Mint­ha most szü­le­tett vol­na, de már­is öt esz­ten­dős lett a Kal­de­ra túránk. Ahogy növek­szik, kezd önál­ló élet­re kel­ni.

Eddig sokan a “nagy” téli Vul­kán­tú­ra kis­test­vé­re­ként tekin­tet­tek rá, talán még mi, szer­ve­zők is, de a “kis Vul­kán” kez­di kinő­ni magát, hisz a Bör­zsöny hami­sí­tat­lan varázs­ere­je és szép­sé­gei mel­lett komoly fizi­kai kihí­vást is jelent. Ez a túra is iga­zol­ja, hiá­ba a rövi­debb táv és a keve­sebb szint, a “Bör­zsöny nem vic­cel…“
A Haza­já­ró Kupa sok olyan túrá­zót is elho­zott most ide, a Bör­zsöny észak­nyu­ga­ti szeg­le­té­be, akik ilyen hosszú táv­ra egyéb­ként nem vete­med­né­nek; de végül min­den első bálo­zót köszönt­het­tünk a cél­ban.
Idén is több mint 100-an vág­tak neki Kemen­cé­ről, a Gabó Fagyi­zó­ból a 25 km-es táv­nak, hogy a Csar­na-völgy­ből a Mik­lós-tetőn, majd a Magos­fán át kapasz­kod­ja­nak fel a Csó­vá­nyos­ra. A kal­de­ra pere­mén a Nagy-Hideg-hegy felé vitt tovább az út, majd a Hanák- és az Aklok-rét­jén vissza­eresz­ked­ve a Csar­na vad­re­gé­nyes völ­gyé­be a Bör­zsöny nyu­ga­ti gerin­cé­re kapasz­kod­ja­nak fel.

A Sal­gó­vár és a Hol­ló-kő bér­ce­i­ről meg­un­ha­tat­lan a pano­rá­ma a besza­kadt krá­ter ren­ge­te­gé­re és szem­ben a már bejárt hegy­töm­bök­re. Az eső sem szeg­te ked­vét a részt­ve­vők­nek, akik vissza­tér­ve Kemen­cé­re, hála Sági Gábor­nak és csa­lád­já­nak, finom fala­tok­kal koro­náz­hat­ták meg a túrát.

Mind­eköz­ben a rövid veze­tett túra a Dorottya-bérc­re veze­tett, s hamar róka­gom­bá­szás­ba ful­ladt.

Jövő­re újra vár min­den­kit a Bör­zsöny kal­de­rá­ja!