Vartótelekről indulunk, majd a Poarta Raiuluin, vagyis mennyország kapuján belépve a hegység legmagasabb, központi felboltozódására indulunk, a kopottabb Péter csúcs és a sziklásabb Surján gerinceire. De mindenek előtt a Kudzsir-patak forrásvidékére, a Surján alatti katlanba hatolunk be. Itt bújik meg az Erdélyi Kárpát Egyesület szászsebesi osztályának egykori Surján-menedékháza, amit ma már a román katonaság birtokol. A Kudzsiri-havasok vízválasztó gerincének talán leglátványosabb, enyhe eljegesedési nyomokat őrző csúcsa a Surján. Fenyvesekkel övezett déli cirkuszvölgye pazar tengerszemet rejteget, ami a jég fogságába dermedve is szemrevaló.
Az erdőhatár fölé emelkedve láthatjuk, hogy a Kudzsiri-havasok hasonló képet fest, mint a Sebes folyó túloldalán emelkedő keleti szomszédai, a Szebeni-havasok vagy a Lator havas.
A Surján-nyeregből érjük el a vízválasztó gerincet. A Kudzsiri-havasok – a Surján déli leszakadásától eltekintve – nem a Déli-Kárpátokra jellemző, morózus képet nyújtja. Inkább széles, lekoptatott gerincek jellemzik, amelyekből a csúcsok alig emelkednek ki.
A hegység ösvényeit a turisták helyett mindig is inkább a pásztorok taposták. Ahogy a korabeli bulvárlapok beszámoltak róla, a Kudzsiri-havasokban az 1900-as évek elején egy hírhedt rablóbanda garázdálkodott. Három juhász éveken át rettegésben tartotta a havasok vidékét. Két rablógyilkosságot, tizenkét rablást követtek el, végül bíróság előtt feleltek bűntetteikért.
Ma már a pásztorkodás mellett a turizmus is éledezni kezd a havason. Ezt jelzik az Ausel új sífelvonói is.
Az Ausel-csúcsról pazar kilátás nyílik a Páring és a Retyezát minden egyes csúcsára.