A tomboló nyári hőség nem igazán kedvez a hosszabb és keményebb túráknak, ezért Egyletünk ilyenkor mindig igyekszik valami könnyebb, családbarát útvonalat választani, ahol az együttlét és a szellemi feltöltődés az elsődleges szempont.
Nagyvázsonyban már igazi hazajáróknak számítunk, hiszen több túrát is szerveztünk már erre a nagy múltú településre és valóban varázslatos vidékére. Így volt ez most is, amikor is július 22-én reggel 8‑tól már gyülekeztek a túrázók a nagyvázsonyi Kinizsi söröző udvarán. A rajt időpontjára közel nyolcvan nevező jött össze, a legtávolabbról ezúttal Ausztráliából érkeztek magyar honfitársaink. Kenyeres Oszkár, a Hazajáró honismereti magazin szerkesztője röviden köszöntötte a megjelenteket, majd mindenki felhörpintette a kezében lévő italát és kezdetét vette a túra.
A Petőfi 200 emlékév alkalmából naná, hogy a Petőfi Sándor utcán keresztül hagyjuk el a települést, majd hamarosan el is érjük első megállónkat, a pálos rendi Szent Mihály kolostor romjait. Itt Nagyvázsony polgármestere, Fábry Szabolcs köszöntötte a csapatot, majd röviden ismertette a település történetét, Kinizsi Pál és a pálosok szerepét, valamint máig ható jelentőségét. A történeteket hallgatva szemünk előtt elevenedik meg a kolostorban élő, művelt és buzgó szerzetesek munkálkodása, melynek gyümölcsei közül máig fönnmaradt több kézzel írott kódex is. Az egykor pompás és impozáns kolostor gótikus templomából mára csak a szentély végfala maradt meg teljes magasságban, de egy hazajáró így is érzi a falakból áradó szakralitást. Egy gyors csoportkép után indulunk is tovább a hol dimbes-dombos, hol erdős útvonalon. Tényleg festői a táj, a szalmabálák mögött megmutatja magát a közel 600 méterre magasodó Kab-hegy is.
Pár kilométer kellemes séta és meg is érkezünk a XIII. században épült Szent Ilona templom romjaihoz. A kicsiny kápolna múltjáról keveset tudni, de az biztos, hogy a közelben csobogó Vázsonyi-Séd és a kis kápolnát övező erdő sejtelmes békét áraszt magából az erre járó túrázók számára. Egy rövid szusszanás után indulunk is tovább, az erdőt továbbra is kisebb tisztások, szalmabálás rétek szabdalják, majd hamarosan már a 13. században írásban is említett Tálodi kolostorromnál találjuk magunkat. Az itt eredő Kinizsi-forrás tette lehetővé a pálos szerzetesek számára, hogy az erdő mélyén, elvonulva élhessenek. A ma is álló víztároló medence falát szintén a 13. században, a kolostor lakói építették. A 15. század végén aztán a pálosok átköltöztek a vázsonyi kolostorba, hogy helyüket a ferenceseknek adják át.
Mi is tovább indulunk, ezúttal már visszafelé, az eddigi OKT jelzésről a nem kevésbé gyönyörű útvonalon haladó, zöld sáv jelzésre váltva. Nemesleányfalu határába érve egy újonnan kialakított pihenőnél és itatónál beiktatunk egy rövid megállót, majd együtt érkezünk a helyi temetőben található Szent Jakab templomromhoz.
Első ránézésre nehéz felismerni a kis Árpád-kori templom még álló romjait, mivel úgy benőtte a rákúszó borostyán és a tövében álló fa, hogy úgy néz ki, mint valami fantasy film mesebeli házikója.
Innen már tényleg nincs messze a cél, de azért a gyerekek örömére még beiktatjuk a közeli Igásló központot, majd hol máshol, mint a Petőfi utca másik végén érkezünk vissza Nagyvázsonyba, korábbi kiindulási pontunkra, a Kinizsi sörözőbe. Gratuláció jár mindenkinek, na és persze oklevél és kitűző, a szerencsések még hideg italokkal is megjutalmazzák magukat.
Pazar társaság, gyönyörű táj és szuper időjárás, lelki, szellemi feltöltődés. Ennél többet nem is kívánhattunk magunknak, mindenkinek köszönjük a részvételt és azoknak, akik most nem tudtak eljönni, vagy még nem is voltak soha velünk túrázni, ott a lehetőség, hogy következő túráinkon csatlakozzanak a Hazajáró Egylet közösségéhez.
Várunk mindenkit szeretettel!
Következő túránk:
2023.08.05. Maderspach emléktúra — Dél-Erdély