Turócdivék a Felvidék egyik legrégibb és leggazdagabb családjának, a Divéky családnak a birtoka volt. A nemzetség központja a település feletti Visegrád vára volt, ez azonban a 13. században elveszítette jelentőségét. Reneszánsz kastélya 1630 körül épült, ma a Platthyovszky család nevét viseli. Innen 200 méter a 18. század közepén felépült az rokokó Tarnóczy-kastély, amely ma szálloda. A jelvényszerző mozgalom igazolópontja a reneszánsz kastély parkja.
Necpál déli határában áll a Brotnici kilátó, ahonnan igen szépen mutat Necpál és a Turóci-medence, illetve a felette emelkedő Kis-Fátra, de gyönyörködhetünk a Nagy-Fátra mélyére induló Necpáli-völgyben is, amely felett őrt áll a Lysec orma. Ebbe a festői turóci tájba teremtettek életet Necpál első lakói, közel ezer esztendeje.
A 13. században nyomban templomot is építettek maguknak, amit Szent László király tiszteletére szenteltek fel.
A Neczpáliak ősi birtoka a 15. században lett a Justh családé, akik egészen a 19. század végéig birtokolták a települést. A család uralma alatt Necpál mind gazdasági, mind kulturális értelemben felemelkedett. A 16. században Necpál lakossága az evangélikus hitre tért. 1592-ben megalapították az evangélikus gimnáziumot, Turóc vármegye első középiskoláját. A család tagjaival ma már csak a templom melletti síremléküknél találkozhatunk. Ott hagyták a kézjegyüket a falu központjában is, ahol 17. századi kéttornyos emeletes reneszánsz várkastélyuk nyugszik, feltámadásra várva. A kastély parkjában nem lelhetett örök nyugodalmat Rákóczi kiváló tábornoka, Petrőczy István sem, akit egykoron itt temettek el, de hiába keresnénk síremlékét, az egykori díszes kertben már a gaz az úr, ami mindent lehúz, altat és befed. Vajon ezt érdemli az a szabadsághős, aki oly híven harcolt hazájáért és népeinek szabadságáért?
Költői a kérdés, álljunk is odébb, mert akad még kastély Necpálon. A Justh család várkastélyával szemközt, a tér túlsó oldalán áll a Kék kastély, amely szintén rossz állapotban van, csak a külső homlokzata fest jól.
A Franklin kastély a település felső részén található; a 19. században épült és egészen az 1960-as évekig lakott volt. Ma ez is romos állapotban van.
Nem úgy az ún. Alsó kastély, amely eredetileg reneszánsz stílusú volt, de a 18. század második felében barokk-klasszicista stílusban építették át. A 20. század elején Révay Ilona bárónő vásárolta meg, majd házasságával férjének, Justh Ödönnek adta át és az ő tulajdonában volt 1948-ig. Később mezőgazdasági iskola működött benne, majd az 1960-as évektől gyermekotthonként funkcionált. 2002-óta magánkézben van, szép angolpark övezi, de látogatni nem lehet.
De hagyjuk a kastélyokat, ideje ellátogatni az 1843-ban épített evangélikus templomhoz. Ennek az evangélikus templomnak a helyén egy evangélikus fatemplom állt a XVIII. század végén. Abban a fatemplomban pedig két olyan necpáli születésű gyermeket kereszteltek meg az 1790-es években, akik fél évszázad multán örökre beírták magukat a magyar történelembe. A szlovák Hrúz Mária a szabadságharc költőjével ajándékozta meg a nemzetet, míg a német Lahner György egyike volt az aradi tizenháromnak. Hogy az 1791-ben született Hrúz Mária és az 1795-ben született Lahner György gyermekként valaha játszott-e vagy beszélt-e egymással a necpáli utcán, azt talán soha nem fogjuk megtudni. Ma mindkettőjüknek van magyar nyelvű emlékhelye Necpálon; Hrúz Máriának az evangélikus templomban találjuk emléktábláját.
Lahner György szülőházát Turóc vármegye jelöltette meg emlékoszloppal, kivégzésének 50. évfordulóján, 1899. október 6-án. Az egyszerű, kőből faragott obeliszk hasáb alakú talapzatán áll a csonkagúla oszlop. Az oszlop felirata jelzi, hogy e helyen állott egykor a hős tábornok szülőháza. A ház már nincs meg, az oszlop az alsó kastély parkjában áll, ahova egy kiskapun juthatunk be. Az oszlopon az alábbi rövid verset olvashatjuk: „Buzduljunk a múltakon, élni és halni A magyar hazáért!”
