Sofronya

Sofronya

Miköz­ben Fran­cia­or­szág­ban épp a cső­cse­lék tom­bolt és rom­bolt, 1789-ben Sof­ro­nyán a Purgly csa­lád szép kis kas­télyt épít­te­tett. Aztán 1881. júni­us 10.-én meg­szü­le­tett Purgly János lánya, Mag­dol­na, aki 1900-ban egy mis­kol­ci far­san­gi bálon meg­is­mer­ke­dett egy ellen­áll­ha­tat­lan sor­ha­jó­ka­pi­tánnyal. Hor­thy Mik­lós­nak hív­ták a tisz­tet, aki aztán itt, a sof­ro­nyai kas­tély­ban el is jegyez­te ked­ve­sét.

Zsibó

A Wes­se­lé­nyi csa­lád ősi fész­ke Zsi­bó. Kas­té­lyuk a város felett maga­so­dik. A csa­lád éle­té­be annyi tett sűrű­sö­dött bele, hogy az egy külön tör­té­ne­lem köny­vet meg­ér­ne. Elég, ha az idő­sebb Mik­lós­ra gon­do­lunk, aki kul­tú­ra ápo­ló és író is volt egy­ben. Zabo­lát­lan jel­le­mé­nek köszön­he­tő­en nevez­ték a zsi­bói bölény­nek.

Ma már a blokk­há­zak ural­ják Zsi­bó lát­ké­pét, a refor­má­tus temp­lom szin­te eltör­pül közöt­tük. Kert­jé­ben az árví­zi hajós, ifjabb Wes­se­lé­nyi Mik­lós szob­ra hir­de­ti: Nun­qu­am ret­ro – nem hát­rá­lunk.

Kicő

1813-ban az olasz ere­de­tű her­ce­gi csa­lád sar­já­nak, Odes­al­chi Artúr­nak úgy meg­tet­szett a roman­ti­kus kas­tély, hogy meg­vá­sá­rol­ta, és nem is annyi­ra védel­mi célok­ból, mint inkább a tör­té­ne­lem irán­ti rajon­gás­ból ala­kít­gat­ta, töb­bek között a Neboj­sza tor­nyot épí­tet­te hoz­zá. 1903-ban már Habs­burg Ágos­ton főher­ce­get talál­juk itt, aki Kicőt tapolc­sá­nyi ura­dal­má­hoz csa­tol­ta.

Az erdős-hegyes vidé­ken fek­vő Kicő lakói közül sokan mész­ége­tés­sel fog­lal­koz­tak. A falu szé­lén már csak rom­jai marad­tak a régi mész­ége­tő kemen­cék­nek.

Keresd

Keresd egé­szen a 20. szá­za­dig a Beth­len csa­lád bir­to­ka volt. Utol­só tulaj­do­no­sát, Beth­len Bálin­tot 1945-ben inter­nál­ták, majd a kas­télyt álla­mo­sí­tot­ták, ami egyet jelen­tett kifosz­tá­sá­val.

De hála az égnek nem­csak a meg­ma­radt falak és kőfa­rag­vá­nyok mesél­nek a múlt­já­ról. Újra magyar élet köl­tö­zött Keresd­re, miu­tán a Beth­len csa­lád örö­kö­sei Böj­te Csa­ba atya Dévai Szent Ferenc Ala­pít­vá­nyá­ra bíz­ták az ura­dal­mat.

A Béke Háza sze­re­tet­tel vár­ja azo­kat a segí­tő­ket, akik akár anya­gi­ak­kal, akár két­ke­zi mun­ká­val részt kíván­nak ven­ni a kas­tély újjá­szü­le­té­sé­ben.

Marosillye

Az Ákos nem­zet­ség ősi ura­dal­ma, Maro­sillye vára a 16. szá­za­di török elle­nes har­cok ide­jén az Alsó Maros-men­te fon­tos erő­dít­mé­nye lett.

Újdon­sült tulaj­do­no­sa, a vég­vá­ri har­cok­ban jár­tas iktá­ri Beth­len Far­kas négy­bás­tyás erőd­dé ala­kí­tot­ta. Ám a törö­kök állan­dó betö­ré­sei miatt a feje­de­lem­ség kény­te­len volt elren­del­ni lerom­bo­lá­sát. Kegyel­met csu­pán a Veres bás­tya kapott.

Az ura­da­lom később a Thö­kö­lye­ké, az Apa­fi­a­ké, majd a 18. szá­zad­tól a kászo­ni Bor­nem­isszá­ké lett, akik a régi kas­tély köve­i­ből épí­tet­ték a közel­be új udvar­há­zu­kat.

A Veres bás­tya  ma a Dévai Szent Ferenc Ala­pít­vány tulaj­do­ná­ban van, ahol a magyar tör­té­ne­lem­mel ismer­ked­het meg az ide­lá­to­ga­tó.

