A közelmúlt háborújának emléke, nyomasztó súllyal ül rá a békésnek látszó borvidékre.
Mert nincs új a nap alatt. A Valkó-folyó dunai torkolatánál fekvő Valkóvárt egyszer már a törökök földig rombolták. 1848-ban meg itt győzte le Batthyány Kázmér a szerbeket. De ma már senki nem a régmúlt vitézségekre emlékezik, hanem a tegnap tragikus ütközetére. Amikor Jugoszlávia 1991-ben darabjaira hullott és Horvátország kikiáltotta függetlenségét, szerb csapatok fogták körbe a határvárost, és a legújabb kori Európa egyik legvéresebb ostroma vette kezdetét. Néhány ezer elszánt horvát védő nézett farkasszemet a Jugoszláv Néphadsereg és a csetnik osztagok közel negyvenezres seregével. A három hónapos ostrom során volt, hogy naponta több mint tízezer tüzérségi lövedék csapódott be, mérhetetlen pusztítást végezve a 45 000 lakosú városban. Vukovár eleste után a szerb erők több száz katonát és civilt mészároltak le, és a várost a Krajinai Szerb Köztársaság részévé tették. Csak 1998-ban került vissza Horvátországhoz. Azóta folyamatosan építik újjá, mint a hősies hazaszeretet és a független Horvátország jelképét.
A második világháború óta nem volt akkora tömegsír Európában, mint a vukovári népirtás áldozatainak temetője. A város elfoglalása után a szerbek a kórházban fekvő sebesülteket és az oda menekülő civileket evakuálás címén a közeli Ovcsara faluba vitték, ahol megkínozták, majd lelőtték és közös tömegsírba dobták az őket.
Verőce vármegye egykori székhelye Eszék, ami stratégiai fontossága miatt mindig is a hódítók célpontja volt. Legutóbb, a délszláv háború idején a szerbek ostromolták, sikertelenül. A város ma már nyugalmas képet fest, újra a monarchia békeidőinek hangulatát idézi. Központjában délcegen tör az ég felé a 3 millió vörös dísztégla felhasználásával épült, 1900-ban felszentelt neogótikus Péter-Pál-székesegyház.
Eszék múltját meghatározta a drávai átkelő szerepe. A római kortól kezdve itt keltek át a hunok, a germánok, az avarok, a honfoglaló magyarok, a középkorban a szentföldi keresztes hadak, majd a törökök is, 1526-ban Mohács, majd Szigetvár felé menet. Ezt a törökjárást próbálta megfékezni Zrínyi Miklós is, az eszéki híd felégetésével. 1687-ben foglalták vissza a császári csapatok, majd a városba németek települtek, akik a második világháborúig a lakosság többségét alkották.
A folyón nemcsak a katakombák miatt érdemes átkelni, de az Eszéki vár folyóparti panorámájáért is. Visszatérve a közúti hídon, belépünk a Habsburgok által a 18. században korszerű erőddé alakított vár masszív falai közé, ahol barátságos barokk hangulatú óváros fogad. A főteret a Szentháromság-szobor díszíti, és itt sorakoznak körős-körül a régi Eszék felújított nagyhírű épületei: az egykori városháza, az őrség jellegzetes épülete, a szomszédos téren a kéttornyú Szent Mihály templom és a ferences barátok kolostora.
Az öt koronaváros legnagyobbika, a környék ősi fa és sóipari központja a Kőhát lábához simuló Máramarossziget. A 14. században alapították őseink. A város legrégebbi épülete a református templom, ami az Árpád-korban Szent Imre tiszteletére épült. Mellette található az egykori vármegyeháza. Máramarossziget legrégebbi művelődési intézménye az 1524-ben alapított református kollégium volt.
Máramarosszigeten azonban a 18. században barokk stílusban épült katolikus Isten házát is találunk. A templom mögött található az egykori piarista főgimnázium.
A város szülöttének, Leövey Klára pedagógusnak a református templom kertjében állítottak emléket, de itt található az 1848-49-es szabadságharcban hősi halált halt honvédek emlékoszlopa is.
Aki a romániai kommunizmus ellensége volt, az hamar a város börtönében, a hírhedt Terror Házában találhatta magát. A kegyetlenkedéseiről hírhedt börtön ma már emlékhely, de rideg falairól lemoshatatlanul sugároznak a vörös rémuralom soha el nem évülő bűnei. A börtönt a hatalom cinikusan csak „Duna munkatelep” fedőnévvel illette, mint különleges munkaegységet. Ám valójában nem volt más, mint az ország politikai és egyházi elitjének a megsemmisítője.
