A Visói-havasok egykori erdőkitermelő és fafeldolgozó központjában, Felsővisón nagy a jövés-menés. Trianon előtt még a németek és a magyarok adták a többséget, ám miután a második világháború végén a kommunisták ezreket internáltak és űztek el innen, nem meglepő, hogy ma már 15 ezer lakosából csaknem 14 ezer román. A ruszinok jelenlétére utal egykori görög katolikus fatemplomuk, melyet ma már az ortodox egyház birtokol.
Szemben a neogótikus római katolikus templom hirdeti a megmaradt néhány száz fős magyar és német közösség hitét.
A városka éppen ott fekszik, ahol a Visóba folyik legjelentősebb jobb oldali mellékvize, a Vasér. Innen indul a híres Máramarosi-kisvasút, a Mokanica, ami a faszállítás mellett ma már elsősorban a turizmust szolgálja. A vonat több helyen is megáll, van, ahol fa rakodás céljából, máshol meg hogy a patakból vizet szivattyúzzanak a gőzmozdonyba.
Közel vagyunk a történelmi határhoz, ezt világháborús erődítmények maradványai is jelzik. Elsuhanunk egy sziklába vájt katonai kórház mellett, mellyel szemben még lőszerraktárat is rejtettek a sziklaüregek.
A gőzmasina Paltin megállóig viszi az utasokat.
Ezek az egykor az egész Fekete-Körös völgyét betöltő erdőségek jelentettek menedéket a viharos időkben az itt élőknek, így a Fekete-Körös mente legősibb és legmagyarabb települése, Köröstárkány lakóinak is. Anonymus szerint a honfoglalás idején a Töhötöm nemzetség telepedett meg a vidéken. Tizedelték a mongolok, a törökök, de maradt bőven a fájdalomból a 20. századra is.
1919-ben a Fekete-Körös völgyében előrenyomuló, túlerőben lévő román offenzíva elől – súlyos harcok után – visszavonulni kényszerült a Székely Hadosztály Werbőczy-zászlóalja. Az oltalom nélkül maradt Köröstárkány és a szomszédos Kisnyégerfalva a húsvétkor bevonuló román szabadcsapatok prédája lett. Válogatás nélkül kínozták és öldökölték a nőket, az öregeket és a gyermekeket is. Egész családok vesztek oda a vérfürdőben. A 91 meggyilkolt ártatlan tárkányi magyar nevét 1999 óta őrzi a magyarellenes román atrocitások első erdélyi emlékműve.
De hogy ne csak a gyászról és a véres múltról szóljon Köröstárkány és vidéke, erről tesznek azok a lelkes természetjárók, a Körösök Völgye Natúrpark Egyesület és a Százlábú Egyesület tagjai, akik felismerték, hogy a kanyargós Körös újra összekötheti az egymástól erőszakkal elszakított magyarokat. Százával érkeznek a Határtalan Vándortúra alaptáborába a résztvevők, akik különböző közlekedési eszközökkel a Körös forrásától a torkolatáig járják majd végig a folyót.
A települést a 13. században a Kőszegi család tette uradalmi központjává, majd a 1328-ben Károly Róbert királyunktól városi rangot kapott. Ezután a város gyakran cserélt gazdát, egyszer a Szent Koronáért cserébe a Habsburgok zálogbirtoka lett.
Legnevezetesebb épülete, a nyugati határvidéket nyolc évszázada védelmező, ma már múzeumi és művelődési célokat szolgáló Jurisics vár emlékeztet az 1532-es világra szóló diadalra, amikor is bevehetetlen erődként feltartóztatta a Bécs ellen vonuló török seregeket.
Kőszeg legszebb része a belváros, amely megőrizte középkori jellegét. Itt található a Hősök tornya, amit 1932-ben, az ostrom évfordulójára emeltek.
Az elcsatolt Muravidék legnagyobb települése Muraszombat. Az egy évszázad alatt 20000 lakosúra duzzadt városban ma már alig több mint 100 magyar él. A központ terjedelmes parkjában a város egyik kulturális központja, az egykori Szapáry kastély áll. A mezőváros középkori földbirtokos családja, a Széchyek építette várkastélyt az újkori birtokos Szapáry család formálta barokká, akik egészen a trianoni államosításig itt is éltek. A család sarjainak örök álmát a 14. századi gótikus Szent Miklós templom alatti sírboltok őrzik.
Torontál vármegye régi határőr központja Pancsova. A Temes dunai torkolatát az 1909-ben emelt világítótornyok jelzik.
