A legrégebbi szál nagyjából 1091-ig nyúlik vissza, amikor Szent László királyunk püspökséget alapított a Medve-hegy lábánál. A Száva teraszain kialakult város gyors gyarapodásnak indult. Aztán jöttek a tatárok, akik elől IV. Béla királyunk 1241-ben Zágrábba menekült, és innen kért segítséget a nyugattól, de hiába. A tatárok feldúlták a várost. Amikor odébb álltak, a király nekilátott, hogy a romokon új Zágrábot építsen. Szabad királyi várossá tette és megerősítette várát.
A történelmi központ a Szent Márk-tér. Az itt székelő horvát bánok hagyományosan a IV. Béla által épített Szent Márk-templomban tették le az esküjüket. A pécsi Zsolnay gyárban készült tetőcserepei Horvát-Szlavónország és Zágráb címerét mintázzák. A horvát törvényhozás ma is ott ülésezik, ahol 1558-ban először összeült a szábor.
A zágrábi vár régi bástyáiból és kapuiból a Kőkapu maradt meg. A legenda szerint, amikor 1731-ben egy tűzvészben leégett a kapukápolna, a Szűzanyát Gyermekével ábrázoló festmény ép maradt. A kőkapu azóta Mária-kegyhely.
Amikor Szent László megalapította a zágrábi püspökséget, a Káptalandombon építtette fel a Szent István-székesegyházat, amit a tatárok elpusztítottak. A mai Mária Mennybemenetele katedrális már a török vész és az 1880-as földrengés után épült. Bélletes kapuja felett a Tanító Krisztus, két oldalán Szent István és László király szobrai jelenítik meg a közös történelmet.
Az egyik oldalkápolna sírboltjában a törökök elleni harcok legendás hadvezére, Varasd örökös főispánja, Erdődy Tamás nyugszik, aki kétszer is volt horvát bán.
1919-es újratemetésük óta itt találtak végső nyughelyre a Habsburg-ellenes Wesselényi-összeesküvés nyomán Bécsújhelyen kivégzett Frangepán Kristóf Ferenc és Zrínyi Péter is.
A Zrínyiek előtt tiszteleg a Zrínyi-tér is. Az 1873-ban parkká alakíttatott sétatéren Zrínyi Miklósnak szobor is jutott. De itt van Jurisics Miklós mellszobra is.
Zágráb a 19. század végére fejlődött igazi nagyvárossá. Ma az Alsóvárosban van a legnagyobb nyüzsgés. A fő teret egy olyan jelkép uralja, ami a magyarok számára mindig tüske marad. 1866 óta áll itt Jelačić bán szobra, aki 1848-ban Bécset választotta Pest helyett. A Habsburgok felbujtására ránk támadt seregével, ám Pákozdnál akadt egy kis gondja. Annyit azért jegyezzünk meg, hogy Jelacsics eredetileg kardjával Budapest felé sújtott, ám ma már dél felé mutat.
A Jelacsics-tér egyébként a magyar időkben még piac volt, ahol harmincadot szedtek. Innen maradt ma is a tér egyik kapujának a neve: Harmica.
De ha már Jelacsics, akkor emlékezzünk meg a költőről is, aki azt írta: “Fut Bécs felé Jellasics, a gyáva, Seregének seregünk nyomába”. Mert 1840-ben ifjú katonaként itt, a zágrábi ispotályban ápolták Petőfi Sándort.
De vannak itt még érdekes magyar vonatkozások. Példának okáért a Művészeti Pavilon, ami eredetileg a budapesti Városligetben állt a millenniumi kiállításon, de 1898 óta már Zágrábot ékesíti.
Zágráb központi temetője a Mirogoj, ahol több ezer monarchi-beli katona mellett 450 hősi halált halt magyar katona is nyugszik.
A zágrábi magyarokat Horvátország legrégebbi magyar szervezete, az Ady Endre Magyar Kultúrkör fogja össze.