Ami­kor Kürt­gyar­mat nevű hon­fog­la­ló tör­zsünk itt tele­pe­dett le a Nóg­rá­di-meden­cé­ben, vagy ami­kor a 15. szá­zad­ban a Balas­sa nem­zet­ség vet­te bir­tok­ba az Ipoly part­ja­it, vajon gondolták‑e, hogy Balas­sa­gyar­mat egy­szer határ­vá­ros­sá lesz.

Pedig az Alföl­det Fel­ső-Magyar­or­szág­gal össze­kö­tő út men­tén fek­vő város a török meg­szál­lás után hosszan tar­tó virág­kort élhe­tett. Nagy­sza­bá­sú épü­le­tei, a ma már város­há­za­ként műkö­dő régi vár­me­gye­há­za és az 1835-ben fel­ava­tott új vár­me­gye­há­za hű képét fes­tik egy­ko­ri nagy­sá­gá­nak és megye­köz­pon­ti rang­já­nak. Itt még a hiva­ta­lok­ba is olyan embe­rek jutot­tak, mint az 1840-es évek aljegy­ző­je, Madách Imre. Vagy a ’70-es évek vár­me­gyei hiva­tal­no­ka, Mik­száth Kál­mán.

Aztán a 20. szá­zad­ban már annak is örül­he­tett a város, hogy leg­alább a cson­ka ország része maradt. Az első világ­há­bo­rú utá­ni ország­vesz­tő vörös zűr­za­vart kihasz­ná­ló cseh meg­szál­ló­kat ugyan­is 1919-ben halált meg­ve­tő bátor­ság­gal ver­ték ki helyi haza­fi­ak, meg­ment­ve a város és a haza becsü­le­tét. Így lett Balas­sa­gyar­mat immár tör­vény­be iktat­va is a leg­bát­rabb város. A cseh­ki­ve­rés­re – évti­ze­des elhall­ga­tás után – ma már „Civi­tas for­tis­si­ma” néven múze­um is emlé­ke­zik. A Tanács­köz­tár­sa­ság ter­ror­ja alatt a leg­bát­rabb város­ban mene­dék­re lelő kivá­ló hon­le­ány, Tor­may Céc­i­le emlé­két a város­ban emlék­táb­la őrzi. A szá­zad­for­du­ló leg­ki­emel­ke­dőbb író­nő­je itt írta a vörös rém­ura­lom­ról szó­ló „Buj­do­só könyv” néhány feje­ze­tét.

Hazajáró epizódban szerepelt:

• 42. rész: Középső-Ipoly-völgy 1. — Hídverések ‘Gyarmattól ‘Nyékig