Szeptember 30-án, a hónap utolsó szombatján került megrendezésre első ízben a Fehér-Kárpátok Hazajáró Túra. Oroszlánkő egyik szállodájának parkolójában volt a gyülekező.

A túra szervezője és vezetője Méhes Attila, Hazajáró ispán köszöntötte a csapatot, azután szárnysegédjei, Szüllő Judit és Lőrincz Roland, aki pár mondattal bemutatta túránk helyszínét, segítségével indult is a csapat.
A Kárpátok ívének nyugati részén magasodó Fehér-Kárpátok vonulatai évszázadok óta országhatárt képeznek Felső- Magyarország és Morvaország (igaz napjainkban másként nevezik) között, a Vág és a Morva folyók vízválasztóját alkotják. A Fehér-Kárpátok hegyvonulata közel száz kilométer hosszú, területe mindössze 655 négyzetkilométer, legmagasabb csúcsa a Nagy-Javorina (Juhar) 970m, de mi kisebb testvérét a Komló- csúcsot 925m, hódítjuk meg. Hát bizony reggeli bemelegítőnek kissé erős a menetelésünk, hiszen nagy szintkülönbségű turistaösvényeket taposunk. A Fehér-Kárpátok lenyűgöző változatossága felejthetetlen élményeket kínál nékünk. A lejtőket dús erdők borítják, többnyire bükkösök, az alacsonyabb fekvésű helyeken pedig tölgyesek, melyek között virágos rétek és legelők vannak. 1979-től Tájvédelmi Terület. A hegyvidék nagyon gazdag, magas biológiai sokféleséggel rendelkezik, különösen a helyi növényvilágot tekintve. Közben fel is érkeztünk első jól megérdemelt pihenőhelyünkre a Komló-csúcsra. Találó a neve, hiszen mindenkinek eszébe ötlik, milyen jó lenne, ha a nevére jellemző üdítőt adó forrás bugyogna itt. Eszünk, iszunk, készülnek a fotók a gyönyörű panoráma kínálta helyről. A lenyűgöző látványtól észre sem vesszük, hogy közben az eső is mossa arcunkat.

Erdők-mezők mozaikjai alkotta területeken visz az utunk tovább a Vöröskő sziklaszirthez, melyet körbe járva, egy sziklába vájt kápolna mellett megpihenve erőt gyűjtünk, hogy elérjük Oroszlánkő várának romjait. A táj szépsége leírhatatlan, el is feledteti velünk a kaptatók nehézségeit. Egy kis érdekesség, miért is hívnak a helyiek egyes területeket részeg erdőnek. A hegység felső, puhább homokkő rétege alatt csekély vízáteresztő képességű mészkő található és nagyobb esőzések hatására a két réteg határán gyakorta erősebb földcsuszamlások, elmozdulások következnek be, és a megcsúszott lejtőn álló fák törzse ilyenkor elferdül. Hát a mi ferdüléseink egészen különleges üdítőktől alakulhat ki, ezért nagyon ügyelünk arra, hogy az erdő ragadványneve ránk ne ragadjon. Ezért Vöröskőn egy kis vendéglőben megpihenve óvatosan bánunk az üdítőkkel. Közben csapatunk egy része eleget téve kötelességének, meglátogatta a falu választótermét, hogy leadja szavazatát, s reménykedjen a jóban, mivel éppen erre a napra esnek a parlamenti választások.
Indulunk is tovább, immár aszfaltos úton koptatjuk bakancsainkat. A Fehér- Kárpátok szimbóluma az Oroszlánkő-bércek. El is érjük jól kiépített turistaösvényének egyikét, ezen kaptatunk fel Oroszlánkő várának romjaihoz. Fáradságunk jutalma a pazar kilátás, ami elénk tárul. Letekintve, a völgyben éppen a szarvasok násza folyik, melynek jellegzetes hangjai csengenek füleinkbe, szarvasbőgés. Ennél szebb befejezése nem is lehetne túránknak.

Leereszkedünk kiinduló pontunkhoz, a várrom alatti parkolóba. Mindenki megkapta igazán megérdemelt oklevelét a kitűzővel együtt, melyek mellé járt egy nagy gratuláció is. Lelkünk feltöltve, jóleső fáradsággal lábainkban indulunk hazafelé, vagy aki maradt a szállása felé.
Köszönjük, hogy eljöttetek! Jövőre találkozzunk ugyanitt, egy másik útvonal bejárásával!

„Ha a föld isten kalapja, hazánk a bokréta rajta!
Oly szép ország, oly virító, szemet, lelket andalító.”

A beszámolóért és fotókért külön köszönet Szüllő Juditnak és Angyal Csillának.