Hazánk észa­ki hatá­rá­nak egy­ko­ri pom­pás védel­me­ző­je Árva vára. Ere­de­te egé­szen a hon­fog­la­lás előt­ti kor­ba nyú­lik vissza, azóta áll ren­dü­let­le­nül, mint tör­té­nel­münk élő tanú­ja. Isme­re­tes, hogy IV. Béla kirá­lyunk a tatá­rok elől mene­kül­té­ben itt pihent meg elő­ször. Lát­ta e büsz­ke vár Mátyás király hatal­mát, a vitéz feke­te sere­get, a Bocskay‑, Rákóczi‑, Thö­kö­ly-küz­del­me­ket, az 1848-as sza­bad­ság­har­cot, kivet­te részét nem­ze­tünk min­den gyá­szá­ból, min­den dicső­sé­gé­ből. Fény­ko­rát a Thur­zó csa­lád ural­ma alatt élte át, mely­nek bir­to­ká­ba a XVI. szá­zad­ban került.

Ma a vár alsó része múze­u­mi szol­gá­la­tot is tel­je­sít, hol gyö­nyö­rű fara­gá­sú, újabb ere­de­tű címe­res fabú­to­ro­kat s egyéb ősi bútor­da­ra­bo­kat, fest­mé­nye­ket, fegy­ver­gyűj­te­ményt, tár­gya­kat talá­lunk. A leg­több lát­ha­tó emlék a Thur­zó-csa­lád­ra utal.

Itt van a vár­temp­lom díszes régi oltá­rá­val s egy­há­zi bútor­za­ta­i­val; az oltár bal­ol­da­lán a nagy gróf Thur­zó György nádor élet­nagy­sá­gú fehér már­vány­szob­ra, s alat­ta pihen­nek porai.

A fen­sé­ges falak között egy sötét fül­ke van, mely­be a hagyo­mány sze­rint az igaz­sá­gos Mátyás király Árva Pétert zár­ta, akit mint elha­gyott árvát fel­ne­vel­te­tett, érse­ki szék­be ülte­tett s aki titok­ban még­is elle­ne áská­ló­dott. Ezért bün­te­té­sül Árva várá­ba zár­at­ta, s ekkor mon­dá az isme­re­tes sza­va­kat: „Árva vol­tál Péter, Árva is lész és Árvá­ban halsz meg.”

A fel­ső rész hatal­mas torony­ból áll. Igé­ző kilá­tás nyí­lik róla az Árva völ­gyé­re, Árva­vár­al­já­ra és a kör­nye­ző hegyek­re.

Tövé­ben az ura­dal­mat egy­kor kiszol­gá­ló Árva­vár­al­ja, ma már a turis­tá­kat szol­gál­ja. Köz­pont­já­ban ott a régi megye­há­za, ahon­nan annak ide­jén a vár­me­gyét igaz­gat­ták.

Hazajáró epizódban szerepelt:

• 202. rész: Árvai-Magura — Történelmi kalandozás az északi végeken