Hátszeg várának, ami a pusztító tatárjárás után épülhetett, a török támadások miatt már csak híre, s hamva maradt. Csakúgy, mint a Nagy Lajos királyunk alapította ferences kolostornak. Azért volt olyan is, 1550-ben, hogy a Hátszeg vidéki nemesség megverte az Erdélybe betört havasalföldi–török sereget. Miközben a harcokban forgácsolódtunk, a 17. században sok román menekültet fogadott be a vidék, akik idővel lélekszámban felénk is kerekedtek. 1764-től közel egy évszázadig Hátszeg az I. Erdélyi Román Határőrezred része lett. 1916-ban a románok megszállták, de pár nap után súlyos vereséget szenvedtek a német–osztrák–magyar seregektől. Aztán nyugati segítséggel csak elorozták Dél-Erdélyt is, így már csak apró emlékeink maradtak, mint például egy olyan kút, amelyet az 1896-os Millenium évében állítottak.
A város 18. századi katolikus templomát 1893-ban a Nopcsák újították fel, s ki is jelölték maguknak végső nyughelyül. Itt alussza örök álmát címerrel ékesített díszes síremlékben idősebb Nopcsa Ferenc báró, Hunyad vármegye főispánja, Erzsébet királyné udvarmestere is. A Nopcsáknak már csak lelkük él itt, de nem halt még ki a magyar szó Hátszegről. A templomban az édes anyanyelven szól még a rózsafüzér imádság.