Egy árva lakó­to­rony: ennyi maradt régi várá­ból, pedig fény­ko­rá­ban a Kap­ela-hegy­ség észa­ki lej­tő­i­nek leg­na­gyobb és leg­je­len­tő­sebb bás­tyá­ja volt. Tör­té­ne­te isme­rős: Drezs­nik vár­me­gyét a vár­ral együtt 1323-ban Károly Róbert a Frange­pá­nok­nak adta, aki­ket Mátyás kirá­lyunk is meg­erő­sí­tett bir­to­ka­ik­ban. A 16. szá­zad­tól a bos­nyák határ men­ti védel­mi rend­szer része volt, de a soro­za­tos török táma­dá­sok­nak nem soká­ig tudott ellen­áll­ni. Ám amit a török sem tudott elpusz­tí­ta­ni, azt meg­tet­te egy keres­ke­dő: a 19. szá­zad­ban meg­vá­sá­rol­ta, és neki­kez­dett lebon­ta­ni, mit sem törőd­ve az évszá­za­dos falak­kal és a hely szel­le­mé­vel.

A tele­pü­lés egy­kor a Frange­pá­nok bir­to­ka volt, ami egy régi, vár­ral, Szo­kol várá­val büsz­kél­ked­het. Sok viszályt élt meg Brin­je. Vára 1537-ben I. Fer­di­nánd kezé­re került, majd a törö­kök ost­ro­mol­ták, de elűz­te őket az akko­ri parancs­nok, Frange­pán Far­kas Keresz­tély. A törö­kök 1661-ben újból ost­ro­mol­ták, de akkor már Zrí­nyi Péter ver­te vissza őket.

Sólyom­kő várát a török ugyan nem fog­lal­ta el, de nem kerül­het­te el sor­sát: a török veszély elmúl­tá­val erős fala­i­ra és őrsé­gé­re sem volt töb­bé szük­ség, így a magá­ra hagyott vár las­san az enyé­sze­té lesz. Már csak a hit bás­tyá­ja, a góti­kus vár­ká­pol­na dacol az ele­mek­kel.