A jelvényszerző mozgalom igazolópontja Lahner György emlékoszlopa.
Lahner György német polgárcsaládból származott, és bár jól beszélt magyarul, élete végéig megmaradt német akcentusa. Hivatásos katonai pályára lépett: 1812-től a császári hadsereg tisztje lett. 1848-ban felajánlotta szolgálatait a magyar kormánynak. Rövid délvidéki szolgálatot követően a független magyar kormány Honvédelmi Minisztériumában kapott beosztást. Feladata az új hadsereg felszerelése, az önálló magyar hadiipar megteremtése volt. Előbb Pesten, majd Nagyváradon alakította ki a hadiipar bázisát, amely a szabadságharc bukásáig eredményesen működött. Neki is köszönhető, hogy a forradalmi Magyarország sikeresen megszervezhette honvédő háborúját. A szabadságharc bukását követően hadbíróság elé állították az akkorra már vezérőrnagyi rangig emelkedő tábornokot, és kötél általi halálra ítélték. Így lett Lahner az aradi 13 vértanú tábornokok egyike. 1849. október 6-án, 54. születésnapján akasztották fel. Híressé vált a kivégzése előtt elhangzott utolsó mondata:
„Krisztus keresztje és a bitófa oly rokon. És az isteni áldozat mellett oly törpe az én áldozatom”.
„A Túrócz völgye felől gyönyörű kép a Nagy-Fátra. A gagyeri völgy mellékén egymás után következnek a Drjenok, Tlsztá és Osztra hegyek fehérlő, szakgatott kréta-korú dolomittetőikkel. A Tlsztá a vidék legmagasb hegye. Terebélyes alját erdők, felsőbb tájait óriási sziklák borítják.” (Lovcsányi Gyula: Túróczmegye)
E csodás szirtek alatt, a Gader-patak völgyében bújik meg a gazdag múltú Blatnica. Olyan nemes családok váltották itt az őrséget, mint a Berzeviceiek, a Doncsok, a Pongráczok, a Neczpáliak, a Szapolyaiak, a Prónayak és a 16. századtól egészen 1945-ig a Révayak, akik Blatnica várából leköltöztek a faluba.
A faluban különleges épületekre lehetünk figyelmesek. A krónikák szerint a zniói jezsuiták tanították meg a túróci falvak népeit a növényolaj sajtolására és a sáfránytermesztésre. A túróci gyógyító-olaj árusok messze földre is eljutottak. Ezek a máig megmaradt jellegzetes házaik, posztóványoló és olajsajtoló melléképületeik ma már csupán turista-látványosságként szolgálnak. A falu központjában áll a Prónayak kastélya és kúriája, melyek a 18. században épültek. Itt forgatták az első szlovák játékfilmet, a Janosikot. A kúriában volt a Karol Plicka Múzeum, de ez mára bezárt. Plicka ismert fotós és filmes volt. A jelvényszerző mozgalom igazolópontja a kastély előtti tér.
„Az általában apró helységek sűrűn sorakoznak egymás mellett, kivált a lapályokon és a hegyek lábainál. Dél felől a Túrócz mellékén haladva, mind több érdekes pont tűnik elénk. Odább a mosóczi patak mellett találjuk a megye legnagyobb és legvagyonosabb községeinek egyikét, Mosóczot, széles ereszű, kémény nélküli házaival, gazdálkodó, kereskedő és főleg szövőipart űző tót lakosaival, kik büszkék arra, hogy Kollár János, kiváló tót író az ő falujokban született. A község nevezetessége Révay Ferencz báró szép kastélya.” (Lovcsányi Gyula: Túróczmegye)
Mosóc legismertebb szülöttje valóban Kollár János (1793–1852) evangélikus lelkész, a szlovákok nagy költője; szülőháza a róla elnevezett utcában van a neogótikus templom szomszédságában. Mosóc eredetileg két településből tevődött össze: az első, „Machyuch”, a második, „Terra Moys”, amely a helység mai nevét adta, a mai „Vidrmoch” helyén állt. Ebből a második elnevezésből – amelynek jelentése „Mois” földje – arra lehet következtetni, hogy a község egy bizonyos Mois tulajdona volt a régi időkben. A turóci kézművesség egykori fontos központja eleinte kiváltságos városkaként, a királyi Blatnica várának alárendelve fejlődött, majd 1527-től Mosóc a Révayak kezébe került. A család kastélyát könnyen megtaláljuk a település központjában egy nagy park szélén. A parkban áll a Révay család mauzóleuma és egy pavilon is. A jelvényszerző mozgalom igazolópontja a kastély előtti tér.
