FIGYELEM! A koronavírus-járvány miatt a változtatás jogát fenntartjuk!
A Hazajáró Egylet 2022-ben is meghirdeti a Hazajáró Kupa túrasorozatát, melynek célja, hogy népszerűsítse történelmi hazánk varázslatos hegyvidékeit, ösztönözze a túráinkon való részvételt és erősítse a Kárpát-medence magyar közösségeit.
A kiskunhalasi Szilády Áron Gimnázium túracsapata az elsők között érkezett az idén már második alkalommal megrendezett Áprily Lajos Emléktúránkra. Fogadjátok szeretettel a kis csapat vezetőjének, Bíró Emőkének beszámolóját.
Két éve a Bihar-hegység legmagasabb csúcsának sűrű ködben és hóviharban való megmászása, majd tavaly a Béli-hegységben vadcsapásokon és patakmedreken keresztül vezető, többszöri meredek emelkedőkkel tarkított túránk után nem volt kérdés, hogy tanítványaimmal idén is részt veszünk a már nyolcadik alkalommal megszervezett Bethlen Gábor Emléktúrán, ami a Hazajáró Kupa túrasorozatnak is része volt.
Október 4–6. közt – immáron 4. alkalommal – rendeztük meg a Hazajáró Egylettel közös Bükkaljai hétvégénk, mely túrái idén a Hazajáró Kupa részei voltak. Az eseményen vendégeink és túratársaink voltak a Hazajáró sorozat szereplői, Jakab Sándor és Kenyeres Oszkár, illetve a stáb két tagja, Schödl Dávid operatőr és Tóth József hangmérnök. is. Az egész hétvégés program célja, hogy közösen népszerűsítsük Kárpát-medencei természetjárást és a turizmust és megismertessünk a résztvevőkkel egy különleges tájat, a Hungarikum címmel kitüntetett Bükkalját és annak egyedülálló kőkultúráját.
Közelsége ellenére, a Börzsöny számomra mindezidáig egy meghódítatlan hegységnek számított. Eltekintve pár rövid túrától, csak a Börzsöny Akciócsoport túráin keresztül kezdtem igazán megismerni ezt a sűrű erdőkkel borított, csendes vidéket.
Ha egész napra esőt mondanak, akkor általában a szervezett túrák elmaradnak. Kivéve, ha a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom és a Hazajáró Honismereti és Turista Egylet a szervezők. Nincs az a cudar időjárás, ami indokolná, hogy ne emlékezzenek meg a Rongyos Gárdára, akik hiányos felszereléssel és hivatalos támogatás nélkül, „rongyosan” is védték az ősi határt.
A Hazajáró Honismereti és Turista Egylet a Hatvannégy
Vármegye Ifjúsági Mozgalommal közösen első alkalommal rendezte meg a Selmeci
Őrjárat Emléktúrát. Több volt ez a túra puszta természetjárásnál, történelmünk
elfeledett eseményeire hivatott felhívni a figyelmet.
A hazajárók nem először jártak a Selmeci-hegységben, hiszen a műsor két epizódot is leforgatott itt. A Hazajáró HTE honti ispánja, Dobay Gergely álmodta meg ezt az emléktúrát, mellyel a selmecbányai diákság hősies helytállásának kívánt emléket állítani.
1918-ban Felvidéken kaotikus helyzet alakult ki. Az előrenyomuló cseh csapatok és az erősödő cseh-szlovák nemzeti mozgalmak egyre nagyobb veszélyt jelentettek a védtelen Selmecbányának. A frontról visszatérő diákság azonban nem habozott, fegyvert ragadva tartották fenn a környék rendjét. Két erdészmérnök hallgatótársuk hősi halált halt a helyi zendülések leverése közben. Ezzel a túrával az ő emléküknek adóztak a szervezők.
