Az öt koro­na­vá­ros leg­na­gyob­bi­ka, a kör­nyék ősi fa és sóipa­ri köz­pont­ja a Kőhát lábá­hoz simu­ló Mára­ma­ros­szi­get. A 14. szá­zad­ban ala­pí­tot­ták őse­ink. A város leg­ré­geb­bi épü­le­te a refor­má­tus temp­lom, ami az Árpád-kor­ban Szent Imre tisz­te­le­té­re épült. Mel­let­te talál­ha­tó az egy­ko­ri vár­me­gye­há­za. Mára­ma­ros­szi­get leg­ré­geb­bi műve­lő­dé­si intéz­mé­nye az 1524-ben ala­pí­tott refor­má­tus kol­lé­gi­um volt.

Mára­ma­ros­szi­ge­ten azon­ban a 18. szá­zad­ban barokk stí­lus­ban épült kato­li­kus Isten házát is talá­lunk. A temp­lom mögött talál­ha­tó az egy­ko­ri pia­ris­ta főgim­ná­zi­um.

A város szü­löt­té­nek, Leövey Klá­ra peda­gó­gus­nak a refor­má­tus temp­lom kert­jé­ben állí­tot­tak emlé­ket, de itt talál­ha­tó az 1848–49-es sza­bad­ság­harc­ban hősi halált halt hon­vé­dek emlék­osz­lo­pa is.

Aki a romá­ni­ai kom­mu­niz­mus ellen­sé­ge volt, az hamar a város bör­tö­né­ben, a hír­hedt Ter­ror Házá­ban talál­hat­ta magát. A kegyet­len­ke­dé­se­i­ről hír­hedt bör­tön ma már emlék­hely, de rideg fala­i­ról lemos­ha­tat­la­nul sugá­roz­nak a vörös rém­ura­lom soha el nem évü­lő bűnei. A bör­tönt a hata­lom cini­ku­san csak „Duna mun­ka­te­lep” fedő­név­vel illet­te, mint külön­le­ges mun­ka­egy­sé­get. Ám való­já­ban nem volt más, mint az ország poli­ti­kai és egy­há­zi elit­jé­nek a meg­sem­mi­sí­tő­je.

A nagy­bá­nyai út fölött szebb korok emlé­két hor­doz­za Erdély egyik leg­lát­vá­nyo­sabb falu­mú­ze­u­ma. A Mára­ma­ro­si Nép­raj­zi Múze­um a vidék tör­té­nel­mi kis­tá­ja­i­nak nép­raj­zát, külön­le­ges faépí­té­sze­ti remek­mű­ve­it mutat­ja be. Így éltek erre­fe­lé a magyar, a román és a rutén embe­rek, nem is olyan régen.

Hazajáró epizódban szerepelt:

• 56. rész: Kőhát — A máramarosi só birodalma