Nem sok magyar sza­bad­ság­har­cost ítélt két­szer is halál­ra a Habs­burg bíró­ság. Benicz­ky Lajos volt az, akit 1849-ben az ara­di had­bí­ró­ság kötél álta­li halál­ra ítélt, amit aztán kegye­lem­ből húsz év kény­szer­mun­ká­ra vál­toz­tat­tak. Benicz­ky Lajos az 1856-os álta­lá­nos amnesz­tia után nem soká­ig fért a bőré­be: 1865-ben füg­get­len­ség­pár­ti szer­vez­ke­dés miatt ismét halál­ra ítél­ték, ebből lett 20 év vár­bör­tön, ám a kiegye­zés után ismét meg­men­tet­te az amnesz­tia.

Zólyom vár­me­gye alis­pán­ja hamar Kos­suth hívé­vé vált, majd a sza­bad­ság­harc ide­jén bánya­vi­dé­ki kor­mány­biz­tos és vezér­ez­re­des lett. Olyan hadi­tet­tek fűződ­nek a nevé­hez, mint Hur­ban meg­ve­ré­se Buda­tin­nál, a loson­ci raj­ta­ütés, Fel­ső-Magyar­or­szág közép­ső részé­nek fel­sza­ba­dí­tá­sa vagy éppen sike­res geril­la­harc a Vág völ­gyé­ben.

Ez mind eszé­be jut­hat az uta­zó­nak, ha Alsó­mi­csi­nye felé visz az útja, hisz itt szü­le­tett a mos­to­ha sor­sú Benicz­ky Lajos. A mos­to­ha sor­sú sza­bad­ság­har­cos­nál már csak a Micsi­nyei, majd a Benicz­ky csa­lád ősi bir­to­ka, Alsó­mi­csi­nye 16. szá­za­di késő rene­szánsz vár­kas­té­lya van mos­to­hább álla­pot­ban. A máso­dik világ­há­bo­rú­ban súlyo­san meg­ron­gá­ló­dott omla­do­zó épü­let a falu felet­ti dom­bon vár­ja, hogy vala­ki meg­ment­se az enyé­szet­től.

(A jel­vény­szer­ző moz­ga­lom iga­zo­ló­pont­ja a kas­tély.)