A gye­pes domb­vi­dé­ki táj­ba szer­ve­sen illesz­ked­nek a hegyi mócok jel­leg­ze­tes, szal­ma­fe­de­les tanyái. Az eny­hén hul­lám­zó lege­lő­kön olda­laz­va egy­re job­ban kitá­rul­ko­zik alat­tunk a Kolos­tor- és a Reme­tei-szo­ros szik­la­vi­lá­ga. Észak felé a Bedel­lő karszt­vi­dé­ke tárul elénk.

Kelet­ről las­san a szom­szé­dos Érc­hegy­ség tetői is mel­lénk sze­gőd­nek.

A Toroc­kói-hegy­ség vará­zsát leg­főbb alko­tó kőze­té­nek, a mész­kő­nek köszön­he­ti, ami helyen­ként akár a 700 méte­res vas­tag­sá­got is elér­he­ti. A lát­vá­nyos szo­ro­sok, hasa­dé­kok, sza­ka­dé­kok és szir­tek a mész­kő­masszí­vu­mot szét­re­pesz­tő kéreg­moz­gá­sok és a víz oldó és kop­ta­tó mun­ká­já­nak az alko­tá­sai.

A Nika-kő aljá­ba érve mere­dek emel­ke­dő vár ránk a szik­la­bérc tete­jé­ig. A lan­kás domb­vi­dék­ből hir­te­len kibuk­ka­nó mész­kő­szir­tek ami­lyen lát­vá­nyo­sak, olyan nehéz fel­jut­ni a tete­jük­re.

A hegy­ség egyik leg­vad­re­gé­nye­sebb szur­do­ka, a Reme­tei-szo­ros, ahol vas­lét­rák és sod­rony­kö­te­lek segí­tik az elő­re jutást. A szo­ros egyik iko­ni­kus pont­ja a szik­la­ka­pu, vagy, ahogy a helyi­ek hív­ják, Via­dukt rég beom­lott bar­lang­fo­lyo­só­ja klasszi­kus fotó hát­tér.

A szo­ros­ból a Dió­di-völgy­be érke­zünk meg.

Hazajáró epizódban szerepelt:

• 211. rész: Torockói-hegység 2. — Az erdélyi tündérkert zordon ékessége