Bikfalva

Bikfalva

A Bodzai hegyek lábá­nál, Három­szék déli hatá­rát őrzi Bik­fal­va. A tele­pü­lés Nagy-Magyar­or­szág leg­dél­ke­le­tibb csücs­ké­ben fek­szik, első írá­sos emlí­té­se 1321-re tehe­tő. Évszá­za­do­kon át sza­bad szé­ke­lyek lak­ták, akik a határ­vé­dő szol­gá­la­ta­i­kért adó­men­tes­sé­get és önren­del­ke­zé­si jogot kap­tak a magyar király­tól. Az egy­ko­ri szé­kely lófők épí­tett hagya­té­kai a kőből épült tor­ná­cos kúri­ák.

Van­nak, ame­lyek érin­tet­le­nül pusz­tul­nak. Mások a szak­sze­rűt­len átala­kí­tá­sok áldo­za­ta­i­vá vál­nak, de akad­nak szép pél­dák a meg­úju­lás­ra is. Ilyen Kere­zsi János kúri­á­ja is. Ma már falu­kép-védel­mi prog­ram is segí­ti az érté­kes épü­le­tek meg­me­ne­kü­lé­sét.

Uzon

Uzon

A hagyo­mány úgy tart­ja, Úz vezér­nek volt szál­lás­te­rü­le­te itt, a Feke­te­ügy jobb part­ján. Uzon sza­bad szé­kely népe és temp­lo­muk aztán sok viszon­tag­sá­gon men­tek keresz­tül.

A Bél­di­ek uzo­ni bir­to­kán Három­szék főka­pi­tá­nya, Bél­di Pál is mene­dé­ket nyert egy­kor, aki­től Mikes Kele­men három­szé­ki főka­pi­tány­ra szállt a bir­tok a 17. szá­zad­ban. A kas­tély utol­só tulaj­do­no­sa Mikes Kele­men­né Bél­di Emma volt. Aztán jöt­tek a kom­mu­nis­ták, hogy vég­képp eltö­röl­jék a múl­tat. De a csil­la­gok járá­sa vál­to­zó: a messzi­ről jött láto­ga­tót ma újra a régi bir­to­kos Mikes csa­lád sar­ja, Zsig­mond fogad­ja.

Az uzo­ni kúri­á­ban szín­vo­na­las kiál­lí­tás fogad­ja az erre járót, ami az Erdé­lyi Feje­de­lem­ség kor­sza­kát mutat­ja be.

Dániel Kastély — Vargyas

Dániel Kastély — Vargyas

Var­gyas egyik neve­ze­tes­sé­ge a 16. szá­zad­ban épült Dani­el-kas­tély . A kas­tély több fázis­ban, és épí­té­sze­ti stí­lus­ban épült. A leg­ré­geb­bi szár­nyat a késõ rene­szánsz jegyé­ben épí­tet­ték, aztán a 19. szá­zad ele­jén fejez­ték be az eme­le­tes palo­ta­szár­nyat. Késõbb a kas­télyt barokk stí­lu­sú sarok­bás­tyá­val bõví­tet­ték. Az utol­só épít­ke­zés a múlt szá­zad har­min­cas éve­i­ben tör­tént, Köpeczi Sebes­tyén József ter­vei alap­ján, ennek leg­fon­to­sabb ele­me az észa­ki olda­lon talál­ha­tó neo­rene­szánsz árkád­so­ros tor­nác. A husza­dik szá­zad köze­pén kezdõ­dött a csa­lád és a kas­tély leg­sö­té­tebb idõ­sza­ka: a Dáni­e­le­ket kény­szer­lak­hely­re köl­töz­tet­ték, az 1948-as álla­mo­sí­tást követõen, Erdély más kas­té­lya­i­hoz, hason­ló­an, a Dani­el-kas­tély a helyi kol­lek­tív gaz­da­sá­gé (téesz) lett. A kas­tély­ban évti­ze­de­ken keresz­tül álla­to­kat tar­tot­tak, így a 70-es évek­re bor­zal­mas álla­pot­ba került. A kas­télyt 1981–1984 között res­ta­u­rál­ták.  Bőveb­ben

Gács

Gács gyö­nyö­rű kas­téllyal büsz­kél­ked­het. A 13. szá­zad­ban már a Tomaj nem­zet­ség­be­li Loson­czy­ak vára maga­so­dott itt, majd a 16. szá­zad végé­től, ami­ko­ris Loson­czy Anna férj­hez ment For­gách Zsig­mond­hoz mind a kas­tély, mind a kör­nyék­be­li tele­pü­lé­sek a For­gá­chok bir­to­ka­i­hoz tar­toz­tak, egé­szen 1945-ig. A kom­mu­niz­mus után fel­újí­tott kas­tély ma már szál­ló­ként műkö­dik, de a kas­tély még ma is a bol­dog béke­idők han­gu­la­tát őrzi. Pél­dá­ul a folyo­só­kon a magyar kirá­lyo­kat ábrá­zo­ló rene­szánsz fal­fest­mé­nyek is dísz­le­nek még.

For­gách János nem­csak kas­télyt épí­tett Gácson, de 1767-ben ő ala­pí­tot­ta Magyar­or­szág első posz­tó-manu­fak­tú­rá­ját is, ami a had­se­reg egyik leg­na­gyobb beszál­lí­tó­ja volt.

Gács­ról indult el a nap­úton a helyi gyógy­sze­rész famí­lia sar­ja, Csont­váry Koszt­ka Tiva­dar is.