Az anyaországból és Felvidékről egyaránt érkező túrázók a Bacsófalvi-tó mellett gyülekeztek. A környéken lezajlott történelmi események tömör ismertetése után együtt indultak útnak, hogy a tavat megkerülve Richňava felé vegyék az irányt. A sárga jelzés közúti részét kihagyva, erdei utakon haladtak, melyek mellett megcsodálhatták az egykor európai szinten is egyedülállónak számító vízügyi rendszer máig megmaradt berendezéseit. Az erdők mélyén több száz éves, terméskövekből kirakott vízgyűjtő csatornák, átereszek és hidak hirdetik az egykori bányászat dicsőségét. A hegységre jellemző legelőkön keresztülvágva még egy legelésző nyájba is sikerült belefutniuk. Sajnos egyre ritkább látvány errefelé a nyáját legeltető pásztor.
A közúton átkelve a félig üres Nagy Richňavai-tó fogadta őket. A Richňavai-tavak a Bacsófalvi-tóval együtt az UNESCO világörökség részét képező bányató-rendszer 24 megmaradt tava közé tartoznak. Innen a Tanád felé vették az irányt, hogy a hegy lábánál haladva, Felsőrónát érintve Hegybányára ereszkedjenek le. Az egykori bányásztelepülésen a Dobay-házaspár frissítőkkel várta a szomjas társaságot.
A túra útvonala innentől a Szitnya irányába vezetett, hogy a völgybe leereszkedés után az Evička bányatavat érintve elkezdjen emelkedni. A Szitnya lábához érve már csak egy pár kilométer hosszú, 300 méteres szintemelkedés volt hátra. A Tatár réten átkelve falépcsőkön vezetett az út az égbe nyúló sziklatornyok közt. Az utolsó lépcsőfokot is elhagyva lélegzetelállító panoráma nyílt azoknak, akik félelmüket leküzdve a sziklaperem legszéléről néztek a mélybe. A Tanád csúcsa alatt nyugvó Hegybánya ugyanúgy látszott, mint a selmecbányai kálvária kettős tornya. A csúcson lévő pavilon sajnos zárva volt. A pavilon kultikus helynek számít a magyar túrázók körében, hiszen ide kötődik a Magyarországi Kárpát Egyesület Szitnya Osztálya, amit Téry Ödön neve fémjelzett.
A Kmety András Menedékházban töltött rövid pihenő után Szitnya várát érintve ereszkedtek le a hegyről. A hegy lábánál befejezve a körtúrát, emléklapot és kitűzőt kapott minden résztvevő.
Augusztus
vége számomra a gondtalanság, a felhőtlen napok, az aktív pihenés, a töltődés,
a szülőföldem tájain tett barangolások, a családtagjaimmal töltött idő, egyszóval
a nyári vakáció végét jelenti, ennek ellenére utóbbi években van, ami miatt
mégis várom: a Határvadász túrahét.
Idén
augusztus 10–19. között szervezték meg Kohl András és dr. Papp István Gyula
barátaink a hetet, melynek során túrákkal emlékeztünk honvédeink bátorságáról,
becsületes helytállásukról, akik védték hazánk egykori határát, megtették, amit
meg lehetett tenni, sőt annál sokkal, de sokkal többet. Végigmenni az egykori
futóárkokon, látni a bunkereket, megfigyelőállásokat, töltényhüvelyt, lőszeres
láda rozsdás maradványait vagy ismeretlen katonák kőhalommal borított
síremlékét megtalálni az erdőben — amik bizonyítják, hogy 1944 őszén heves
harcok dúltak a szülőföldemen – igazán különös, leírhatatlan érzés.
E sokszor
megható, csodálatos, élménydús túrahétből emelem ki a 32-es határvadászok
emléktúráját, mely idén a Hazajáró Kupa része is volt, s melyre augusztus 17-én,
szombaton került sor.