Érkenéz egyike a hat ismert falunak, amelyeket a Turul nemzetség alapított (Pusztaapáti, Györgyegyháza, Érkenéz, Érmihályfalva, Értarcsa és Tótfalu). Erre a vidékre is szlovákokat telepítettek a török után, a szlovák birtokos nemesek pedig mócokat hozott jobbágynak az Erdélyi-szigethegységből, így ma már alig van itt magyar. A Turul nemzetség alapította Érkenéz aztán egyik nap arra riadt fel, hogy Romániában van. És ez nem egy rossz álom volt, hanem a trianoni mészárosok döntése. A falu szélén álló Szlávy-család kastélyának állapota a vidék sorsának jelképe is lehetne. A szomszédos Érseléndnek szerencsére a fele még magyar. Itt született és itt halt meg Fráter Alajos (1809-1859) magyar honvédszázados.
A schengeni határnak köszönhetően most már Bagamér felől is megközelíthető Érkenéz. A jelvényszerző mozgalom igazolópontja az érkenézi kastély.
Ki gondolná, hogy a Béli-hegység gyöngyszeme, a pazar fekvésű Menyháza – vagy ahogy először az írások 1597-ben említették: Monyásza – még 1746-ban is csak pár házcsoportból állt. Aztán 1760-ban nagyot fordult itt a világ: Bohus Imre, Rajnald modenai herceg tiszttartója 28 római katolikus német bányászcsaládot telepített itt le, létrehozva a mai falu legfelső részén fekvő Jumelt telepet. Ők vasércet termeltek ki és dolgoztak fel vízierővel működő hámorokban és kohókban. Itt az egykori Jumelt telepen találjuk az 1861-ben épített, 11 méter magas, téglával bélelt gránit vasolvasztó kemence romját. A telepeseket kezdetben ferences atyák gondozták, a településnek csak 1784-től lett önálló plébániája. A 19. században már gyógyfürdők is voltak itt. 1891-ben Wenckheim Frigyes vásárolta meg Menyházát, majd 1893-ban a Wenckheim-uradalom területén megépült a Borossebes–Monyásza keskeny nyomtávú vasút, elsősorban a vas, a fa és a szén szállításának megkönnyítésére, de a fürdőéletet is föllendítette. (Az 1960-as években számolták föl.) A 19. század végén a borossebesi Wenckheim-uradalomnak négy vasbányája volt a falu környékén.
Wenckheim Frigyes 1895-ben megkezdte a fürdőtelep kiépítését. Mélyfúrással biztosította a termálvíz-ellátást, fenyőkből és hársfákból parkot alakíttatott ki, két szabadtéri medencét építtetett, kiépíttette a közvilágítást és Borosjenőről cigányzenekart fogadott. A patak felduzzasztásával létrehozott tóba Félixfürdőről betelepítette a tündérrózsát. A fürdőtelepen az aradi elit építtetett magának villákat. Először az 1860-as években a gyógyfürdőt kezdte el szépítőleg Menyházának hívni Kéry Imre Arad vármegyei főorvos, majd 1896-ban a belügyminisztérium a fürdőt ezen a néven vette nyilvántartásba. 1907-ben az Országos Községi Törzskönyvbizottság, a község döntése ellenére, magának a településnek a nevét is erre változtatta. Aztán jött Trianon és a háborúk, Menyháza pedig azóta sem ragyog régi fényében. 1976 és 1986 között három modern szállodát építettek. Öt forrásának bikarbonátos, kalcium-, magnézium- és nátriumtartalmú vizét mozgásszervi, idegrendszeri, emésztőszervi és nőgyógyászati betegségek kezelésére használják. A századfordulós épületek közül az 1. számú pavilon (amelyet a helyiek Tündérrózsás villának neveztek) építése után kabinokra oszlott, amelyekben a vendégek vörösmárvánnyal burkolt kádakban fürödhettek. Ma ez is romos állapotban áll. A villák közül (Központi szálloda, Nárcisz-villa, Mager-villa, Zubor-villa, Wenckheim-villa, Andrényi-villa) számunkra a legkedvesebb, az egykori Paradeiser-villa. Falán márványtábla emlékeztet, hogy itt töltötte a teleket Czárán Gyula.
A jelvényszerző mozgalom igazolópontja ez utóbbi villa. A márványtáblát a főút felőli fronton találjuk.