A nagybányai út fölött szebb korok emlékét hordozza Erdély egyik leglátványosabb falumúzeuma. A Máramarosi Néprajzi Múzeum a vidék történelmi kistájainak néprajzát, különleges faépítészeti remekműveit mutatja be. Így éltek errefelé a magyar, a román és a rutén emberek, nem is olyan régen.
Nagybánya középkori eredetű, szász alapítású város, később elmagyarosodott. A főtéren látható a Szilágyi Erzsébet ház, a minorita rendház, a szecessziós Szent István szálló és Lendvay Márton színész szülőháza, aki Dérynék kortársa és korának egyik legszebb férfija volt. De itt látható az egykori Fekete Sas fogadó is, ahol Petőfi Sándor és Szendrey Júlia töltötte a nászéjszakáját.
A város régen messze földön híres Szent Istvánról elnevezett gótikus templomából mára már csak a torony maradt, falán a páncélos vitézt ábrázoló “Roland domborművel”, amely annak idején a város pallosjogát jelezte. Az István-torony mögött magasodik az 1720-ban barokk stílusban épült Szentháromság templom. És a főtér túloldalából nyíló Híd utcában néz le ránk a reformátusok híres 18. századi temploma is, melyet – egy emberi arc két szemére és szájára emlékeztető toronyablakai után – a helyiek csak „ásító toronynak” neveznek.
A magyar megmaradás bástyája a város egyetlen magyar kulturális intézménye a Teleki Magyar Ház. Bányavidék egyik meghatározó egyénisége, a 48-as szabadságharc ezredese, gróf Teleki Sándor élte itt utolsó éveit.
Nagybányán található Európa legértékesebb ásványkiállításának otthont adó ásványtani múzeum. Nagybányát 1349-ben említik először okiratok, megjegyezve, hogy a város gazdag arany-, ezüst- és ólomlelőhelyekben. A környéken működő bányákból egykoron nemcsak ércet, hanem különleges szépségű ásványokat is hoztak fel, melyek az egész világon ismertté tették Nagybányát és a múzeumot.
A zárt hegyközi medence keleti peremén fekvő Gyergyószentmiklós sokévi átlag hőmérséklete alig éri el az 5 fokot. Ebben a klímában edződik több mint 20 ezer túlnyomó többségében magyar lakója. A főteret Szent Miklós szobra ékesíti. Belvárosának építészeti emlékei az örmények stílusát tükrözi. A főtéren két templom található, a református és a katolikus. A Magyar Királyi Líceum 1903-ban épült, a felirat a mai napig megtalálható a homlokzatán. A főtéren egy fa látható, amire az elszármazott, majd visszatért gyergyóiak tették fel névjegyüket.
Barót alapítását egy szép legenda övezi. A tatárdúlás idején egy ifjú pár bujkált a közeli erdőkben. Fától fáig osonva egyszer csak egy kis tisztásra értek, és azt kívánták, hogy bárcsak ezen a helyen tudnának letelepedni. Hamarosan békesség szállt a vidékre, és le is telepedtek a kiszemelt tisztásra, és a falut Barótnak nevezték el. Erdővidék szívének tisztása azóta alaposan benépesült. Kedvező földrajzi fekvésének köszönhetően Barót a századok során a medence legjelentősebb településévé, s mára több mint 6000 lakosú, egyetlen városává vált.
A központot a középkori Szent Adalbert római katolikus vártemplom uralja. Itt keresztelték meg Barót egyik legnagyobb szülöttét, Szabó Dávidot is. A jezsuita paptanár, költő és műfordító mellszobra a róla elnevezett iskola udvarán áll. A város másik jeles szülöttjének szobra is itt áll. Gaál Mózes, aki történelmi témájú ifjúsági regényeivel és kiemelkedő pedagógusi hivatásával érdemelte ki az utókor háláját. S itt kell megemlékeznünk a kommunista diktatúra ifjú mártír költőjéről, a Nagyajtai születésű Moyses Mártonról is, aki 1956-ban a magyar forradalom segítségére indult, de elfogták, majd börtönévei után 1970-ben a Brassói Román Kommunista Párt székháza előtt felgyújtotta magát, égő felkiáltójelként tiltakozva az embertelen rendszer ellen.
