Archives

Déményfalvi-cseppkőbarlang

Az 1921-ben, 870 méte­res magas­ság­ban fel­fe­de­zett csepp­kő­bar­lang igen vál­to­za­tos for­ma­vi­lá­gú kép­ződ­mé­nyek­kel ren­del­ke­zik. A jól kiépí­tett útvo­na­lon hat szin­tet bejár­va álmél­kod­ha­tunk a varázs­la­tos csepp­kő­dí­szí­té­sek­ben: a szta­lag­mit­nak neve­zett füg­gő csepp­kö­vek­ben, a szta­lak­tit­nak hívott álló csepp­kö­vek­ben és a ket­te­jük össze­nö­vé­sé­vel kiala­kult osz­lo­pok­ban, a szta­lag­ná­tok­ban. A leg­al­só szin­ten a föld alá bújt Démény­fal­vi-patak itt-ott kisebb tava­kat is alko­tott.

Déményfalvi-völgy

A csak­nem 15 km hosszú feny­ve­sek­kel borí­tott völgy alsó részén, a Démény-völ­gyi-patak és a Hát­só-patak össze­fo­lyá­sá­nál kes­keny és mély mész­kő­szur­dok­ká válik. Ezek a Gyöm­bér alatt ere­dő szi­laj pata­kok miu­tán a hegyen puha mész­kő­vel talál­koz­tak, a föld alá váj­ták magu­kat, és a Démény­fal­vi-bar­lan­gok világ­hí­rű föld­alat­ti vilá­gát hoz­ták lét­re.

Gyömbér-csúcs

Az Ala­csony-Tát­ra leg­ma­ga­sabb pont­ja. Inkább szik­lás, így ez a csúcs hason­lít a leg­job­ban a Magas-Tát­rá­hoz. Innen gyö­nyö­rű gleccser­kat­la­no­kat lát­hat a ván­dor.

Chopok-csúcs

Az Ala­csony-Tát­ra máso­dik leg­ma­ga­sabb csú­csa. Innen tisz­ta idő­ben kör­be­te­kint­ve szin­te a Fel­vi­dék összes csú­csa lát­ha­tó.

Delibláti-homokpuszta

A Ver­se­ci-hegy­ség­től dél­nyu­gat­ra elte­rü­lő hát­sá­got soká­ig „euró­pai Sza­ha­rá­nak” is nevez­ték. Pedig a Delib­lá­ti-homok­pusz­ta az öreg kon­ti­nens leg­na­gyobb homok­si­va­ta­ga­ként volt ismert. Ma már a pusz­ta nagy részét begye­pe­se­dett lege­lők és erdős terü­le­tek borít­ják, mivel a 19. szá­za­di erdő­te­le­pí­té­sek­kel meg­álljt paran­csol­tak az addig sza­ba­don fut­ká­ro­zó és a kör­nye­ző tele­pü­lé­se­ket veszé­lyez­te­tő homok­nak.

Kudrici-tető

A messzi kör­nyé­ket ura­ló csú­cson faki­lá­tó áll, innen tekint­he­tünk kör­be a Dél­vi­dék vég­vi­dé­ké­re.

Szitnya

1009 m magas. A Szit­nyát a hagyo­mány sze­rint még a XVI. szá­zad­ban is Atti­la hegyé­nek nevez­ték. A hegy­ség korai nép­sze­rű­sé­gét jel­zi, hogy a szik­lák fölöt­ti csú­cson még 1727-ben Kohá­ry Mik­lós her­ceg épít­te­tett pavi­lont, s miu­tán az vil­lám­csa­pás foly­tán elpusz­tult, később Coburg Fülöp her­ceg újra­épít­tet­te és a magyar turis­ta-egye­sü­let ren­del­ke­zé­sé­re bocsá­tot­ta. Ma már hasz­ná­la­ton kívül van a ház.

Bacsófalvi-tó

A bacsó­fal­vi egyi­ke azok­nak a hegy­ség­re jel­lem­ző művíz­tá­ro­lók­nak, melye­ket — mivel Sel­mec­bá­nyá­nak nem vol­tak ter­mé­sze­tes víz­fo­lyá­sai — a múlt­ban a bányák víze­lá­rasz­tá­sa cél­já­ból ala­kí­tot­tak ki a 16. szá­zad­tól kez­dő­dő­en, a vilá­gon egye­dül­ál­ló víz­gaz­dál­ko­dá­si rend­szert hoz­va lét­re. A több mint 60 víz­tá­ro­ló­ból mára alig több mint 20 maradt, amik nap­ja­ink­ban — főleg nyá­ron — turisz­ti­kai célo­kat szol­gál­nak.

Kicsi Zsil (Zsiec) szurdok

Más­né­ven Zsi­ec-völ­gye. Iga­zi hegyi patak­ként tör át a Pár­ing és a Kudzsi­ri-hava­sok déli nyúl­vá­nya között. A szur­dok víz­esé­sek­kel tar­kí­tott. Az út nyá­ron autó­val is jár­ha­tó.