Archives

Losonc

Losonc egykor Nógrád vármegye kereskedelmi, gazdasági és ipari központja volt. Református temploma 1851-ben épült az egykori gótikus-reneszánsz templom helyén, amelyet 1849. augusztus 9-én a cári csapatok felgyújtottak, így az enyészeté lett. Katolikus temploma a 18. században épült.

Losonc jellegzetes épülete az 1857-ben épült Vigadó és a Városháza, melyek homlokzatát a város címerállata a pelikán díszíti.

A református temető valóságos zarándokhelye a helybeli magyaroknak, de a turistáknak is.

A Ráday-kriptában nyugszik II. Rákóczi Ferenc fejedelem személyi titkára, Ráday Pál erdélyi alkancellár.

Kármán József író sírhelyét 1897-ben avatták fel.

Divény

1686-tól a Zichy grófokhoz tartozott Divény.  Ma már velük is csak a temetőben találkozhatunk, ahol lassan a felirat is elkopik sírjaikon. Pedig ereje teljében még többek között olyanokkal foglalatoskodott a Zichy család, hogy újra építette a gótikus eredetű plébániatemplomot.

Kezük nyomát őrzi a szépen megújult kastélyuk is. A Zichyek emlékei mellett azért maradt még valami a Balassák örökségéből is. Kiállítási tárgy lett a 15. századi, hársfából faragott Immaculata szoborból is, amit még Balassa Menyhért rabolt el a Csábrági várból.

1945-ig adatott meg a Zichyeknek Divény. Aztán megérkeztek a kommunisták, és elűzték innen az építőket. Otthonukat kirabolták, pusztulásra szánták, de mára már szépen megújult a kastély.

Torda

Szebb napokat is látott a római kor óta lakott Torda. A város ma már csak töredékeiben őrzi emlékét azoknak az évszázadoknak, amikor még – főleg a sónak köszönhetően – nemcsak Erdély, de a Magyar Királyság egyik központja volt.

A középkorban és a kora újkorban kulcsfontosságú szerep jutott Tordának, hiszen a plébániatemplomban összesen 127 országgyűlést tartottak, melyek közül a leghíresebb az 1568-as. Ekkor mondták ki a négy bevett vallás (a római katolikus, az evangélikus, a református és az unitárius) szabad vallásgyakorlását.

Tordán is van mit keresnie az idelátogató hazajárónak. A Wesselényi-házban született a magyar romantikus irodalom apostola, Jósika Miklós báró. Róla nevezték el a jövőt építő magyarság egyik szellemi bázisát, az elméleti líceumot is.

1849 júliusában történt hogy egy kis család érkezett az ótordai református paplakhoz. A családfő feleségét és kisfiát a református lelkészre bízta, aztán tovább sietett, hogy csatlakozzon Bem seregéhez. De hiába várták vissza, Petőfi Sándor örökre eltűnt a segesvári harcmezőn…

1944 őszén a II. világháború egyik legvéresebb ütközete zajlott határában, amikor a magyar és német erők vállvetve küzdve egy hónapra megakasztották az áruló románokkal az országra törő szovjet Vörös Hadsereg előrenyomulását. A tordai csatában több mint 2500 magyar halt hősi halált.

Avasújváros

A Tálna patak mellett fekszik Avasújváros. A mezőváros vaskos krónikájába a Lónyayak, a Bethlenek, és a Wesselényiek is beírták a nevüket, hát még Bagossy László Szatmár megyei alispán, aki 1717-ben az itt pusztító tatároknak megálljt parancsolt.

Újvárosnak is vannak táncosai. A több nemzedéket is felvonultató Bokréta Néptánccsoport őrzi a magyar hagyományokat.

Nagybecskerek

Az avarok ősi őrhelye a 15. században a török elleni harcok egyik fontos délmagyarországi színtere volt. 1716-ban szabadult csak fel, de akkorra népe már majdnem teljesen kipusztult. Az új népességét a magyarok mellett szerb menekültek és német telepesek adták. A mezőváros 1778-tól az újjászervezett Torontál vármegye székhelye lett. Szívében az egykori vármegyeháza mai formáját 1887-ben nyerte el, Pártos Gyula és Lechner Ödön víziója nyomán.