A Baróti Szabó Dávid szülőháza helyén álló házban kapott helyet Erdővidék Múzeuma, ami a környék helytörténeti értékein kívül egy rendkívüli leletet is őriz. A Felsőrákoson talált őselefánt, a messze földön híres masztodon maradványát.
Az Avas és a Tisza közének síkja ad otthont a következő koronavárosnak, Visknek.
Mint ősi királyi birtok már 1329-ben városi rangot kapott, később Máramaros vármegye központja lett, s mint ilyen, a jólét mellett sok vészt is kimért rá a sors. 1657-ben a lengyelek, 50 évvel később a krími tatárok dúlták fel. A 18. században ruszinok és németek települtek le a városban. Koronavárosi kiváltságait a ’48-as szabadságharc bukása után veszítette el. A 20. századi háborúk megpecsételték sorsát. A főtéren a turulmadaras hősi emlékmű jelzi, Visk magyarsága azért még tartja magát.
A magyarság bástyáit Visken is az iskola és a templom alkotják. 13. századi erődített temploma 1524-ben Visk népével együtt protestáns lett. 1657-ben fontos történelmi esemény színhelye volt: II. Rákóczi György erdélyi fejedelem az országgyűlést megelőző istentiszteletet tartotta itt, ahol elhatározták a lengyel hadjáratot. Előtte a kopjafák történelmi sorsfordulókra emlékeztetnek.
A régi élet emlékeit a viski tájház őrzi.
Huszt vára már a tatárjárás előtt állt. Állítólag Szent László építtette a kunok ellen. Mint királyi uradalmi központ évszázadokon át erős védelmezője volt a környező hágóknak. A mohácsi vész után véres csaták színtere lett. Az erősségért az Erdélyi Fejedelmek és a Habsburgok viaskodtak, majd 1703-ban maga Rákóczi fejedelem vette be, hogy 1706-ban a rendek már országgyűlést tartsanak Huszton. Az elbukott szabadságharc után a császári helyőrség állomáshelye lett. Végzetét mégsem harcoknak, hanem egy 1766-os villámcsapásnak köszönheti. A magára hagyott vár falai azóta dacolnak a múló idővel. Alant Huszt városa, azon túl a Tisza, mögötte az Avas hegyvonulata keretezi a látképet. Északra már a Kárpátok belső vonulatai ölelik körbe a várhegyet.
A várhegy oldalában található világháborús magyar katonai temető.
A máramarosi királyi uradalom egykori központja, Huszt neve a négy koronaváros – Hosszúmező, Visk, Sziget és Técső – kezdőbetűiből származik. A szász kereskedők, sóbányászattal foglalkozó magyarok és földműves ruszinok lakta város képe Trianon után alaposan átalakult.
Ahogy régi krónikásunk, Anonymus írja, amikor a honfoglaló magyarok 896-ban birtokba vették szkíta örökségüket, a szláv Zobor vezért a város fölötti hegyen megölték. Így lett Nyitra új vezére Huba.A z 1200-as években kapott szabad királyi városi rangját Nyitra nem sokáig birtokolhatta, IV. László úgy határozott, hogy a főispán a mindenkori nyitrai püspök legyen, s így is volt ez a 18. század végéig. Közben azért a tatárok, a törökök és a szabadságharcok is átvonultak a városon. Rákóczi idejében telepedett le itt a piarista rend, akik máig működő gimnáziumot, templomot és kolostort alapítottak az egykori Szent-László-téren. A Szent Mihály kápolnában keresztelték meg 1858-ban a keresztényszociális gondolat apostolát, Prohászka Ottokár püspököt.
Az egykori vármegyeháza hatalmas 18. századi épülete is jelzi Nyitra régi fényét, hiába is festették át homlokzatán a vármegye ősi címerét. Kapuboltján lépünk át a várnegyedbe, melynek lejtőjén elsőnek a ferences barátok temploma és kolostora köszönt ránk. Az egyház régi tekintélyét jelzi a régi Nagyszeminárium épülete is. És itt áll a jó öreg Corgony szobra.
Nyitra vára is fontos történelmi emlék a magyarság számára. A hagyomány szerint Szent István király ebbe a toronyba záratta, majd meg is vakíttatta a trónra igényt tartó Vazul herceget. Itt, a várhegyen magasodik a román kori Szent Emmerám-templom, amihez később építették hozzá a barokk püspöki székesegyházat. A teret a nyitrai püspökség székhelye, a püspöki palota zárja. Előtte II. János Pál pápa szobra őrködik a város felett.