Hazánk északi határának egykori pompás védelmezője Árva vára. Eredete egészen a honfoglalás előtti korba nyúlik vissza, azóta áll rendületlenül, mint történelmünk élő tanúja. Ismeretes, hogy IV. Béla királyunk a tatárok elől menekültében itt pihent meg először. Látta e büszke vár Mátyás király hatalmát, a vitéz fekete sereget, a Bocskay-, Rákóczi-, Thököly-küzdelmeket, az 1848-as szabadságharcot, kivette részét nemzetünk minden gyászából, minden dicsőségéből. Fénykorát a Thurzó család uralma alatt élte át, melynek birtokába a XVI. században került.
Ma a vár alsó része múzeumi szolgálatot is teljesít, hol gyönyörű faragású, újabb eredetű címeres fabútorokat s egyéb ősi bútordarabokat, festményeket, fegyvergyűjteményt, tárgyakat találunk. A legtöbb látható emlék a Thurzó-családra utal.
Itt van a vártemplom díszes régi oltárával s egyházi bútorzataival; az oltár baloldalán a nagy gróf Thurzó György nádor életnagyságú fehér márványszobra, s alatta pihennek porai.
A fenséges falak között egy sötét fülke van, melybe a hagyomány szerint az igazságos Mátyás király Árva Pétert zárta, akit mint elhagyott árvát felneveltetett, érseki székbe ültetett s aki titokban mégis ellene áskálódott. Ezért büntetésül Árva várába záratta, s ekkor mondá az ismeretes szavakat: „Árva voltál Péter, Árva is lész és Árvában halsz meg.”
A felső rész hatalmas toronyból áll. Igéző kilátás nyílik róla az Árva völgyére, Árvaváraljára és a környező hegyekre.
Tövében az uradalmat egykor kiszolgáló Árvaváralja, ma már a turistákat szolgálja. Központjában ott a régi megyeháza, ahonnan annak idején a vármegyét igazgatták.