Az apró hegyi tele­pü­lés, Hol­lós­ka érin­té­sé­vel hala­dunk fel­fe­lé a Kis-Besz­ter­ce völ­gyé­ben. A Szá­raz-patak völ­gyé­be kanya­rod­va hosszú erdei sza­kasz követ­ke­zik a Zöld-tető nyer­ge felé. Töb­bek között ezek­re a vad­re­gé­nyes feny­ves erdők­re vetet­tek sze­met a mold­vai vaj­dák is, ami­kor a 17. szá­zad­ban Erdély kele­tei határ­vi­dé­kén több terü­le­tet is lecsíp­tek maguk­nak. A Habs­burg-török határ­tisz­tá­zás­kor, 1769-ben a jog­ta­la­nul elbi­to­rolt terü­le­tek zöme vissza­ke­rült Szé­kely­föld­höz, azóta hív­ják eze­ket revin­di­kált hava­sok­nak. Ezek­ből a vissza­ke­be­le­zett terü­le­tek­ből ala­kult meg később, a Habs­bur­gok és a szé­ke­lyek közöt­ti hosszú huza­vo­na után a Csí­ki Magán­ja­vak intéz­mé­nye. Ám a köz­bir­tok vagyo­nát Tri­a­non után a román állam elko­boz­ta, majd a kom­mu­nis­ták min­dent álla­mo­sí­tot­tak. S hiá­ba ala­kult újjá köz­ben a Csí­ki Magán­ja­vak, az erdők, a lege­lők és az ingat­la­nok vissza­szol­gál­ta­tá­sa a mai napig várat magá­ra.

A Zöld-tető alat­ti nye­reg­ből a Kis-Szép­les felé indu­lunk tovább. Ez a rész már a régi határ­sáv, ami egy évez­re­den át elvá­lasz­tot­ta Erdélyt Mold­vá­tól. A Szép­les, más néven Táb­la-hegy és a Budak tömb­je­in már irtás­gye­pe­ket talá­lunk. A tető­ről szé­pen kör­be­les­he­tünk a szom­szé­dos hegyek­re, majd Erdély tör­té­nel­mi hatá­rá­nak vég­pont­já­ra, a Bor­ka-patak for­rás­vi­dé­ké­re, a Keresz­tes-nyak­ra eresz­ke­dünk.

Innen még egy utol­só neki­ru­gasz­ko­dás a Besz­ter­cei-hava­sok leg­ma­ga­sabb csú­csa, a kör­nyé­ket ura­ló Nagy-Budak.

Hazajáró epizódban szerepelt:

• 171. rész: Besztercei-havasok — Borszéktől a Budakig