Gyó­gyu­lás, fel­töl­tő­dés, kikap­cso­ló­dás. Ezek a sza­vak jut­nak eszem­be, ha a túrá­ra gon­do­lok.

Gyó­gyu­lás, mert a gyász­fel­dol­go­zás­ban segí­tett, akkor is és most is, tud­ni, hogy nem vagyok egye­dül, nem csak nekünk, a csa­lád­ta­gok­nak fáj Zoli hiá­nya, hanem min­den­ki gyá­szol, aki ismer­te őt.

Fel­töl­tő­dés és kikap­cso­ló­dás, mert a kirán­du­lás során talál­ko­zunk régi bará­tok­kal és koráb­bi har­cos­tár­sak­kal is, akik­kel jó együtt len­ni, beszél­get­ni, emlé­kez­ni, a vál­to­za­tos túra­út­vo­na­lat együtt bejár­ni, majd fárad­tan, de bol­do­gan cél­ba érni.

• 

• 

• 

A mos­ta­ni túra külön­le­ges­sé­ge, hogy Zsely­ke elő­ször vett részt az „Api túrán” és az apu­ká­já­tól örö­költ, a Zoli­ra fárad­ha­tat­lan nem­zet­szol­gá­la­ta során is oly jel­lem­ző konok kitar­tás­sal lel­ke­sen végig is csi­nál­ta azt.

Hála és köszö­net ezért a közös­sé­gi élmé­nyért, nagyon sokat jelent, hogy emlé­ke így is tovább él, és ahogy tel­nek az évek, Zsely­ke szá­má­ra is egy­re fon­to­sab­bá válik, hogy meg­is­mer­je azo­kat, akik ismer­ték és sze­ret­ték az apu­ká­ját.

Úgy­hogy megyünk, évről-évre emlé­kez­ni, fel­töl­tőd­ni, talál­koz­ni!

Köszön­jük a beszá­mo­lót Ilencz­fal­vi-Szász Vero­ni­ká­nak és Kis Csil­la Dia­ná­nak.

• 

• 

•