Nagybánya középkori eredetű, szász alapítású város, később elmagyarosodott. A főtéren látható a Szilágyi Erzsébet ház, a minorita rendház, a szecessziós Szent István szálló és Lendvay Márton színész szülőháza, aki Dérynék kortársa és korának egyik legszebb férfija volt. De itt látható az egykori Fekete Sas fogadó is, ahol Petőfi Sándor és Szendrey Júlia töltötte a nászéjszakáját.
A város régen messze földön híres Szent Istvánról elnevezett gótikus templomából mára már csak a torony maradt, falán a páncélos vitézt ábrázoló “Roland domborművel”, amely annak idején a város pallosjogát jelezte. Az István-torony mögött magasodik az 1720-ban barokk stílusban épült Szentháromság templom. És a főtér túloldalából nyíló Híd utcában néz le ránk a reformátusok híres 18. századi temploma is, melyet – egy emberi arc két szemére és szájára emlékeztető toronyablakai után – a helyiek csak „ásító toronynak” neveznek.
A magyar megmaradás bástyája a város egyetlen magyar kulturális intézménye a Teleki Magyar Ház. Bányavidék egyik meghatározó egyénisége, a 48-as szabadságharc ezredese, gróf Teleki Sándor élte itt utolsó éveit.
Nagybányán található Európa legértékesebb ásványkiállításának otthont adó ásványtani múzeum. Nagybányát 1349-ben említik először okiratok, megjegyezve, hogy a város gazdag arany‑, ezüst- és ólomlelőhelyekben. A környéken működő bányákból egykoron nemcsak ércet, hanem különleges szépségű ásványokat is hoztak fel, melyek az egész világon ismertté tették Nagybányát és a múzeumot.