Ezt a túrát
Sebő Ödön: A halálra ítélt zászlóalj című könyve ihlette. Ez a visszaemlékezés
nemcsak egyszerű háborús dokumentumkönyv, hanem szerelmeskönyv Erdélyről. Mély
áhitattal, szeretettel, lelkesedéssel ír a tájakról, emberekről, a székely
katonáiról illetve a gyimesi harcokról. Sebő hadnagy szabadidejében sokat
túrázott, járta a vidéket, s így jó terepismeretének köszönhetően harc nélkül
tudta kivezetni katonáit a Gyimesekből, miután a Vörös Hadsereg 1944-ben elérte
hazánk ezer éves határát, s a románok átállása után a Keleti-Kárpátok több
átjárójában is betörtek. Ezt később részletesen
leírta könyvében, s így született meg az emléktúra gondolata. A nyíregyházi
Kelet-Magyarországi Speciális Mentők kezdeményezésére 2010-ben jelölték ki a
túraútvonalat a Sebő Ödön által leírt kitörés nyomvonalán. A jól követhető
sárga kereszt jelzések mellett a kihelyezett táblákon folyamatosan részleteket
olvashatunk a könyvből.
A túra
napján reggel 8 órától volt a regisztráció a hidegségi Fatányéros panziónál,
ahol a jubileumi túra pólója és kitűzője mellet az EKE bakancs kilencedik
zsebkönyvét is meg lehetett vásárolni, a 32-es határvadász emléktúráról. A könyvecskét szerzője, dr. Kovács Lehel
István, az EKE elnöke a helyszínen dedikálta.
Mindig jó
érzés látni az előző években megismert arcokat Soprontól Komáromon át
Sepsiszentgyörgyig, találkozni a magyarországi túrák állandó résztvevőivel, de
jó üdvözölni új túratársakat is, akik idén is voltak szép számmal.
Regisztráció
után dr. Papp István Gyula, a Kelet-Magyarországi Speciális Mentő Egyesület
alelnöke, a túra alapítója, megálmodója köszöntötte a túrázókat, majd a csíki
szervezők részéről dr. Péter Szilárd vette át a szót, röviden ismertetve a túra történetét, ami mint
egy aprócska mustármag, ha jó földbe kerül és növekedni kezd, úgy nőtte ki
magát az elmúlt tíz évben.
Ezt követően
a hidegségi plébános, Szilveszter Imre atya adta Isten áldását a túránkra, majd
a közös ima után összerendeződtünk, hogy a 32-es határvadászok nyomdokaiba
lépve, a 75 évvel ezelőtti keserves visszavonulásra emlékezve pontosan kövessük
a kitörés útvonalát.
Új és régi
túratársakkal beszélgetve haladtunk a Kovás-patakán a Naskalat irányába. A
legmeredekebb emelkedő előtt pihenőt tartottunk, több alkalommal is „Erdélyt,
egészséget!” kívántunk, majd így megerősödve haladtunk tovább egészen a
Kondra-keresztig. Ez a szakasz nagyon meredek, nem igazán beszélgetős rész, így
volt alkalmam személyes emlékezésre. Eszembe jutottak a katonák, akik nem
száraz, napsütéses időben, vidám beszélgetések közepette, hanem éjszaka,
esőben, sokkal nehezebb körülmények között voltak kénytelenek megtenni ezt az
utat. S közben eszembe jutott az a felirat, amit egyik nyári barangolásomkor egy
alcsíki kereszten láttam: „Múltunk a reményünk, Krisztus a jövőnk!”
Így
érkeztünk meg a Kondra-kereszthez, ahol Pregitzer Fruzsina színésznő verssel,
Bata Hajnalka pedig népdallal tisztelgett a honvédő katonáink előtt, majd
közösen énekeltük el a Szózatot.
Ragyogó
napsütés volt végig, így ereszkedés közben is több alkalommal pihenőt
tartottunk, vagy csak egyszerűen elidőztünk, csodálva a táj leírhatatlan
szépségét, a Hagymás-hegységet, s az egész Felcsíki-medencét.
