Archives

Nagyszalánc

Sok harc dúlt bir­tok­lá­sá­ért és sok neve­ze­tes ura volt az Aba nem­zet­ség­be­li Sza­lán­ci­ak sas­fész­ké­nek. A Dru­get­hek­hez pél­dá­ul kirá­lyi ado­mány­ként került, miu­tán Dru­geth Mik­lós Viseg­rá­don meg­véd­te Károly Róber­tet a rátö­rő Zách Fel­íci­án kard­já­tól. De itt élt „Sza­lánc galamb­ja”, Loson­czy Anna is, akit Balas­si Bálint hiá­ba ost­ro­molt oly soká­ig, ő végül For­gách gró­fot válasz­tot­ta. Aztán, végül, ahogy len­ni szo­kott, a kuruc hábo­rúk ide­jén, 1678-ban a csá­szá­ri csa­pa­tok elpusz­tí­tot­ták. Ennyi: egy torony és egy fal maradt a ret­te­gett erőd­ből.

Füzér

Való­szi­nű­leg az Aba nem­zet­ség épí­tet­te Füzér várát a 13. szá­zad ele­jén. Az Árpád-kor­ban végig kincs­tá­ri tulaj­don. Az Anjou-kor­ban első tulaj­do­no­sa a fran­cia szár­ma­zá­sú Dru­geth Fülöp, ő Károly Róbert­től kap­ta honor­bir­tok­ként.  1389-ben Zsig­mond király a Peré­nyi csa­lád­nak ado­má­nyoz­ta, az ő nevük­höz köt­he­tő a vár virág­ko­ra. Érde­kes­ség, hogy 1526 novem­be­ré­től 1527 októ­be­ré­ig itt őriz­ték a Szent Koro­nát.

Vinnai-tó és Vinna vára

Jesze­nő várát elhagy­va érjük el a Vin­nai tavat. A tó felet­ti dom­bon a nagy­mi­há­lyi neme­sek szék­he­lye, Vin­na vára árvál­ko­dik. Vin­na vagy másik nevén Tar­na várát a 13. szá­zad­ban a Kap­lony nem­be­li Nagy­mi­há­lyi­ak épít­tet­ték. A Sztá­ray csa­lád ura­dal­má­nak része­ként évszá­za­do­kig őriz­te a Tisza men­té­ről Len­gyel­or­szág­ba veze­tő Mag­na Via keres­ke­del­mi útvo­na­lat. Mint oly sok Kár­pát-meden­cei erős­sé­get, ezt is a csá­szá­ri sere­gek rom­bol­ták le a kuruc sza­bad­ság­harc ide­jén. De köz­ben vol­tak legen­dás urai. Az egyik, az akko­ri ungi főis­pán állí­tó­lag mér­he­tet­len dühé­ben magát a királyt, az ifjú Kun Lász­lót is meg­kor­bá­csol­ta. De volt egy másik is, Eödön­ffy Ist­ván uram, aki ördön­gős boszor­kány­mes­ter híré­ben állott. Egy­szer maga Wes­se­lé­nyi nádor is fel­ke­res­te Sáros­pa­tak­ról. Jól elbe­szél­get­tek, majd eljött a búcsú ide­je és Eödön­ffy min­den jóval ellát­ta a nádort. Ám ami­kor Wes­se­lé­nyi kísé­re­té­vel haza­fe­lé tar­tott, úti­cso­mag­ja úgy ahogy volt kővé vál­to­zott. Úgy tar­tot­ták, hogy a vin­nai vár ura maga az ördög volt, aki­től az Ördög­fy csa­lád is szár­ma­zik.

 

Várjeszenő vára

A Vihor­lát egyik kúp­ján emel­ke­dik Jesze­nő várá­nak rom­ja. A Dru­get­hek Árpád-kori erős­sé­gét 1644-ben Rákó­czi György erdé­lyi feje­de­lem rom­bol­ta le, mara­dék falai azóta por­la­doz­nak oda­fent.

Bártfa

Bártfa

Bárd­dal egy nap alatt kivág­ha­tó erdő. Azaz Bárd­fa. Így nevez­ték el az egy­ko­ri Sáros vár­me­gye gyöngy­sze­mét, mely­nek fényét a szász hos­pe­sek tet­ték messzi ragyo­gó­vá. A Főte­ret ura­ló Szent Egyed szé­kes­egy­ház tor­nyá­ból cso­dá­la­tos kilá­tás nyí­lik a régi bel­vá­ros­ra. Bárt­fát a tatár­já­rás után fla­mand és német tele­pe­sek épí­tet­ték újjá. Nagy Lajos sza­bad kirá­lyi város­sá tet­te. A 15. szá­zad­ra kiépült a város véd­mű­rend­sze­re, és egy hatal­mas céh rend­szer is, körül­be­lül 30 céh­vel.

A Város­há­za a 16. szá­zad ele­jén épült.

Az új idők elle­né­re még meg­őr­zött vala­mit a város közép­ko­ri han­gu­la­tá­ból. A tég­la­lap ala­kú főtér köze­pén a Divald Kor­nél ala­pí­tot­ta Sáro­si múze­um­nak ott­hont adó város­há­za falán az óra már több mint 500 éve méri a vissza­for­dít­ha­tat­lan időt.

