A Poprád feletti Hegyeskőn áll a 14. században épült lublói vár. Egykor a Lengyelország felé kereskedelmi út védelmét szolgálta. Annak idején a várat és 16 szepességi várost zálogosított el Zsigmond királyunk Jagelló Ulászlónak, amelyek csak 1772-ben kerültek vissza Magyarországhoz.
Amíg lengyel uralom alá tartozott a vár, többek között itt őrizték a lengyel koronázási ékszereket, amikor az országot megtámadták a svédek.
Börtön is volt a várban, itt, az Ó toronyban tartották fogva Benyovszky Móricot.
Aki a szepesi és sárosi hegyvidék jellegzetes népi építészeti emlékeire kíváncsi, annak a vár alatti szabadtéri néprajzi múzeumban a helye.
A Sváby család ősi fészkén királyok és nemesi családok osztoztak, mígnem a 16. századtól hosszú időn át a Palocsay–Horváth főnemesi családé lett. A császáriak sikertelenül ostromolták, de 1856-ban egy tűzvész megpecsételte a sorsát. Mert várainknak valamiért, valahogy mégis csak el kellett pusztulnia…
Jól elbújt a főutak és lakott vidékek elől Csábrág vára is. Kiterjedtsége, nagysága görnyedező falai ellenére is hatalmas múltról árulkodnak.
A gazdag bányavárosokba vezető út védelmében épült királyi vár birtokosai, ahogy az már lenni szokott, sűrűn váltogatták egymást. A Pálffyak idejében megerősítették. Kellettek is a vaskos falak, mert a törökök gyakran portyáztak Csábrág felé, de csak nem tudták bevenni.
Későbbi tulajdonosai, a Koháry grófok lettek, akik mindvégig hűek maradtak a királyhoz. Így a felkelések idején Csábrágon rendre ellenállásba ütköztek Bocskai, Bethlen, Thököly és Rákóczi csapatai is. Aztán a Koháryaknak elegük lett a vadregényes fekvésű várból és a XIX. század elején a könnyebben megközelíthető, kényelmesebb Szentantalba tették át honti uradalmuk székhelyét. Ez lett Csábrág várának veszte, azóta pusztul, de vannak, akik gondját viselik és erősítik falait, hogy az utókor is tanulhasson történetéből.
Ezer éves történelmünk tanúja a bozóki vár, ami az 1100-as évek elején még kolostornak épült Szent István tiszteletére. 1530-ban Balassa Zsigmond elfoglalta, kiűzte a szerzeteseket. Ekkor épültek a kolostor négy sarkán a bástyák. 1541-ben a török ostromolta meg a várat, de végül nem sikerült bevenniük. Jelenleg üresen áll.
Mikor 1550-ben a török már a felső-magyarországi várakat veszélyeztette. A Selmeci-hegység és a Korponai-dombvidék között fekvő Korpona határvidék lett. Sorra épülnek is a figyelőpontok, hogy a vitézek a török közeledtét időben hírül adhassák. 1564-ben a Korpona feletti dombon megépül Tarisznyavár őrtornya.
Kékkő várát a 13. században építették a Balassák, majd jó 600 évre be is rendezkedtek ide. A költő, Balassi Bálint többször is megfordult az ódon falak között, de a századok során járt itt Csák Máté is, majd a török hadak is elfoglalták, majd a felszabaduláskor, búcsúzóul felrobbantották.
Akkor még újjáépült, de hiába, a 17. század újabb ostromaiban végleg összerogyott. Az 1730-as években fogták is a Balassák a rom köveit, és az alsó vár helyén barokk kastélyt emeltek. A rezidenciában kápolna is épült, Szent Anna tiszteletére. Aztán a család 1899-ben kihalt, mintha érezték volna a közelgő országvesztést, ami hamarosan el is jött, így az ősi Balassa-fészek a csehszlovák államé lett.
Bajmóc eredetileg Nyitra várának tartozéka volt, majd a 14. században I. Lajos királytól városi rangot kapott, hogy aztán uradalmi központtá nője ki magát. A vár elődjét a monda szerint egy Bojnik nevű rablólovag építette. Az oklevelek már a Hont-Pázmány nembeli Kázmérhoz kötik építését. Regnált itt Csák Máté, Mátyás király, és fia, Corvin János is. Aztán jöttek a Szapolyaiak, majd 1527-ben a Thurzók, akik úgy megerősítették, hogy a török ostromoknak is képes volt ellenállni.
