Eredetileg Hétfalu, a hétfalusi csángók lakják. A településrendszer a 12-13. században alakulhatott ki, minden valószínűség szerint az iderendelt besenyő határőrök leszármazottai. Ebből Négyfalut, Bácsfalut, Türköst, Csernátfalut és Hosszúfalut 1950-ben Szecseleváros néven egybeolvasztották.
A hétfalusi csángók java része evangélikus, így Türkösön az evangélikus templom kertjében található a világháborús emlékmű. Érdekesség, hogy itt hímezték Kossuth Lajos szemfedelét, és a templomkert rózsabokrainak szirma került a halotti párnába is. A templom szomszédságában áll a kúria, ami a Néprajzi Múzeumnak ad otthont, és Hétfalura jellemző kapujával hívja fel magára a figyelmet.
Csernátfaluban van Brassón kívül az egyetlen magyar középiskola a megyében, de már van magyar óvoda és napközi is. A város széli temetőben található az egykor a főteret ékesítő, a ’48-as szabadságharc hőseinek emléket állító Csángó Szobor.
A Barcaság Koronájának egyik tagja az erdélyi szászok egykori központja, Brassó. A város alapítása összefonódik II. András királyunkkal, aki – miután a Német Lovagrendet idetelepítette – kiváltságokkal ruházta fel az erdélyi szászokat, akik a várost alapították. A török rombolás után Zsigmond király itt tartott országgyűlést, majd Hunyadi János építette újjá a szétzúzott falakat. A kiváltságos helyzetének köszönhetően szépen gyarapodó város évszázadokon keresztül a királyság délkeleti végeinek gazdasági és szellemi központja volt. Az 1848-as forradalom és szabadságharc erősen megosztotta a város nemzetiségeit. A szászok és a románok Habsburg-hűek maradtak, míg a magyarok nagy része a pesti forradalom mellé állt. Bem József tábornok 1849 tavaszán vonult be a városba.
A város híres szülöttje az 1887-ben született költő, Áprily Lajos.
Brassót több száz éven át csak szászok és magyarok lakták, a románok a várfalon belül nem is építkezhettek. Az egykori szász és magyar városmag máig megőrizte régi hangulatát: középkori épületei és zegzugos utcácskái – mint legszűkebb sikátora, a Cérna-utca is – viszonylag épségben megmaradtak. A megmaradt városfalon nyit utat a központba a Katalin-kapu. Úgy tartják, itt, a 15. századi Fekete-templomnál ér véget a gótika, s vele együtt az európai kultúra is. Az a kultúra, ami a 17. századi arculatát megőrző főtér házain is visszatükröződik.
Az evangélikus templomban őrzik a Cenk-hegy tetejéről lerombolt milleniumi emlékmű egy darabkáját.
A Hunt család ősi birtoka Tesmag. A falu központjában világháborús emlékmű őrzi a hősök emlékét. Tesmag nagyszabású közösségépítő rendezvénye a Tesmagi Vigasságok. A falu közelében található az Ipoly Unió Jégmadár Központja, amely az Ipoly-mente környezeti és kulturális értékének megőrzésével foglalkozik.
Az Ipoly-menti tanösvény a folyó természeti értékeit mutatja be. A tanösvény különlegessége, hogy az idelátogató turista egyszerre ismerheti meg a vizes és a szára élőhelyek jellegzetes világát.
Az Ipoly jobb partján, Nyék mellett fekszik Ipolybalog. A katolikus templom tornyát a magyar Szent Korona mása ékesíti, de az Isten háza arról is híres, hogy a Koronát 1301-ben egy napig itt őrizték. Ennek emlékét őrzi a Szent Korona másolata, ami bárki számára megtekinthető a templomban.
A Korponai-fennsík lejtőjén felszik Ipolynyék, ahol példaértékűen őrzik az anyanyelvi, vallási és kulturális hagyományokat. A kultúrház előtt áll Esterházy János szobra. A falu messze földön híres borairól.
Amikor Kürtgyarmat nevű honfoglaló törzsünk itt telepedett le a Nógrádi-medencében, vagy amikor a 15. században a Balassa nemzetség vette birtokba az Ipoly partjait, vajon gondolták-e, hogy Balassagyarmat egyszer határvárossá lesz.
Pedig az Alföldet Felső-Magyarországgal összekötő út mentén fekvő város a török megszállás után hosszan tartó virágkort élhetett. Nagyszabású épületei, a ma már városházaként működő régi vármegyeháza és az 1835-ben felavatott új vármegyeháza hű képét festik egykori nagyságának és megyeközponti rangjának. Itt még a hivatalokba is olyan emberek jutottak, mint az 1840-es évek aljegyzője, Madách Imre. Vagy a ’70-es évek vármegyei hivatalnoka, Mikszáth Kálmán.
Aztán a 20. században már annak is örülhetett a város, hogy legalább a csonka ország része maradt. Az első világháború utáni országvesztő vörös zűrzavart kihasználó cseh megszállókat ugyanis 1919-ben halált megvető bátorsággal verték ki helyi hazafiak, megmentve a város és a haza becsületét. Így lett Balassagyarmat immár törvénybe iktatva is a legbátrabb város. A csehkiverésre – évtizedes elhallgatás után – ma már „Civitas fortissima” néven múzeum is emlékezik. A Tanácsköztársaság terrorja alatt a legbátrabb városban menedékre lelő kiváló honleány, Tormay Cécile emlékét a városban emléktábla őrzi. A századforduló legkiemelkedőbb írónője itt írta a vörös rémuralomról szóló „Bujdosó könyv” néhány fejezetét.
A Vidombár-patak partján fekszik a barcarozsnyói vár, Erdély legnagyobb parasztvára. Rozsnyó városának lakói egykoron egy valóságos falut építettek az erős falak közé, ahogy kell: templommal, iskolával és 80 lakóházzal. Aztán ha sereg közeledett, csak felköltöztek az ideiglenes lakóépületekbe és szépen kivárták, míg a veszély elvonul. Utoljára 1848-ban volt erre szükségük, amikor éppen Bem apó serege elől kellett idemenekülniük. Ma már katonák helyett turisták hada ostromolja a szabálytalan alaprajzú várat, ami kedvező fekvése miatt is népszerű, hisz falairól remek a kilátás a Barcaságra és a környező hegyekre.
A Somlyó-hegy lábánál fekszik a magyarság legnagyobb búcsújáró helye, Csíksomlyó. A település a székely hitvilág és az erdélyi ferencesek központja is. Közel hatszáz éve, hogy a ferences barátok letelepedtek itt. Középkori templomuk helyén 1802-ben épült kéttornyú kegytemplomot és környékét pünkösdkor a világ minden pontjáról érkezett zarándokcsoportok lepik el. A székelyek már ősidők óta, megszakítások nélkül járulnak a kegyhelyre, leborulni a csíksomlyói Boldogasszony csodákkal ékes kegyszobra előtt.
A közel 900 méteren heverő havasi települést a madéfalvi vérengzés után idemenekült székelyek alapították. Az emberek itt még a természettel együtt lélegezve élik hagyományos, ősi kultúrával átszőtt életüket. A faluban 600 magyar lélek él, központjában található a csűrből kialakított Magyar Ház. A településen iskolán kívül folyik az anyanyelvi oktatás.