Archives

Erzsébet királyné emlékfái (Körmöcbánya)

Ami­kor 1898-ban egy olasz anar­chis­ta meg­gyil­kol­ta Erzsé­bet király­nét, Kár­pát-meden­ce szer­te több mint 3 mil­lió emlék­fát, cser­jét ültet­tek a magya­rok hőn sze­re­tett Sis­si emlé­ké­re. A föld­mű­ve­lés­ügyi minisz­ter fel­hí­vá­sá­ra belő­lük ide, a kör­mö­ci erdő­be is jutott néhány pél­dány.

Körmöcbánya

A Kör­mö­ci-hegy­ség koszo­rúz­ta völgy­ben elte­rü­lő, alig 7000 lako­sú, magas falak­kal védett pati­nás város­ka Kör­möc­bá­nya. Virág­ko­ra a 14. szá­zad­ra tehe­tő, ami­kor Károly Róbert sza­bad kirá­lyi város rang­ra emel­te. Ekkor érkez­tek ide az első néme­tek, akik nyom­ban pénz­ver­dét is ala­pí­tot­tak, amely a leg­újabb korig meg­ha­tá­roz­ta a város tör­té­ne­tét. A kör­mö­ci ugyan­is a tör­té­nel­mi Magyar­or­szág leg­je­len­tő­sebb pénz­ver­dé­je volt. Itt ver­ték a kirá­lyi ezüst­ga­rast és az arany­fo­rin­tot, a híres arany­du­ká­tot, ami évszá­za­do­kon át a leg­jobb fize­tő­esz­köz volt Euró­pá­ban. Az egy­ko­ri arany­kor emlé­két a régi pat­rí­ci­us­há­zak őrzik.

Újvidék

A tör­té­nel­mi Bács-Bod­rog vár­me­gyé­ben, a Duna bal part­ján fek­szik Újvi­dék. A legen­da sze­rint a várost a török kiűzé­se után a folyó túl­part­ján fek­vő Péter­vá­rad­ról átte­le­pült kato­nák ala­pí­tot­ták. 1748-ban kapott váro­si jogo­kat Mária Teré­zi­á­tól. Újvi­dék ugrás­sze­rű fej­lő­dé­sen ment keresz­tül a Monar­chia ide­jén, ekkor épült a köz­pont leg­több, ma is régi fényé­ben ragyo­gó épü­le­te.

Breznóbánya

A Garam jobb part­ján, fon­tos utak keresz­te­ző­dé­sé­ben elte­rü­lő Brez­nó­bá­nya ide­á­lis kiin­du­ló­pont az Ala­csony-Tát­ra gyöm­bé­ri részé­nek beba­ran­go­lá­sá­ra. A Fel­ső-Garam-meden­ce kul­tu­rá­lis és ipa­ri köz­pont­ja. Brez­nó­bá­nya szim­bó­lu­ma az 1830-ban épült Város­to­rony, de az ide­lá­to­ga­tó meg­cso­dál­hat­ja a régi város­há­zát és a góti­kus ere­de­tű, majd a 18. szá­zad­ban átépí­tett római-kato­li­kus plé­bá­nia­temp­lo­mot is. A főte­ret szé­pen fel­újí­tott régi pol­gár­há­zak sze­gé­lye­zik.

Versec

Régi magyar tele­pü­lés a Dél-Bán­ság­ban. A 18. szá­zad­tól a Teme­si bán­ság egyik terü­le­ti szék­he­lye, a dua­liz­mus korá­ban a Monar­chia egyik leg­hí­re­sebb bor­vi­dé­ke lett. A főtér­hez közel maga­so­dik a város leg­ne­ve­ze­te­sebb épü­le­te, a Szent Gel­lért­ről elne­ve­zett neo­gó­ti­kus kated­rá­lis, ami kísér­te­ti­e­sen hason­lít a buda­vá­ri Mátyás temp­lom­hoz. A temp­lom 1914-ben épült külön­le­ges orgo­ná­já­ról is neve­ze­tes. De az ide­lá­to­ga­tók nem mulaszt­hat­ják el a város szü­lött­je, a két hábo­rú köz­ti kor­szak egyik leg­na­gyobb író­ja, Herczeg Ferenc szü­lő­há­zá­nak meg­lá­to­ga­tá­sát sem.

Bélabánya

Sas­kő urai a 13. szá­zad­ban sze­met vetet­tek a szom­szé­dos Sel­mec­hez tar­to­zó Feh­ér­bá­nyá­ra, siker­te­le­nül. Az ezüst­jé­ről ismert Béla­bá­nya csak később vált el Sel­mec­bá­nyá­tól, majd 1450-ben váro­si ran­got kapott. A köz­pont­ban ma is áll a 13. szá­zad­ban, késő­ro­mán stí­lus­ban épült Szent János kato­li­kus plé­bá­nia­temp­lom.

Petrozsény

A Déli-Kár­pá­tok lába­i­nál, a Pár­ing és a Retyez­át öle­lé­sé­ben fek­szik Pet­ro­zsény. 200 éve itt még egy kicsiny, békés pász­tor­fa­lu állt. Aztán a föld alatt fel­fe­dez­ték a kör­nyék kin­csét, a feke­te­sze­net, amely­nek kiter­me­lés­hez sok-sok ember­re volt szük­ség, így a falu idő­vel a monar­chia hatal­mas ipar­vá­ro­sá­vá duz­zadt.

Bánffyhunyad

Ha átmegy az ember a Király­há­gón, hamar a Bán­ffy­hu­nya­di-fenn­sík­ra ér, amely­nek köz­pont­já­ban a főút men­tén fek­szik Kalo­ta­szeg köz­pont­ja, egy­ben egyet­len váro­sa, Bán­ffy­hu­nyad. A Bán­ffy csa­lád ősi bir­to­ka 100 éve még 90%-ban magyar anya­nyel­vű volt, ma viszont tíz­ezer lakó­já­nak már csak alig egy­har­ma­da magyar. Kalo­ta­szeg­re jel­lem­ző­en ők szin­te mind refor­má­tu­sok. Val­lá­su­kat a főté­ren emel­ke­dő impo­záns Árpád kori góti­kus temp­lom­ban gya­ko­rol­hat­ják.

Selmecbánya

Selmecbánya

A külön­le­ges han­gu­la­tú város­ka tör­té­ne­te szo­ro­san össze­függ a bányá­szat­tal, hisz már az ókor óta arany és ezüst után kuta­kod­tak itt, nem kevés siker­rel. Sel­mec­bá­nya a közép­kor­tól hosszú évszá­za­do­kon át bányá­i­ról, arany­mű­ve­se­i­ről és isko­lá­i­ról messze híres váro­sa volt hazánk­nak. Oly­annyi­ra, hogy 1762-ben itt jött lét­re a világ első bányá­sza­ti aka­dé­mi­á­ja, és 1782-ben — Pozsony és Deb­re­cen után – már a Király­ság har­ma­dik leg­né­pe­sebb váro­sa volt, a maga 23 ezer lako­sá­val. Ma már csu­pán nyol­cez­ren élnek itt, első­sor­ban a turiz­mus­ra hagyat­koz­va. A bel­vá­ros 1993 óta a világ­örök­ség részét képe­zi.