Keve­sen tud­ják, hogy Tri­a­non bizony még len­gyel szom­szé­da­ink­nak is sza­kí­tott egy-két darab­kát ősi föl­dünk­ből. Pedig ez a Dunaj­ec-par­ti csi­nos ura­da­lom, Nedec ősi vára ma már a Pie­ni­nek len­gyel olda­lát gaz­da­gít­ja. A közel száz­mé­te­res mész­kő­szir­ten emel­ke­dő len­gyel-magyar határ­vár annak a Kár­pá­tok kőszirt­je­in kiépí­tett erő­dít­mény rend­szer­nek a része, amit a tatár­dú­lást köve­tő­en IV. Béla kirá­lyunk kez­de­mé­nye­zett. A magyar-len­gyel kap­cso­la­tok­ban jelen­tős sze­re­pet ját­szó várat, — mint oly sok min­dent a kör­nyé­ken — a Ber­ze­vi­czyek épí­tet­ték az 1300-as évek­ben. Fény­ko­rá­ban a Dunaj­ec men­ti és mag­urán­tú­li ura­dal­mak köz­pont­ja­ként műkö­dött és hosszú évszá­za­do­kon keresz­tül olyan magyar csa­lá­dok vál­tot­ták itt egy­mást, mint a Dru­get­hek, a Sza­po­lya­i­ak vagy a Palo­csay Hor­vát­hok. Aztán jött a nagy hábo­rú, majd a vörö­sök, akik annak rend­je és mód­ja sze­rint, a vég­ső harc jegyé­ben elül­döz­ték innen a magyar tulaj­do­no­so­kat. Ma már a kör­nyék nép­raj­zi érté­ke­it bemu­ta­tó múze­um­nak adnak ott­hont a sokat látott falak. A fel­ső vár tera­szá­ról, a négy­szög­le­tes öreg­tor­nyony árnyé­ká­ból körül­te­kint­ve meg­ál­la­pít­hat­juk, mennyi min­den meg­vál­to­zott itt 100 év alatt. Hogy múlt el a világ és ben­ne hazánk dicső­sé­ge: az egy­ko­ri sekély határ­fo­lyót erő­mű cél­já­ból hatal­mas táro­zó­vá duz­zasz­tot­ták. A tó túl­ol­da­lán a len­gye­lek határ­vá­ra, a csor­szti­ni vár köszön ránk. De a szom­széd­vá­rak ma már nem a határ két olda­lát jelö­lik, azt ugyan­is a kímé­let­len tör­té­ne­lem uszk­ve 200 kilo­mé­ter­rel délebb­re tol­ta. Nede­cen Ala­pi Sala­mon Andor magyar kirá­lyi hon­véd tüzér­őr­nagy sír­em­lé­ke, a Szent Rozá­lia kápol­na és a Nede­ci tűz­vé­szek emlék­mű­ve is a magyar vonat­ko­zá­so­kat gya­ra­pít­ja.

A vár nyit­va­tar­tá­sá­ról és a jegy­árak­ról itt olvas­hatsz.