Fel­vi­dék egyik leg­na­gyobb harang­ja, a 4 ton­nás Orbán-harang 1584 óta – túl­él­ve ost­ro­mot és tűz­vészt — annyi­szor meg­kon­dult már, és most meg­fá­rad­va, hall­ga­ta­gon alussza örök álmát.

A míves pol­gár­há­zak közül szá­munk­ra külö­nö­sen érde­kes ez a 17. szá­za­di, mert 1820-ban itt szü­le­tett az Euró­pa szer­te ismert és elis­mert kom­po­nis­ta és kar­mes­ter, Kéler Béla.

Zsolnalitva vára

A Cibul­nik kúp­ján gub­baszt Zsol­na­lit­va vára. A Balas­sák épít­tet­ték az 1200-as évek végén. 1321-ig Csák Máté bir­to­kol­ta. Az 1430-as évek ele­jén huszi­ta rab­ló­ban­dák is fosz­to­gat­tak erre­fe­lé, bir­to­kol­ták is a várat és utá­na Luxem­bur­gi Zsig­mond ver­te őket ki, vég­le­ge­sen. Utá­na a Sza­po­lyi­é­ké is volt jó ide­ig. 1474-ben Mátyás király leg­hű­sé­ge­sebb vazal­lu­sá­nak, Kini­zsi Pál­nak ado­má­nyoz­ta, kinek címe­re még ma is lát­ha­tó. A 16. szá­zad köze­pén a Thur­zók kezé­re került. A kuruc har­cok után a vár elvesz­tet­te jelen­tő­sé­gét, így a 18. szá­zad­tól folya­ma­to­san pusz­tul.

Fülek vára

Nóg­rád észa­ki szé­lén, egy ősi vul­kán leko­pott bazalt­pe­re­mén mulat­ja az időt Fülek vára. Úgy hír­lik, hogy az erő­dít­mény a Kacsics nem­be­li Ful­kó rab­ló­lo­vag épí­tet­te még a tatár­já­rás előtt. Majd a király­ra szállt, később több­ször gaz­dát is cse­rélt, míg­nem a török 1554-ben csel­lel elfog­lal­ta. Közel 40 évet kel­lett vár­ni, mire a csá­szá­ri­ak fel­sza­ba­dí­tot­ták. Fülek sze­re­pe a három rész­re sza­kadt ország­ban fel­ér­té­ke­lő­dött: több vár­me­gye is itt szé­kelt. A vár­ka­pi­tány, Kohá­ry Ist­ván meg­erő­sít­tet­te, de talán ő sem gon­dol­ta, hogy éppen Thö­kö­ly Imre ellen kell majd védel­mez­nie. A kuruc fel­ke­lők ugyan­is az 1680-as évek­ben török segít­ség­gel elfog­lal­ták és fel­rob­ban­tot­ták a várat, sőt, az egész várost is a föld­del tet­ték egyen­lő­vé.

A vár azóta romos, de a Kohá­ry csa­lád nem hagy­ta vesz­ni a várost. Elő­ször is újjá­épí­tet­ték a hit bás­tyá­ját, a közép­ko­ri feren­ces temp­lo­mot és kolos­tort, majd kúri­át is emel­tek maguk­nak. Így tet­tek a későb­bi bir­to­ko­sok, a Bercht­ol­dok is, kas­té­lyuk ma a gim­ná­zi­um­nak ad helyet.

Hricsó vára

A tatár­já­rás pusz­tí­tá­sá­ból okul­va IV. Béla király ország­szer­te kővá­rak épí­té­sé­be kez­dett. A Szu­lyói hegy­vi­dék egyik jól véd­he­tő, mere­dek szik­la­szirt­jé­re épí­tet­tek fel Far­kas fia Tolus Ricsó várát, amit a szá­za­dok során töb­ben is bir­to­kol­tak. Volt, hogy Csák Máté oli­gar­chái, volt, hogy a magyar király bir­to­kol­ta, volt, hogy rab­ló had­já­ra­tok indul­tak innen, volt a huszi­tá­ké is, majd Luxem­bur­gi Zsig­mond, magyar király a fele­sé­gé­nek ado­má­nyoz­ta. Sza­po­lyai János magyar király, 1536-ban, Pod­ma­nic­ky János­nak és a Rafa­el test­vé­rek­nek ado­má­nyoz­ta.  De miu­tán átáll­tak a Habs­burg oldal­ra, elkezd­ték fosz­to­gat­ni a kör­nyé­ket, és még pénz­ha­mí­sí­tás is folyt a falai között. Az 1570-es évek­ben már Thur­zó Ferenc volt nyit­rai püs­pö­ké volt a bir­tok. Az 1670-es évek óta gaz­dát­la­nul áll.

Klissza vára

Béla király Dal­má­cia kapu­já­ban, a Kecs­ke és a Mos­or-hegy közöt­ti szik­la­szir­ten, a magyar-hor­vát kirá­lyok ősi fész­ké­ben, Klissza várá­ban remélt csa­lád­já­nak mene­dé­ket Batu kán pusz­tí­tó sere­gei elől. A király leá­nya, Kata­lin, itt adta vissza lel­két a Terem­tő­nek. Ám az Isten nem­csak elvesz, hanem ad is: itt szü­le­tett Mar­git. Szü­lei Isten­nek aján­lot­tak újszü­lött lányu­kat, ha meg­men­ti Magyar­or­szá­got a tatá­rok rab­igá­já­tól. Érde­kes­ség, hogy a hor­vá­tok Klisszai Szent Mar­git­ként tisz­te­lik őt.