A közel­múlt hábo­rú­já­nak emlé­ke, nyo­masz­tó súllyal ül rá a békés­nek lát­szó bor­vi­dék­re.

Mert nincs új a nap alatt. A Val­kó-folyó dunai tor­ko­la­tá­nál fek­vő Val­kó­várt egy­szer már a törö­kök föl­dig rom­bol­ták. 1848-ban meg itt győz­te le Bat­thyá­ny Káz­mér a szer­be­ket. De ma már sen­ki nem a rég­múlt vitéz­sé­gek­re emlé­ke­zik, hanem a teg­nap tra­gi­kus ütkö­ze­té­re. Ami­kor Jugo­szlá­via 1991-ben darab­ja­i­ra hul­lott és Hor­vát­or­szág kiki­ál­tot­ta füg­get­len­sé­gét, szerb csa­pa­tok fog­ták kör­be a határ­vá­rost, és a leg­újabb kori Euró­pa egyik leg­vé­re­sebb ost­ro­ma vet­te kez­de­tét. Néhány ezer elszánt hor­vát védő nézett far­kas­sze­met a Jugo­szláv Nép­had­se­reg és a cset­nik osz­ta­gok közel negy­ve­nez­res sere­gé­vel. A három hóna­pos ost­rom során volt, hogy napon­ta több mint tíz­ezer tüzér­sé­gi löve­dék csa­pó­dott be, mér­he­tet­len pusz­tí­tást végez­ve a 45 000 lako­sú város­ban. Vuko­vár eles­te után a szerb erők több száz kato­nát és civilt mészá­rol­tak le, és a várost a Kraji­nai Szerb Köz­tár­sa­ság részé­vé tet­ték. Csak 1998-ban került vissza Hor­vát­or­szág­hoz. Azóta folya­ma­to­san épí­tik újjá, mint a hősi­es haza­sze­re­tet és a füg­get­len Hor­vát­or­szág jel­ké­pét.

A máso­dik világ­há­bo­rú óta nem volt akko­ra tömeg­sír Euró­pá­ban, mint a vuko­vá­ri nép­ir­tás áldo­za­ta­i­nak teme­tő­je. A város elfog­la­lá­sa után a szer­bek a kór­ház­ban fek­vő sebe­sül­te­ket és az oda mene­kü­lő civi­le­ket eva­ku­á­lás címén a köze­li Ovcsa­ra falu­ba vit­ték, ahol meg­kí­noz­ták, majd lelőt­ték és közös tömeg­sír­ba dob­ták az őket.

Hazajáró epizódban szerepelt:

• 57. rész: Kelet-Szlavónia — Feltámadás a romokból