Újabb túrá­ra gyü­le­kez­tek a Kár­pát-meden­ce túrá­zói. Szep­tem­ber 3‑án került sor a Mára­ma­ro­si Haza­já­ró Túrá­ra, a Gutin-hegy­ség­ben. Kár­pát­al­jai lel­ke­se­dés­hez mél­tó­an a 21 fős csa­pat már szom­ba­ton, szep­tem­ber 2‑án meg­ér­ke­zett Nagy­bá­nyá­ra.

Bíró And­rás szer­ve­zé­sé­vel és Dávid Lajos kala­u­zo­lá­sá­val izgal­mas pár órát tölt­het­tünk a város­ban. Baran­go­lá­sunk a Tele­ki Magyar Ház­ban vet­te kez­de­tét, hal­lot­tunk a Bánya­vi­dék jel­leg­ze­tes egyé­ni­sé­gé­ről gróf Tele­ki Sán­dor­ról, barát­já­ról, Pető­fi Sán­dor­ról és Nagy­bá­nyán és Kol­tón töl­tött idő­sza­ká­ról. Ezt köve­tő­en egy rövid­ke séta kere­té­ben meg­te­kin­tet­tük a régi főtér kör­nyé­két a Nagy­bá­nyai Művész­te­lep ala­pí­tó­i­nak szo­bor­cso­port­já­val, akik a magyar fes­té­szet szá­má­ra rend­kí­vül fon­tos jelen­tő­ség­gel bír­nak vala­mint a káp­rá­za­tos kilá­tást nyúj­tó Szent Ist­ván tor­nyot. Ter­mé­sze­te­sen utol­só prog­ram­ként még az Ásvány­ta­ni Múze­um meg­te­kin­té­sé­re is sort kerít­het­tünk, hiszen a vál­to­za­tos és lenyű­gö­ző ásvány­ki­ál­lí­tás Euró­pa egyik leg­gaz­da­gabb gyűj­te­mé­nye.

Utol­só állo­má­sunk és egy­ben szál­lás­he­lyünk Kol­tó­ra veze­tett. Szász Eri­ka házi­gaz­dánk­nak köszön­he­tő­en ízle­tes és bősé­ges vacso­ra után alkal­munk volt ellá­to­gat­ni a barokk stí­lu­sú Tele­ki-kas­tély­ba. A szer­ve­zők ked­ves fogad­ta­tá­sa, érdek­fe­szí­tő tár­lat­ve­ze­té­se során meg­tud­hat­tuk, hogy Pető­fi Sán­dor itt töl­tött mézes­he­tei során írta pél­dá­ul a kör­nye­ző tájat („már hó taka­rá el a bér­ci tetőt”) figyel­ve a Szep­tem­ber végén című köl­te­ményt, amit sokan a magyar iro­da­lom egyik leg­szebb sze­rel­mes ver­sé­nek tar­ta­nak. S mi több, mi magunk is meg­áll­hat­tuk azon az erké­lyen, ahol egy­ko­ron a köl­tő áll­ha­tott, s gyö­nyör­kö­dött a töké­le­te­sen meg­al­ko­tott vidék lát­vá­nyá­ban.
Per­sze túrák, kirán­du­lá­sok során nem csak a mél­tán híres hely­szí­nek meg­lá­to­ga­tá­sa töl­ti fel az embert, hanem az a kisebb vagy nagyobb csa­pat, aki­vel épp uta­zik. Nem volt ez más­ként a mos­ta­ni túrán sem. Régi s új arcok, közös kap­cso­ló­dá­si pon­tok kivá­ló lehe­tő­sé­get nyúj­tot­tak a késő esti beszél­ge­té­sek­re, neve­tés­re, fel­töl­tő­dés­re.

Más­nap újult erő­vel és még nagyobb lel­ke­se­dés­sel, bár kalan­dos úton jutot­tunk el túránk kiin­du­lá­si pont­já­ra a Gutin-hágó­ra. A las­san elénk táru­ló táj lenyű­gö­ző lát­vány szem­nek és lélek­nek. Újra tuda­to­sul az ember­ben, hogy Isten cso­dá­la­to­sat alko­tott szá­munk­ra. Túra­út­vo­na­lunk cél­ja a Kakas­ta­réj és Nagy Gutin (1443 m), amely során volt nap­sü­tés, szél és eső, bár mind­ez nem szeg­te a tár­sa­ság jó ked­vét, ere­jét. Napunk végén kel­le­me­sen elfá­rad­va, lel­ki­leg fel­töl­tőd­ve, ’Ide vissza kell tér­ni!’ érzés­sel indul­tunk ott­ho­na­ink felé. Köszön­jük Jóna Bálint­nak a túra­ve­ze­tést, a szer­ve­zők­nek a ter­ve­zést s a lehe­tő­ség meg­te­rem­té­sét.

A beszá­mo­ló­ért és fény­ké­pe­kért külön köszö­net Knob­loch Erzsé­bet­nek!