A város az 1848-49-es szabadságharc alatt is a délvidéki harcok egyik legfontosabb pontja volt. A honvédő küzdelmek a bánáti magyar hadtest parancsnoka, Kiss Ernő tábornok vezérlete alatt folytak. Az aradi vértanú szobrának Trianon után nem volt többé helye a főtéren.

A régi helyén 1868-ban épült új, impozáns székesegyház. A városhoz egy másik aradi vértanú, Lázár Vilmos honvédezredes is kötődik, aki itt született és a katedrálisban emlékei is vannak.

A templom két oltárképét is Székely Bertalan festette. A főoltár felett Nepomuki Szent János őrködik. Az egyik mellékoltár felett a Magyarok Nagyasszonya festménye is helyet kapott.

Zágráb

A legrégebbi szál nagyjából 1091-ig nyúlik vissza, amikor Szent László királyunk püspökséget alapított a Medve-hegy lábánál. A Száva teraszain kialakult város gyors gyarapodásnak indult. Aztán jöttek a tatárok, akik elől IV. Béla királyunk 1241-ben Zágrábba menekült, és innen kért segítséget a nyugattól, de hiába. A tatárok feldúlták a várost. Amikor odébb álltak, a király nekilátott, hogy a romokon új Zágrábot építsen. Szabad királyi várossá tette és megerősítette várát.

A történelmi központ a Szent Márk-tér. Az itt székelő horvát bánok hagyományosan a IV. Béla által épített Szent Márk-templomban tették le az esküjüket. A pécsi Zsolnay gyárban készült tetőcserepei Horvát-Szlavónország és Zágráb címerét mintázzák. A horvát törvényhozás ma is ott ülésezik, ahol 1558-ban először összeült a szábor.

A zágrábi vár régi bástyáiból és kapuiból a Kőkapu maradt meg. A legenda szerint, amikor 1731-ben egy tűzvészben leégett a kapukápolna, a Szűzanyát Gyermekével ábrázoló festmény ép maradt. A kőkapu azóta Mária-kegyhely.

Amikor Szent László megalapította a zágrábi püspökséget, a Káptalandombon építtette fel a Szent István-székesegyházat, amit a tatárok elpusztítottak. A mai Mária Mennybemenetele katedrális már a török vész és az 1880-as földrengés után épült. Bélletes kapuja felett a Tanító Krisztus, két oldalán Szent István és László király szobrai jelenítik meg a közös történelmet.

Az egyik oldalkápolna sírboltjában a törökök elleni harcok legendás hadvezére, Varasd örökös főispánja, Erdődy Tamás nyugszik, aki kétszer is volt horvát bán.

1919-es újratemetésük óta itt találtak végső nyughelyre a Habsburg-ellenes Wesselényi-összeesküvés nyomán Bécsújhelyen kivégzett Frangepán Kristóf Ferenc és Zrínyi Péter is.

A Zrínyiek előtt tiszteleg a Zrínyi-tér is. Az 1873-ban parkká alakíttatott sétatéren Zrínyi Miklósnak szobor is jutott. De itt van Jurisics Miklós mellszobra is.

Zágráb a 19. század végére fejlődött igazi nagyvárossá. Ma az Alsóvárosban van a legnagyobb nyüzsgés. A fő teret egy olyan jelkép uralja, ami a magyarok számára mindig tüske marad. 1866 óta áll itt Jelačić bán szobra, aki 1848-ban Bécset választotta Pest helyett. A Habsburgok felbujtására ránk támadt seregével, ám Pákozdnál akadt egy kis gondja. Annyit azért jegyezzünk meg, hogy Jelacsics eredetileg kardjával Budapest felé sújtott, ám ma már dél felé mutat.

A Jelacsics-tér egyébként a magyar időkben még piac volt, ahol harmincadot szedtek. Innen maradt ma is a tér egyik kapujának a neve: Harmica.

De ha már Jelacsics, akkor emlékezzünk meg a költőről is, aki azt írta: “Fut Bécs felé Jellasics, a gyáva, Seregének seregünk nyomába”. Mert 1840-ben ifjú katonaként itt, a zágrábi ispotályban ápolták Petőfi Sándort.

De vannak itt még érdekes magyar vonatkozások. Példának okáért a Művészeti Pavilon, ami eredetileg a budapesti Városligetben állt a millenniumi kiállításon, de 1898 óta már Zágrábot ékesíti.