Bocskainak megnyitotta kapuit, de 1637-ben már a Habsburg hű Pálffyakat találjuk itt, akik egy röpke kuruc intermezzo után egészen Trianonig birtokolták. Pálffy János gróf volt az, aki ősei hagyatékát a századfordulón egy pompás, 365 ablakos mesebeli várkastéllyá varázsolta.
A fényűző keleti szalon volt a gróf dolgozószobája, de a kastély legimpozánsabb terme az úgynevezett Aranyszalon.
A 17. századi várkápolna mennyezetét barokk freskók díszítik. Kivételes értéke az 1350 körül alkotott faoltára.
A középső vár tornyában a csigalépcső a Kék szalonba vezet. Faláról királyok, királynők és nemesek alakjai, mint a magyar múlt néma tanúi tekintenek ránk.
A Pálffy család tagjai a vár kriptájában alusszák örök álmukat. A kastély utolsó nemes tulajdonosának, Pálffy János Ferencnek sem kellett megélnie, hogy amit végrendeletében felajánlott – miszerint a vár a művészet és kultúra múzeumaként maradjon meg az utókornak, és mindenki számára látogatható legyen – csak évtizedekkel később, egy új világrend új országában fog megvalósulni.
A kastély előtt strázsál a közel 700 éves öreg hárs, ami lomkoronája alatt látta vendégül Mátyás királyt, Bocskai Istvánt vagy éppen Rákóczi Ferencet.
Barcaföldváron állt egykor a Német Lovagrend fő vára, a Marienburg. A ’70-es években a vár nagy része egy földrengés áldozata lett. Nemrég újították fel, de a vár már csak nyomokban hasonlít egykori önmagára.
Ha II. András nem hajítja ki a nagyravágyó lovagokat, Földvár az önálló pápai teuton állam fővárosa lett volna. A tatárdúlás után IV. Béla építette újjá, majd Zsigmond király tartott országgyűlést falai között. A sok ostromot megélt Földvárnak a legújabb kor átkozott szerepet szánt, hiszen itt található a II. világháború egyik legkegyetlenebb haláltábora, ahol rengeteg magyar és német katona halt meg.
Hazánk északi határának egykori pompás védelmezője Árva vára. Eredete egészen a honfoglalás előtti korba nyúlik vissza, azóta áll rendületlenül, mint történelmünk élő tanúja. Ismeretes, hogy IV. Béla királyunk a tatárok elől menekültében itt pihent meg először. Látta e büszke vár Mátyás király hatalmát, a vitéz fekete sereget, a Bocskay-, Rákóczi-, Thököly-küzdelmeket, az 1848-as szabadságharcot, kivette részét nemzetünk minden gyászából, minden dicsőségéből. Fénykorát a Thurzó család uralma alatt élte át, melynek birtokába a XVI. században került.
Ma a vár alsó része múzeumi szolgálatot is teljesít, hol gyönyörű faragású, újabb eredetű címeres fabútorokat s egyéb ősi bútordarabokat, festményeket, fegyvergyűjteményt, tárgyakat találunk. A legtöbb látható emlék a Thurzó-családra utal.
Itt van a vártemplom díszes régi oltárával s egyházi bútorzataival; az oltár baloldalán a nagy gróf Thurzó György nádor életnagyságú fehér márványszobra, s alatta pihennek porai.
A fenséges falak között egy sötét fülke van, melybe a hagyomány szerint az igazságos Mátyás király Árva Pétert zárta, akit mint elhagyott árvát felneveltetett, érseki székbe ültetett s aki titokban mégis ellene áskálódott. Ezért büntetésül Árva várába záratta, s ekkor mondá az ismeretes szavakat: „Árva voltál Péter, Árva is lész és Árvában halsz meg.”
A felső rész hatalmas toronyból áll. Igéző kilátás nyílik róla az Árva völgyére, Árvaváraljára és a környező hegyekre.
Tövében az uradalmat egykor kiszolgáló Árvaváralja, ma már a turistákat szolgálja. Központjában ott a régi megyeháza, ahonnan annak idején a vármegyét igazgatták.
