Archives

Túra az Ausel-csúcsra

Var­tóte­lek­ről indu­lunk, majd a Poar­ta Rai­u­lu­in, vagy­is menny­or­szág kapu­ján belép­ve a hegy­ség leg­ma­ga­sabb, köz­pon­ti fel­bol­to­zó­dá­sá­ra indu­lunk, a kopot­tabb Péter csúcs és a szik­lá­sabb Sur­ján gerin­ce­i­re. De min­de­nek előtt a Kudzsir-patak for­rás­vi­dé­ké­re, a Sur­ján alat­ti kat­lan­ba hato­lunk be. Itt bújik meg az Erdé­lyi Kár­pát Egye­sü­let szász­se­be­si osz­tá­lyá­nak egy­ko­ri Sur­ján-mene­dék­há­za, amit ma már a román kato­na­ság bir­to­kol. A Kudzsi­ri-hava­sok víz­vá­lasz­tó gerin­cé­nek talán leg­lát­vá­nyo­sabb, eny­he elje­ge­se­dé­si nyo­mo­kat őrző csú­csa a Sur­ján. Feny­ve­sek­kel öve­zett déli cir­kusz­völ­gye pazar ten­ger­sze­met rej­te­get, ami a jég fog­sá­gá­ba der­med­ve is szem­re­va­ló.

Az erdő­ha­tár fölé emel­ked­ve lát­hat­juk, hogy a Kudzsi­ri-hava­sok hason­ló képet fest, mint a Sebes folyó túl­ol­da­lán emel­ke­dő kele­ti szom­szé­dai, a Sze­be­ni-hava­sok vagy a Lator havas.

A Sur­ján-nye­reg­ből érjük el a víz­vá­lasz­tó gerin­cet. A Kudzsi­ri-hava­sok – a Sur­ján déli lesza­ka­dá­sá­tól elte­kint­ve – nem a Déli-Kár­pá­tok­ra jel­lem­ző, moró­zus képet nyújt­ja. Inkább szé­les, lekop­ta­tott gerin­cek jel­lem­zik, ame­lyek­ből a csú­csok alig emel­ked­nek ki.

A hegy­ség ösvé­nye­it a turis­ták helyett min­dig is inkább a pász­to­rok tapos­ták. Ahogy a kora­be­li bul­vár­la­pok beszá­mol­tak róla, a Kudzsi­ri-hava­sok­ban az 1900-as évek ele­jén egy hír­hedt rab­ló­ban­da garáz­dál­ko­dott. Három juhász éve­ken át ret­te­gés­ben tar­tot­ta a hava­sok vidé­két. Két rab­ló­gyil­kos­sá­got, tizen­két rab­lást követ­tek el, végül bíró­ság előtt felel­tek bűn­tet­te­i­kért.

Ma már a pász­tor­ko­dás mel­lett a turiz­mus is éle­dez­ni kezd a hava­son. Ezt jel­zik az Aus­el új sífel­vo­nói is.

Az Aus­el-csúcs­ról pazar kilá­tás nyí­lik a Pár­ing és a Retyez­át min­den egyes csú­csá­ra.

Nagy-Ráwka

Nagy-Ráwka

Keve­sen tud­ják, hogy az Árpád-vonal védel­mi rend­sze­rét ezen a vidé­ken is kiépí­tet­ték, oly­annyi­ra, hogy az Ulics­ka és a Ciró­ka-völ­gyi völgy­zá­rak tar­tot­ták magu­kat a leg­to­vább a máso­dik világ­há­bo­rú­ban.

Az ősi határt őriz­ték egy­kor az Ulics­ka-patak völ­gyé­ben a hegyek előt­ti utol­só tele­pü­lés, Újszék lakói is. Innen indu­lunk fel a Bessz­á­dok vadon­já­ba a piros jel­zé­sű turis­ta­úton. Ez már a Polo­ni­nyák Nem­ze­ti Park terü­le­te, amely a nagy kiter­je­dé­sű bükk és jege­nye­fe­nyő őser­dő­i­vel 2007-ben fel­ke­rült az UNESCO Ter­mé­sze­ti Világ­örök­sé­ge­i­nek lis­tá­já­ra is.

Euró­pa egyik leg­na­gyobb kiter­je­dé­sű őser­dő­je ma már foko­zot­tan védett nem­ze­ti park, ahol a ter­mé­szet őrei sem­mi­fé­le embe­ri beavat­ko­zást nem tűr­nek. Azért is bír a kuta­tók szá­má­ra nagy érték­kel ez a bükk­faj­ták­ban gaz­dag érin­tet­len terü­let, mert töké­le­tes pél­dá­ja a mér­sé­kelt égöv­re jel­lem­ző össze­tett öko­szisz­té­má­nak. A védett Sztu­zsi­ca őser­dő az itt honos sok­szí­nű élő­vi­lág­nak köszön­he­tő­en fel­be­csül­he­tet­len érté­kű gene­ti­kai adat­tár is egy­ben.