Csíkszenttamás
határában a helyi fúvószenekar, ásványvíz, köményes pálinka és kürtőskalács
várt ránk, majd katonásan sorbarendeződve vonultunk a helyi kultúrotthonig. Itt
Csíkszenttamás polgármestere köszöntött, felidézve vitéz Sebő Ödön főhadnagy
búcsúját a csíkországi Gyimesektől 1944 őszén, mielőtt az ezeréves határt védő
katonáival kitörni kényszerült a szovjet ostromgyűrűből:
“Az a tény, hogy el kell hagyni az ezeréves határt, az erdőket, fenyőket, dombokat, hegyeket, valami mélységes szomorúsággal töltött el. Akár a haldoklónak élete eseményei, végigfutott az agyamon egész gyimesi életem, amelyet mikor idejöttem talán nem is értékeltem úgy, mint kellett volna. Az ember akkor döbben rá, hogy mit veszített, amikor már minden hiányzik, és semmi sincs többé a helyén. Végigvonult előttem egész Erdély: a Gyimes völgyének szépsége, hangulata, napfelkeltéi, naplementéi, zúgó fenyvesei, felszökkenő szabad vadjai. Eszembe jutnak a gyönyörű tájakon végzett barangolásaim, havas utakon sível, vagy száraz terepen gyalog vagy lóháton. Szerettem volna mindezt, a gyantaszagú erdőkkel, völgyekkel, gyimesi vadvirágokkal együtt, úgy ahogy van, magammal vinni. Emlékezetemben ma is elevenen élnek a Gyimesi-szoros Tatros felé igyekvő patakjai. Búcsúzom tőlük, és most élem át csak igazán a veszteséget…”
Sebő Ödön: A halálraítélt zászlóalj
A polgármester úr beszéde után a helyi gyermekek táncos-zenés összeállítását hallgathattuk meg. Mint Doki elmondta, a túrával a múltra emlékeztünk, de a székelyruhába öltözött kisgyermekek tánca azt üzeni számunkra: Van jövő!
A háború és Erdély elveszett ugyan, de a nemzet tovább él a Székelyföldön és a Kárpát-Medencében, hisz őseink véréből mindig új hajtások sarjadnak.
Hazajáró, Naskalat – A halálra ítélt zászlóalj nyomában
A legjobb élmény biztosítása érdekében, az eszközadatok tárolásához és/vagy eléréséhez olyan technológiákat használunk mint a sütik (cookie-k). Amennyiben beleegyezik ezen technológiák használatába, olyan adatokat dolgozhatunk fel mint a böngészési viselkedés vagy az egyedi azonosítók ezen a webhelyen. A beleegyezés visszautasítása vagy visszavonása bizonyos szolgáltatásokat és funkciókat hátrányosan érinthet.
Funkcionális
Mindig bekapcsolva
A technikai tárolás vagy hozzáférés feltétlenül szükséges az előfizető vagy felhasználó által kifejezetten kért meghatározott szolgáltatás igénybevételének lehetővé tételéhez, vagy kizárólag a kommunikáció elektronikus hírközlő hálózaton történő továbbításának végrehajtásához.
Preferenciák
A technikai tárolás vagy hozzáférés az előfizető vagy felhasználó által nem kért preferenciák tárolásának legitim céljához szükséges.
Statisztikák
The technical storage or access that is used exclusively for statistical purposes.Az a technikai tárhely vagy hozzáférés, amelyet kizárólag anonim statisztikai célokra használnak. Idézés, az Ön Internet-szolgáltatójának önkéntes kötelezettségvállalása vagy harmadik féltől származó további nyilvántartások nélkül az erre a célra tárolt vagy visszakeresett információ általában nem használható fel az Ön azonosítására.
Marketing
A technikai tárhely vagy hozzáférés szükséges ahhoz, hogy felhasználói profilokat hozzanak létre reklámküldéshez, vagy hasonló marketing célból követhessék a felhasználót egy webhelyen vagy több webhelyen.