„Veli­ka nagy falu, mely mint­egy két kilo­mé­ter­nyi hosszan fész­ke­lő­dött be a Veli­an­ka patak szűk völ­gyé­be. Az ember akár azt hihet­né, hogy vala­mi alpe­si völgy­ben áll. De Veli­ká­nak nem­csak a táj­ké­pi szép­sé­ge lebi­lin­cse­lő, hanem az a sok tör­té­ne­ti emlék is meg­ra­gad­ja a figyel­met, melyet a tisz­tes isten­há­za látá­sa tár elénk.” (Hodin­ka Antal: Pozse­ga és vidé­ke, 1901)

A Papuk déli völgy­be­já­ra­tá­nál strá­zsá­ló szép fek­vé­sű Veli­ke fölött egy ősi vár rom­jai omla­doz­nak. Mere­dek erdei ösvény vezet a helyi­ek által csak Török­vár­nak emle­ge­tett tekin­té­lyes romok­hoz. A várat még a tatár­já­rás ide­jén épít­tet­ték a Pozse­ga-hava­sa egyik merész kiszö­gel­lé­sé­re, de nem tudott ellen­áll­ni az osz­mán­nak. 1532-ben tör­tént, hogy Kőszeg ost­ro­má­ból vissza­tér­té­ben, egy török csa­pat – ha már itt járt – elfog­lal­ta. A török után csak rom­jai marad­tak. A falu­ban álló kato­li­kus temp­lo­mot Szent Ágos­ton tisz­te­le­té­re szen­tel­ték, való­szí­nű­leg a 13. szá­zad máso­dik felé­ben épült. A falu­ban a Geo­p­ark szék­he­lye mel­lett talál­juk a Pan­non Ten­ger Házát, amely­ben inter­ak­tív és mul­ti­mé­di­ás esz­kö­zök segít­sé­gé­vel ismer­het­jük meg a mio­cén kori Pan­non-ten­ger élő­vi­lá­gát. Szin­tén a falu­ban talál­juk az Adre­na­lin par­kot, amely­nek kaland­pá­lyá­in is kipró­bál­hat­juk magun­kat.

A jel­vény­szer­ző moz­ga­lom iga­zo­ló­pont­ja a vár.
Magas­ság: 408 m
Nyit­va: 0–24
Meg­kö­ze­lí­tés: a falu­ból a piros kör jel­zé­sen, a Cira­ki­je­va utcá­ból (600 méter; 20 perc; 114 méter szint­emel­ke­dés).

„Val­lis aurea-nak, arany völgy­nek nevez­ték a róma­i­ak az Orl­ja­va és a Lon­dza folyók áldott lapá­lya­it, ha nem a Papuk hegy ölé­ben levő arany­erek­re gon­dol­tak is, hanem csak a vidék ter­mé­keny vol­tát, eny­he éghaj­la­tát és a táj sze­líd szép­sé­gét akar­ták jelez­ni. S még ma is meg­ér­de­mel­né e nevet az a mély völgy­kat­lan.” (Hodin­ka Antal: Pozse­ga és vidé­ke, 1901)

Ma már épí­tett örök­sé­ge­i­kért is nevez­het­jük Arany-völgy­nek a Pozse­gai-meden­cét. Neve­ze­tes közép­ko­ri emlé­ket őriz Pozse­ga­szent­pé­ter. A köz­ség szí­vé­ben egy régi vár sír­ja vissza azo­kat a régi idő­ket, ami­kor még kirá­lyi hite­les­hely, „locus cre­de­bi­lis” volt. A pozse­gai tár­sas­káp­ta­lant Ugrin kalo­csai érsek ala­pí­tot­ta 1221-ben. A tele­pü­lést 1537. janu­ár 15-én fog­lal­ta el a török, emi­att levél­tá­rát előbb Pécs­re, majd a Fel­vi­dék­re mene­kí­tet­ték. A vár­ban, ezt köve­tő­en török hely­őr­ség állo­má­so­zott. A keresz­tény lakos­ság­nak meg­en­ged­ték, hogy fából egy kisebb temp­lo­mot emel­hes­se­nek, mely­nek helyé­re 1765-ben épült fel a mai Szent Péter Pál plé­bá­nia­temp­lom. A vár zár­va van.

A jel­vény­szer­ző moz­ga­lom iga­zo­ló­pont­ja a vár előt­ti tér.

Cson­kán ros­ka­doz­nak hét évszá­zad súlya alatt Rahol­ca várá­nak falai. Még­is, érzé­kel­tet még vala­mit egy­ko­ri nagy­sá­gá­ból. Szla­vó­nia leg­na­gyobb erő­dít­mé­nyé­nek cson­ka fala­i­ról messze réved­ve nem­csak a távol­ba vesző Verő­cei-síkot és a Pozse­ga-hava­sát lát­juk, de fel­sej­le­nek előt­tünk a rég­múlt idők emlé­kei is. Rózsa­vár moz­gal­mas tör­té­ne­té­ből nehéz kibo­goz­ni, hány­szor cse­rélt gaz­dát, de hiá­ba tor­zsal­kod­tak érte, 1543 for­ró nya­rán meg­jött a török, hogy fel­per­zsel­je itt a magyar éle­tet. Elfog­lal­ta a várat, s hosszú táv­ra be is ren­dez­ke­dett ide­lent. Ahogy Evli­ja Cse­le­bi leír­ja, a rahol­cai szan­dzsák­bég szük­ség ese­tén ötezer har­cost tudott kiál­lí­ta­ni. 1687-ben sike­rült vég­re kita­ka­rí­ta­ni az osz­mánt, de a fel­sza­ba­du­lás egy­ben elhoz­ta Rahol­ca várá­nak pusz­tu­lá­sát is. A rahol­cai vár­tól két kilo­mé­ter­re dél­re, egy 680 méte­res tetőn van­nak Óvár marad­vá­nyai, ame­lyet való­szí­nű­leg mene­dék­vár­nak épí­tet­ték veszély ese­té­re.

A jel­vény­szer­ző moz­ga­lom iga­zo­ló­pont­ja a vár.
Magas­ság: 369 m
Nyit­va: 0–24
Meg­kö­ze­lí­tés: a rahol­cai tótól (825 méter; 30 perc; 121 méter szint­emel­ke­dés).