Innen megyünk fel a Polo­ni­nyák leg­ma­ga­sabb pont­já­ra, a Kre­me­nec csú­csá­ra. Ma ez a szlo­vák-len­gyel-ukrán hár­mas határ. Ha tovább­ha­la­dunk Len­gyel­or­szág­ba, értel­met kap a Polo­ni­nya elne­ve­zés is, ami az erdő­szint felett elte­rü­lő hegyi rétek­re utal. Ilyen kopasz csúcs a Nagy Ráw­ka is, amely pazar kör­ki­lá­tás­sal vár­ja az erre járót a Bessz­á­dok­kal és a Verec­kei-Besz­ki­dek­kel.

Túra a Godján vadonjába

A Szár­kő, a God­ján és a Retyez­át-hegy­ség hatá­rá­ról, a Gura Apei víz­tá­ro­zó­tól indul túránk a Kis-Lepus­nyik patak völ­gyé­ben. A sebe­sen zúgó patak lenyű­gö­ző lát­vány, de figyel­ni kell, mert a völ­gyé­ből egy jel­zet­len, szűk ösvény kanya­ro­dik fel mere­de­ken a Bor­esz­ku tömb­jé­re.

A vegyes erdő­ből szin­te átme­net nél­kül már­is a gyep­ha­vas régi­ó­ba érke­zünk. Az egész God­ján­ra jel­lem­ző, hogy a tör­pe­feny­ve­sek csak szór­vány­ban for­dul­nak elő háta­in. A pász­tor­ko­dás nagy részü­ket kiir­tot­ta.

A Bor­esz­ku gerin­cé­ről nagy­sze­rű kör­ki­lá­tás nyí­lik. Szem­ben a Retyez­át foga­zott gerin­cei emel­ked­nek.

A hava­si lege­lők­kel fedett gerinc nem éles és kitett, de azért bőven mutat magas­he­gyi, elje­ge­se­dett for­má­kat. Kele­ti olda­lán merész szik­la­fa­lak sza­kad­nak le, s kat­la­na mélyé­ben még ten­ger­sze­met is őriz.

A Nagy-Bor­esz­ku­ról a főge­rinc­re átve­ze­tő sza­kasz elég­gé lapos és több helyen is leala­cso­nyo­dik. Így köröt­tünk még mar­kán­sab­bul hat­nak a God­ján maga­sabb, fel­hő nyal­dos­ta ormai.

Az utol­só mélyebb nye­reg után egy masszív emel­ke­dő követ­ke­zik. Ez vezet fel min­ket a Gal­be­na csú­csá­ra, ami már főge­rin­cet jelen­ti. Érde­mes a Miku­za alat­ti szé­les nye­reg­ben tábo­roz­ni. A God­já­non bár­hol lehet sáto­roz­ni, hiszen ez nem a turis­ták hegye. Az erre­já­ró ván­dor útja során szin­te sen­ki­vel nem talál­ko­zik, eset­leg egy-két pász­tor­ku­tyá­val.

Innen a Szker­só csú­csá­ra, majd a Mor­áru tömb­je felé hala­dunk tovább. A Mora­ru csú­csa alatt, szé­pen kiraj­zo­lód­nak a gla­ci­á­lis kor­sza­kok God­ján­ra jel­lem­ző for­ma­kin­csei: kár­fül­kék, moré­na­sán­cok és ten­ger­sze­mek éke­sí­tik a tájat. Innen hosszú emel­ke­dő után érjük el a hegy­ség tete­jét, a Gugu ormát.

Túra a Budak tömbjére

Az apró hegyi tele­pü­lés, Hol­lós­ka érin­té­sé­vel hala­dunk fel­fe­lé a Kis-Besz­ter­ce völ­gyé­ben. A Szá­raz-patak völ­gyé­be kanya­rod­va hosszú erdei sza­kasz követ­ke­zik a Zöld-tető nyer­ge felé. Töb­bek között ezek­re a vad­re­gé­nyes feny­ves erdők­re vetet­tek sze­met a mold­vai vaj­dák is, ami­kor a 17. szá­zad­ban Erdély kele­tei határ­vi­dé­kén több terü­le­tet is lecsíp­tek maguk­nak. A Habs­burg-török határ­tisz­tá­zás­kor, 1769-ben a jog­ta­la­nul elbi­to­rolt terü­le­tek zöme vissza­ke­rült Szé­kely­föld­höz, azóta hív­ják eze­ket revin­di­kált hava­sok­nak. Ezek­ből a vissza­ke­be­le­zett terü­le­tek­ből ala­kult meg később, a Habs­bur­gok és a szé­ke­lyek közöt­ti hosszú huza­vo­na után a Csí­ki Magán­ja­vak intéz­mé­nye. Ám a köz­bir­tok vagyo­nát Tri­a­non után a román állam elko­boz­ta, majd a kom­mu­nis­ták min­dent álla­mo­sí­tot­tak. S hiá­ba ala­kult újjá köz­ben a Csí­ki Magán­ja­vak, az erdők, a lege­lők és az ingat­la­nok vissza­szol­gál­ta­tá­sa a mai napig várat magá­ra.

