Közelsége ellenére, a Börzsöny számomra mindezidáig egy meghódítatlan hegységnek számított. Eltekintve pár rövid túrától, csak a Börzsöny Akciócsoport túráin keresztül kezdtem igazán megismerni ezt a sűrű erdőkkel borított, csendes vidéket.
Az idei Börzsöny Vándortúrára Márianosztra felől érkeztünk Szokolyára. Már az autóúton éreztük, ez most más lesz, mint Zebegényből útnak indulni. Itt nincsenek lépten — nyomon turisták, autókkal teli utcák. Egy csendes kis falu várt minket, ahol mindenki barátságosan köszönt és készségesen igazított útba. Mivel egy órával a rajt megkezdése után érkeztünk, már javában szálingóztak velünk szembe az itinereket szorongató túrázók.
A baráti üdvözlések és a gyors regisztráció után útnak is indultunk, hiszen célul tűztük ki, hogy szintidőn belül teljesítjük a távot. Kell a pecsét a Hazajáró Kupához. Szokolyát elhagyva szántóföldek és legelők mozaikján keresztül közeledtünk az erdős dombok felé. A csend és nyugalom, ami a tájra ült, teljesen kiszakított minket a megszokott valóságból. Már-már giccsesen szép jelenet volt, amikor az őszi kikericsektől lila rétről két ló vágtatott keresztül az úton, hogy csatlakozzon a túloldalon szabadon legelésző társaikhoz. Ahogy beértünk az erdőbe, nem kellett sokat várnunk, hogy felzengjenek az őszi erdő öblös kürtjei. Túránk során sajnos csak ezen a szakaszon hallottunk szarvasbőgést, de ez is elég volt ahhoz, hogy megalapozza a hangulatot. Kellett is a motiváció, hiszen egy jelentős emelkedő állt előttünk. A Foltán-kereszt után a Kéktúra legszebb szakaszán vezetett utunk. Még a balról nyíló gyönyörű panoráma sem tudta elvonni figyelmünket a bükkös égbetörő törzseinek rengetegéről. Mintha egy gótikus templom nyúlánk oszlopai közt sétált volna az ember. Innen már nem volt messze a Csóványos, ahol megkaptuk a következő pecsétet és elkölthettük ebédünket. A sok ismerős miatt, akikkel ilyenkor összefut az ember, mindig veszélybe kerül a szintidő, így erőltetett búcsú után újra útnak indultunk.
Mivel a szintemelkedés nagyja már hátunk mögött volt és az ebédet is elpusztítottuk, megújult lendülettel ereszkedtünk le a Rakodóhoz, hogy onnan felkapaszkodjunk a Nagy-Hideg-hegyre. Az időközben hűvösre fordult idő miatt, különösen jól esett az „ovis tea”, amit itt kaptunk. A túra hátralévő része már jelentős szintemelkedést nem tartogatott, inkább a folyamatos ereszkedés vette igénybe a térdeket. Az utolsó ellenőrzőpontnál elfogyasztott lekváros kenyér erőt adott az utolsó szakaszhoz. A kissé egyhangú, hosszú ereszkedés monotonitásának és az őszi táj melankólikus hangulatának köszönhetően az utolsó kilométereket csendben, gondolatainkban elmerülve róttuk.
Kiérve az erdőből újból szemünk elé tárult Szokolya, amin éppen a kisvonat robogott keresztül. Beérve a faluba jókedvűen konstatáltuk, hogy nem sok ilyen település lehet a világon, ahol a házak autófeljáróján egy vonat robog keresztül, naponta többször. A célba beérkezve forró babgulyás várt minket, ami igazán jól esett, hiszen hol volt már a lekváros kenyér?
Az időjárás pont akkor fordult esősre, mikorra az utolsó túrázók is beértek a célba, így egy igazán jó hangulatú túrát tudhatunk magunk mögött.
Köszönjük a beszámolót Dobay Gergelynek.
Dobay Gergely barátunk beszámolója hűen adja vissza az idei, immár 21. alkalommal megrendezett Börzsöny Vándortúra hangulatát. Bizony ezen a túrán sok olyan fiatal volt, aki még nem is élt az első Vándortúra idején. És sajnos már az a Forgács Péter sem él, akinek emlékére immár két esztendeje megrendezünk egy rövid, vezetett túrát is ezen a napon.
Ez a túra ezúttal a Szokolya feletti Nagy-Kő-hegyet mászta meg, majd a Magas-hegyről azon a kék kereszt jelzésen ereszkedett vissza a település felé, amelyet éppen Péter festett fel annak idején. A vezetett túrán 40-en tartottak velünk, míg a hosszabb teljesítménytúrát 141-en teljesítették az idén. Legifjabb teljesítőnk a 9 esztendős Lengyel Vince, míg a legidősebb, a 75 éves Pető László Sándor volt. Óriási köszönettel tartozunk Szokolya polgármester asszonyának, Pintér Csillának és csapatának, akik nem csak befogadták a rendezvényt, és profi körülményeket biztosítottak a helyi IKSZT Szalajka házában, hanem minden indulót megvendégeltek egy remek babgulyással! Találkozunk novemberben a visegrádi Áprily-túrán, majd december 14.-én a Börzsöny Vulkántúrán!