Pancsován Árpád népének letelepedése óta folyamatosan jelen van a magyarság, de az utóbbi évszázadok már a kisebbségi létünkről szóltak. A szórvány közösséget a Petőfi Sándor Egyesület fogja össze.
Az Árpád-korban még a magyar-bizánci határ fontos városa volt Zimony. A török balkáni térhódítása idején újra megnőtt jelentősége, és az első világháború első puskalövése is itt dördült el. A Hunyadiak ősi várából nem sok maradt, de áll még a torony, ami ezredéves ittlétünket hirdeti.
A Millenium évében, 1896-ban összesen hét emlékművet építettek a Kárpát-medencében. Ebből az egyiket Zimonyban emelték, amely csodával határos módon túlélte a 20. század viharait. Annak idején nem véletlenül esett a választás Zimonyra, ugyanis itt adta vissza lelkét a Teremtőnek Hunyadi János.
Az ezer éves határon fekszik dicső történelmünk egyik legfényesebb diadalának színhelye, Nándorfehérvár. Itt védték meg eleink Hunyadi János vezetésével 1456-ban a Magyar Királyságot és a keresztény Európát. A vár ma is őrzi a nagy hadvezér emlékét. A Hunyadi-kapu volt annak a történelmi tettnek a színhelye, ahol Dugovics Titusz hősi halált halva a mélybe rántotta a török vitézt. De Nándorfehérvár sem kerülhette el a sorsát, török kézre került, és ott is maradt egészen 1863-ig, amikor ünnepélyesen átadták a kulcsát a szerbeknek, így lett Szerbia fővárosa.
Közel fél évezred telt el a nándorfehérvári diadal után, amikor ismét csatazaj verte fel Belgrádot. Az első világháborúban heves harcok dúltak a vidéken az osztrák-magyar monarchia és a szerb hadsereg között. Hős honvédeink temetője Istennek hála átvészelte a titoi vészkorszakot.
A település a 19. században kezdett kiépülni, amikor felfedezték a tó ásványi anyagokban gazdag termálvízének és iszapjának gyógyerejét. Az 1900-as években partján szép szecessziós villák épültek, s Palics egy-kettőre a Monarchia felkapott fürdővárosa lett. Napjainkra sajnos felborult a tó természetes ökológiai rendszere, de így is előszeretettel járnak ki ide a felüdülésre, pihenésre vágyók.
Partján egy valódi sporttörténeti kuriózum vár gondoskodó kezekre. A Bagolyvár építtetője, Vermes Lajos alig volt húsz éves, mikor megszervezte a modern kori olimpiák előfutáraként számon tartott Palicsi Olimpiai Játékokat. Itt, a Bagolyvárban szállásolta el a sportolókat, kialakítva a világ első olimpiai faluját. Sport iránti rajongását jelzi, hogy 1884-ben Európa harmadik kerékpárpályát építette ki Palicson.
A fürdővárost másik jelképe, a több mint 100 éves Víztorony.
A város fontos európai utak kereszteződésében, a tatárjárás után eresztett hajtást a Duna és a Tisza közötti déli síkon, ám amíg a Magyar Királyság és az Oszmán Birodalom ütközőzónájában feküdt, évszázadokig nem tudott megerősödni. A török kiűzése után viszont rohamléptekben terebélyesedett, és 1779-ben már szabad királyi városi rangot is kapott. Szabadka a millennium idején nyerte el szecessziós arculatát és a XX. század elejére már hazánk egyik legnépesebb, százezres nagyvárosává, a délvidéki magyarság szellemi központjává nőtte ki magát. Trianon derékba törte felívelő pályáját, de gyökereit nem tudta kiszaggatni, és a — főleg Raichle Ferenc építész munkáját dicsérő — cifra épületei még ma is sokat mesélnek múltjáról.
Szabadka a hitélet központja is egyben, a bácskai katolikus püspökség székhelye, a 18. századi Szent Teréz székesegyház gyűjti össze vasárnaponként a város magyar és horvát híveit.
És hogy ne szakadjon szerteszét a homokháti magyarság, a néphagyományokat és a kultúrát szolgálja az országvesztés óta a szabadkai Népkör épülete is, amelynek oldalában Kossuth Lajos szobra figyeli aggódva a változó időket.
Van itt még egy épület, a Városi Gimnázium, ami többet jelent a magyar ajkú embereknek, mint egyszerű iskola. Ezt jelzi a falát díszítő emléktábla és az előtte álló szobor.