­ba­ti nap­ra. A túra cél­ja, hogy Bács­ka ter­mé­sze­ti és kul­tu­rá­lis érté­ke­it meg­mu­tas­suk az ide­lá­to­ga­tó haza­já­ró turis­ták­nak. Ezért tavaly Sza­bad­kát és kör­nyé­két jár­tuk be, idén Tóth­fa­lu és kör­nyé­ké­re esett a válasz­tás.

A Haza­já­ró Hon­is­me­re­ti és Turis­ta Egy­let szer­ve­zé­sé­ben, Szen­tes Antal veze­té­sé­vel, 2020. janu­ár 24–26. közöt­ti idő­szak­ban első alka­lom­mal, kísér­le­ti jel­leg­gel került meg­ren­de­zés­re az I. Madé­fal­vi Har­gi­ta Túra (Sicu­li­ci­di­um emlék­tú­ra). A szer­ve­zők jövő­be­ni ter­vei között sze­re­pel a tör­té­nel­mi meg­em­lé­ke­zés és turisz­ti­kai prog­ram össze­kap­cso­lá­sa a Kár­pát-meden­cei magyar­ság téli talál­ko­zá­si helyé­nek kiala­kí­tá­sa, akár csa­lá­dok szá­má­ra is – állt a szer­ve­zők fel­hí­vá­sá­ban.

2019-ben elő­ször hir­det­te meg a Haza­já­ró Egy­let a Haza­já­ró Kupa túra­so­ro­za­tát, mely­nek cél­ja, hogy nép­sze­rű­sít­se tör­té­nel­mi hazánk varázs­la­tos hegy­vi­dé­ke­it, ösz­tö­nöz­ze a túrá­in­kon való rész­vé­telt és erő­sít­se a Kár­pát-meden­ce magyar közös­sé­ge­it. A 2019-es túra soro­zat­ba 15 gya­log­tú­ra került be a Kár­pát-meden­ce vidé­ke­i­ről. Aki a fel­so­rolt túrák bár­me­lyik táv­já­ból össze­sen leg­alább 7‑et sike­re­sen tel­je­sí­tett, név­re szó­ló kupa és okle­vél díja­zás­ban része­sült. A Kupa díj­át­adó­ja az évzá­ró Bör­zsöny Vul­kán­tú­ra cél­já­ban, Király­ré­ten volt 2019. decem­ber 14-én. Min­den tel­je­sí­tő­nek szív­ből gra­tu­lá­lunk!

A Kupa összes túrá­ját egyet­len túrá­zó, Lázár Zol­tán tag­tár­sunk tel­je­sí­tet­te, az ő beszá­mo­ló­ját olvas­hat­já­tok, amely egy­ben egy meg­hí­vó is a 2020-as Haza­já­ró Kupá­ra!

Bizony, ami­kor reg­gel 5‑kor a zuho­gó eső­re ébred­tünk Király­ré­ten, igen­csak elszon­tyo­lod­tunk. Min­den­eset­re 18. alka­lom­mal is beren­dez­tük a raj­tot, és ugyan­az­zal a lel­ke­se­dés­sel vár­tuk a Vul­kán­tú­ra indu­ló­it, mint tet­tük azt 2002-ben Ákos bácsi büfé­je előtt az első „vul­kán” ide­jén. Aztán csak nem akart apad­ni a sor, és a rossz idő elle­né­re 423-an csak neki­ru­gasz­kod­tak a 42 kilo­mé­te­res táv­nak, köz­tük a tel­je­sít­mény­tú­rá­zó, terep­fu­tó, ult­ra­fu­tó és hegy­má­szó­tár­sa­da­lom szí­ne-java! Le a kalap­pal azok előtt, aki­ket nem riasz­tott el az íté­let­idő, és még­is eljöt­tek! Körül­be­lül fél 10-ig saj­nál­tuk őket, ekkor kezd­tek érkez­ni a szebb­nél-szebb fotók a Magas-Bör­zsöny havas-zúz­ma­rás cso­da­vi­lá­gá­ból. A völ­gyek­ben per­sze ismét a saras késő­ősz ural­ko­dott, ami kicsit meg is ros­tál­ta a mezőnyt, de végül 354-en szint­időn belül tel­je­sí­tet­ték az évti­zed utol­só „vul­kán­ját”. De nem csak nekik gra­tu­lál­hat­tunk a cél­ban, hanem az első ízben kiírt Haza­já­ró Kupa tel­je­sí­tő­i­nek is, akik szin­tén ezen a napon vehet­ték át a díja­zást. Alább a fel­vi­dé­ki Dobay Ger­gely benyo­má­sa­i­ról olvas­hat­tok!

A bor­sa­fü­re­di Haza­já­ró Pont­nál, a Med­ve pan­zi­ó­nál gyü­le­kez­tünk május 25-én reg­gel, hogy részt vegyünk a VI. Rad­nai túrán. A cél a Torony­ága csúcs (1930 m) volt. Autó­ink­kal elő­ször átmen­tünk Bor­sa­bá­nyá­ra. A bánya­vá­ros szé­lé­ről már gya­log indul­tunk tovább.