Az ava­rok ősi őrhe­lye a 15. szá­zad­ban a török elle­ni har­cok egyik fon­tos dél­ma­gyar­or­szá­gi szín­te­re volt. 1716-ban sza­ba­dult csak fel, de akkor­ra népe már majd­nem tel­je­sen kipusz­tult. Az új népes­sé­gét a magya­rok mel­lett szerb mene­kül­tek és német tele­pe­sek adták. A mező­vá­ros 1778-tól az újjá­szer­ve­zett Toron­tál vár­me­gye szék­he­lye lett. Szí­vé­ben az egy­ko­ri vár­me­gye­há­za mai for­má­ját 1887-ben nyer­te el, Pár­tos Gyu­la és Lech­ner Ödön vízi­ó­ja nyo­mán.

A város az 1848–49-es sza­bad­ság­harc alatt is a dél­vi­dé­ki har­cok egyik leg­fon­to­sabb pont­ja volt. A hon­vé­dő küz­del­mek a báná­ti magyar had­test parancs­no­ka, Kiss Ernő tábor­nok vezér­le­te alatt foly­tak. Az ara­di vér­ta­nú szob­rá­nak Tri­a­non után nem volt töb­bé helye a főté­ren.

A régi helyén 1868-ban épült új, impo­záns szé­kes­egy­ház. A város­hoz egy másik ara­di vér­ta­nú, Lázár Vil­mos hon­véd­ez­re­des is kötő­dik, aki itt szü­le­tett és a kated­rá­lis­ban emlé­kei is van­nak.

A temp­lom két oltár­ké­pét is Szé­kely Ber­ta­lan fes­tet­te. A főol­tár felett Nepo­mu­ki Szent János őrkö­dik. Az egyik mel­lék­ol­tár felett a Magya­rok Nagy­asszo­nya fest­mé­nye is helyet kapott.

Hazajáró epizódban szerepelt:

• 224. rész: Torontál — A Tisza utolsó útján