A Hazajáró Honismereti és Turista Egylet a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalommal közösen első alkalommal rendezte meg a Selmeci Őrjárat Emléktúrát. Több volt ez a túra puszta természetjárásnál, történelmünk elfeledett eseményeire hivatott felhívni a figyelmet.

A hazajárók nem először jártak a Selmeci-hegységben, hiszen a műsor két epizódot is leforgatott itt. A Hazajáró HTE honti ispánja, Dobay Gergely álmodta meg ezt az emléktúrát, mellyel a selmecbányai diákság hősies helytállásának kívánt emléket állítani.

1918-ban Felvidéken kaotikus helyzet alakult ki. Az előrenyomuló cseh csapatok és az erősödő cseh-szlovák nemzeti mozgalmak egyre nagyobb veszélyt jelentettek a védtelen Selmecbányának. A frontról visszatérő diákság azonban nem habozott, fegyvert ragadva tartották fenn a környék rendjét. Két erdészmérnök hallgatótársuk hősi halált halt a helyi zendülések leverése közben. Ezzel a túrával az ő emléküknek adóztak a szervezők.

Az anyaországból és Felvidékről egyaránt érkező túrázók a Bacsófalvi-tó mellett gyülekeztek. A környéken lezajlott történelmi események tömör ismertetése után együtt indultak útnak, hogy a tavat megkerülve Richňava felé vegyék az irányt. A sárga jelzés közúti részét kihagyva, erdei utakon haladtak, melyek mellett megcsodálhatták az egykor európai szinten is egyedülállónak számító vízügyi rendszer máig megmaradt berendezéseit. Az erdők mélyén több száz éves, terméskövekből kirakott vízgyűjtő csatornák, átereszek és hidak hirdetik az egykori bányászat dicsőségét. A hegységre jellemző legelőkön keresztülvágva még egy legelésző nyájba is sikerült belefutniuk. Sajnos egyre ritkább látvány errefelé a nyáját legeltető pásztor.

A közúton átkelve a félig üres Nagy Richňavai-tó fogadta őket. A Richňavai-tavak a Bacsófalvi-tóval együtt az UNESCO világörökség részét képező bányató-rendszer 24 megmaradt tava közé tartoznak. Innen a Tanád felé vették az irányt, hogy a hegy lábánál haladva, Felsőrónát érintve Hegybányára ereszkedjenek le. Az egykori bányásztelepülésen a Dobay-házaspár frissítőkkel várta a szomjas társaságot.

A túra útvonala innentől a Szitnya irányába vezetett, hogy a völgybe leereszkedés után az Evička bányatavat érintve elkezdjen emelkedni. A Szitnya lábához érve már csak egy pár kilométer hosszú, 300 méteres szintemelkedés volt hátra. A Tatár réten átkelve falépcsőkön vezetett az út az égbe nyúló sziklatornyok közt. Az utolsó lépcsőfokot is elhagyva lélegzetelállító panoráma nyílt azoknak, akik félelmüket leküzdve a sziklaperem legszéléről néztek a mélybe. A Tanád csúcsa alatt nyugvó Hegybánya ugyanúgy látszott, mint a selmecbányai kálvária kettős tornya. A csúcson lévő pavilon sajnos zárva volt. A pavilon kultikus helynek számít a magyar túrázók körében, hiszen ide kötődik a Magyarországi Kárpát Egyesület Szitnya Osztálya, amit Téry Ödön neve fémjelzett.

A Kmety András Menedékházban töltött rövid pihenő után Szitnya várát érintve ereszkedtek le a hegyről. A hegy lábánál befejezve a körtúrát, emléklapot és kitűzőt kapott minden résztvevő.

A túráról a ma7 is beszámolt: https://ma7.sk/tajaink/selmecbanya-hoseinek-nyomaban