Zágráb központi temetője a Mirogoj, ahol több ezer monarchi-beli katona mellett 450 hősi halált halt magyar katona is nyugszik.

A zágrábi magyarokat Horvátország legrégebbi magyar szervezete, az Ady Endre Magyar Kultúrkör fogja össze.

Nagyszőlős

Amikor 1848-ban Ugocsa vármegye főispánja, báró Perényi Zsigmond a szabadságharcba indult, meghagyta, hogy ne zárják be a kastély kapuját, a szabadságharc katonáinak adjanak szállást és tárt kapukkal várják hazatérését. Perényi báró soha nem térhetett haza, a császáriak kivégezték, de hű népe még sokáig tárt kapukkal várta szeretett báróját és a szabadságharcosokat. A romos vár és a 14. századi eredetű kastély, ennyi maradt a Perényi családból Ugocsa vármegye régi központjában, Nagyszőlősön.

Perényi Zsigmond szobra eredetileg a főteret díszítette, de a szovjet időkben nem maradhatott. Ma a volt vármegyeháza előtt áll, s az épületben működő magyar középiskola is a vértanú báró nevét viseli.

Él még Nagyszőlősön zeneszerzőnk, Bartók Béla emléke is. Néhány gyermekévét töltötte itt, s ebben a városban volt az első nyilvános fellépése is. Az egykori háza mellett a központban is van egy kisebb emléke.

A várból elűzött ferencesek a Perényiek hívására a 17. században tértek vissza Nagyszőlősre. Templomukat és kolostorukat a szovjet időkben múzeummá nyilvánították. Ám az újjáéledt ferences rend ismét diadalt aratott a hitetlenség felett, s hosszas huzavona után, 2001-ben visszakapta jogos tulajdonát.

Hasonló sorsa volt a Nagyboldogasszony templomnak is. A hit hét évszázados bástyáját meggyalázta a sztálinista Szovjetunió. 1959-ben feldúlták, kirabolták, bezárták Isten házát, és vállalati raktárként használták. De egy valami nem vettek számításba: a magyarok nagyasszonya soha nem hagyja el hívő népét. A vörös birodalom összeomlott és a lelkes hívek, ahogy lehetett, 1991-ben megújították és újraszentelték a templomot.

Hátszeg

Hátszeg várának, ami a pusztító tatárjárás után épülhetett, a török támadások miatt már csak híre, s hamva maradt. Csakúgy, mint a Nagy Lajos királyunk alapította ferences kolostornak. Azért volt olyan is, 1550-ben, hogy a Hátszeg vidéki nemesség megverte az Erdélybe betört havasalföldi–török sereget. Miközben a harcokban forgácsolódtunk, a 17. században sok román menekültet fogadott be a vidék, akik idővel lélekszámban felénk is kerekedtek. 1764-től közel egy évszázadig Hátszeg az I. Erdélyi Román Határőrezred része lett. 1916-ban a románok megszállták, de pár nap után súlyos vereséget szenvedtek a német–osztrák–magyar seregektől. Aztán nyugati segítséggel csak elorozták Dél-Erdélyt is, így már csak apró emlékeink maradtak, mint például egy olyan kút, amelyet az 1896-os Millenium évében állítottak.

A város 18. századi katolikus templomát 1893-ban a Nopcsák újították fel, s ki is jelölték maguknak végső nyughelyül. Itt alussza örök álmát címerrel ékesített díszes síremlékben idősebb Nopcsa Ferenc báró, Hunyad vármegye főispánja, Erzsébet királyné udvarmestere is. A Nopcsáknak már csak lelkük él itt, de nem halt még ki a magyar szó Hátszegről. A templomban az édes anyanyelven szól még a rózsafüzér imádság.

Nagymarton

A Vulka-völgy legjelentősebb települése, a Nagymartoni család egykori birtokközpontja: Nagymarton. A 16. században többször is dúlta a török, majd a 17.-től az Esterházyak birtoka lett.

Itt született 1757-ben a neves botanikus, Kitaibel Pál is.

Középkori eredetű, védőfallal övezett Szent Márton plébániatemplomát többször átépítették és bővítették, amint magyar nyelvű felirata is mutatja, legutóbb 1907-ben.