A Zöld-tető alat­ti nye­reg­ből a Kis-Szép­les felé indu­lunk tovább. Ez a rész már a régi határ­sáv, ami egy évez­re­den át elvá­lasz­tot­ta Erdélyt Mold­vá­tól. A Szép­les, más néven Táb­la-hegy és a Budak tömb­je­in már irtás­gye­pe­ket talá­lunk. A tető­ről szé­pen kör­be­les­he­tünk a szom­szé­dos hegyek­re, majd Erdély tör­té­nel­mi hatá­rá­nak vég­pont­já­ra, a Bor­ka-patak for­rás­vi­dé­ké­re, a Keresz­tes-nyak­ra eresz­ke­dünk.

Innen még egy utol­só neki­ru­gasz­ko­dás a Besz­ter­cei-hava­sok leg­ma­ga­sabb csú­csa, a kör­nyé­ket ura­ló Nagy-Budak.

Túra a Nyers-kőre

Kelet felé tart­va Bihar­ró­sa felett, a Farok-hegyen a hegy­ség rit­ka turis­ta­szál­lá­sa­i­nak egyi­ke, a Moha és Páf­rány magyar kéz­ben lévő turis­ta­ház vár­ja a meg­fá­radt ván­dort. A ház remek kiin­du­ló­pont­ja a Király­er­dő dél­ke­le­ti nyúl­vá­nyá­ra, a Kis­be­lé­nye­si-hegy­cso­port­ra indu­ló túrá­nak. Az 1000 méter fölé nyú­ló Hold­rin­ga­tó-csúcs alatt egy kivé­te­les ter­mé­sze­ti kép­ződ­mény rej­tő­zik. A Nyers-kő szik­lá­ja alat­ti réten van a vidék leg­na­gyobb pol­je kép­ződ­mé­nye.

A hegyek­kel kör­be­zárt hatal­mas kiter­je­dé­sű mélye­dé­sen, mint egy óri­á­si kádon keresz­tül fut végig a patak, ami aztán a Nyers­kői-víz­nye­lő bar­lang­ban tűnik el.

Túra az Andrejec menedékkunyhóba

A feke­te­vá­gi víz­tá­ro­zó­tól a Diku­la-patak men­tén vezet a kék jel­zés a Pri­he­bi­ka-nye­reg­be. Itt érjük el a főge­rin­cet. Az út alpe­si réte­ken, a tör­pe­feny­ve­sek és a szik­la­buk­ka­ná­sok világ­bán emlé­kez­tet­nek arra, hogy már 1500 méter felett járunk. A főge­rin­cen tovább­ha­lad­va érke­zünk meg a Téli-víz for­rás mel­let­ti mene­dék­kuny­hó­hoz.

Kis-havas

A Szár­kő hegy­tömb közép­ső részét képe­ző Kis-havas tövé­ben a múlt szá­zad ele­jén kiépült üdü­lő­te­lep a bán­sá­gi ter­mé­szet­ba­rá­tok és a téli spor­to­kat ked­ve­lők egyik leg­ked­vel­tebb kirán­du­ló­he­lye.

A Kis-havas nép­sze­rű­sé­gét a Magyar Turis­ta Egye­sü­let 1914-ben meg­ala­kult Szö­rény­sé­gi Osz­tá­lyá­nak köszön­he­ti. Pedig alig 6 évük volt csak a hegy­vi­dék meg­is­mer­te­té­sé­re, hisz Tri­a­non­nak még arra is volt gond­ja, hogy meg­sza­kít­sa a hava­sok fel­tá­ró mun­ká­la­ta­it.

Túra a Sztrázsóra

A hegy­ség leg­ma­ga­sabb tömb­je, a Köz­pon­ti-Sztrázsó. Az erdők fölött, a csúcs alat­ti tisz­tás­ról ked­ve­ző­ek a kilá­tá­sok. Mögöt­tünk a Sztrázsó kele­ti szom­széd­ja, a Kis-Fát­ra jel­leg­ze­tes szik­la­csú­csa, a Klak vagy­is „Orr­kő” eme­li fel szik­lás orrát.

Maga a Sztrázsó-csúcs egy merész mész­kő­szik­la, ami remek kilá­tó­he­lyet biz­to­sít­va sza­kad le a nyu­ga­ti olda­lon a Zsol­ti-patak völ­gyé­re.

Távo­labb a tren­csé­ni hegye­ken túl a Vág-völ­gye.

Bükk-havas

Nyá­ron a Bükk-hava­son béké­sen lege­lő juh­nyá­jak és tehén­csor­dák kísé­rik utun­kat. Érde­mes fel­jön­ni ide, hiszen hami­sí­tat­lan hava­si táj vár min­ket.