Verő­ce vár­me­gye egy­ko­ri szék­he­lye Eszék, ami stra­té­gi­ai fon­tos­sá­ga miatt min­dig is a hódí­tók cél­pont­ja volt. Leg­utóbb, a dél­szláv hábo­rú ide­jén a szer­bek ost­ro­mol­ták, siker­te­le­nül. A város ma már nyu­gal­mas képet fest, újra a monar­chia béke­idő­i­nek han­gu­la­tát idé­zi. Köz­pont­já­ban dél­ce­gen tör az ég felé a 3 mil­lió vörös dísz­tég­la fel­hasz­ná­lá­sá­val épült, 1900-ban fel­szen­telt neo­gó­ti­kus Péter-Pál-szé­kes­egy­ház.

Eszék múlt­ját meg­ha­tá­roz­ta a drá­vai átke­lő sze­re­pe. A római kor­tól kezd­ve itt kel­tek át a hunok, a ger­má­nok, az ava­rok, a hon­fog­la­ló magya­rok, a közép­kor­ban a szent­föl­di keresz­tes hadak, majd a törö­kök is, 1526-ban Mohács, majd Szi­get­vár felé menet. Ezt a török­já­rást pró­bál­ta meg­fé­kez­ni Zrí­nyi Mik­lós is, az eszé­ki híd fel­ége­té­sé­vel. 1687-ben fog­lal­ták vissza a csá­szá­ri csa­pa­tok, majd a város­ba néme­tek tele­pül­tek, akik a máso­dik világ­há­bo­rú­ig a lakos­ság több­sé­gét alkot­ták.

A folyón nem­csak a kata­kom­bák miatt érde­mes átkel­ni, de az Eszé­ki vár folyó­par­ti pano­rá­má­já­ért is. Vissza­tér­ve a köz­úti hídon, belé­pünk a Habs­bur­gok által a 18. szá­zad­ban kor­sze­rű erőd­dé ala­kí­tott vár masszív falai közé, ahol barát­sá­gos barokk han­gu­la­tú óvá­ros fogad. A főte­ret a Szent­há­rom­ság-szo­bor díszí­ti, és itt sora­koz­nak kör­ős-körül a régi Eszék fel­újí­tott nagy­hí­rű épü­le­tei: az egy­ko­ri város­há­za, az őrség jel­leg­ze­tes épü­le­te, a szom­szé­dos téren a két­tor­nyú Szent Mihály temp­lom és a feren­ces bará­tok kolos­to­ra.

Hazajáró epizódban szerepelt:

• 57. rész: Kelet-Szlavónia — Feltámadás a romokból