Brassó

Uticélok / Erdély / Barcaság
Nehézségi szint:
2/10

A Bar­ca­ság Koro­ná­já­nak egyik tag­ja az erdé­lyi szá­szok egy­ko­ri köz­pont­ja, Bras­só. A város ala­pí­tá­sa össze­fo­nó­dik II. And­rás kirá­lyunk­kal, aki – miu­tán a Német Lovag­ren­det ide­te­le­pí­tet­te – kivált­sá­gok­kal ruház­ta fel az erdé­lyi szá­szo­kat, akik a várost ala­pí­tot­ták. A török rom­bo­lás után Zsig­mond király itt tar­tott ország­gyű­lést, majd Hunya­di János épí­tet­te újjá a szét­zú­zott fala­kat. A kivált­sá­gos hely­ze­té­nek köszön­he­tő­en szé­pen gya­ra­po­dó város évszá­za­do­kon keresz­tül a király­ság dél­ke­le­ti vége­i­nek gaz­da­sá­gi és szel­le­mi köz­pont­ja volt. Az 1848-as for­ra­da­lom és sza­bad­ság­harc erő­sen meg­osz­tot­ta a város nem­ze­ti­sé­ge­it. A szá­szok és a romá­nok Habs­burg-hűek marad­tak, míg a magya­rok nagy része a pes­ti for­ra­da­lom mel­lé állt. Bem József tábor­nok 1849 tava­szán vonult be a város­ba.

A város híres szü­lött­je az 1887-ben szü­le­tett köl­tő, Áprily Lajos.

Bras­sót több száz éven át csak szá­szok és magya­rok lak­ták, a romá­nok a vár­fa­lon belül nem is épít­kez­het­tek. Az egy­ko­ri szász és magyar város­mag máig meg­őriz­te régi han­gu­la­tát: közép­ko­ri épü­le­tei és zeg­zu­gos utcács­kái – mint leg­szű­kebb siká­to­ra, a Cér­na-utca is – viszony­lag épség­ben meg­ma­rad­tak. A meg­ma­radt város­fa­lon nyit utat a köz­pont­ba a Kata­lin-kapu. Úgy tart­ják, itt, a 15. szá­za­di Feke­te-temp­lom­nál ér véget a góti­ka, s vele együtt az euró­pai kul­tú­ra is. Az a kul­tú­ra, ami a 17. szá­za­di arcu­la­tát meg­őr­ző főtér háza­in is vissza­tük­rö­ző­dik.

Az evan­gé­li­kus temp­lom­ban őrzik a Cenk-hegy tete­jé­ről lerom­bolt mil­le­ni­u­mi emlék­mű egy darab­ká­ját.

Hazajáró epizódban szerepelt: