Jól elbújt a főutak és lakott vidékek elől Csábrág vára is. Kiterjedtsége, nagysága görnyedező falai ellenére is hatalmas múltról árulkodnak.
A gazdag bányavárosokba vezető út védelmében épült királyi vár birtokosai, ahogy az már lenni szokott, sűrűn váltogatták egymást. A Pálffyak idejében megerősítették. Kellettek is a vaskos falak, mert a törökök gyakran portyáztak Csábrág felé, de csak nem tudták bevenni.
Későbbi tulajdonosai, a Koháry grófok lettek, akik mindvégig hűek maradtak a királyhoz. Így a felkelések idején Csábrágon rendre ellenállásba ütköztek Bocskai, Bethlen, Thököly és Rákóczi csapatai is. Aztán a Koháryaknak elegük lett a vadregényes fekvésű várból és a XIX. század elején a könnyebben megközelíthető, kényelmesebb Szentantalba tették át honti uradalmuk székhelyét. Ez lett Csábrág várának veszte, azóta pusztul, de vannak, akik gondját viselik és erősítik falait, hogy az utókor is tanulhasson történetéből.