Csíkszentimre szomszédjában jutott a székelyeknek egy másik szentről, Imre herceg édesapjáról nevezett település is. Csíkszentkirály Szent István király azon rendeletének köszönheti létrejöttét, amelynek alapján minden tíz falu köteles volt templomot építtetni, úgy, hogy az ne legyen messzebb egy napi járóföldnél. Így épült fel a község azóta sok átalakításon átesett temploma.
A régmúltat hűen őrzőn tizesekre tagolódott községet, ahogy Alcsík legtöbb faluját nem kímélték a háborúk, dúlások és járványok. A szentkirályi székely honvédek mindig élen jártak a haza szabadságáért vagy ősi szabadságjogaik visszaszerzéséért vívott csatákban. Innen származnak a később Felvidékre áttelepült Andrássy grófok is.
És hogy ne csak a történelemről beszéljünk, Szentkirály a borvizek eldorádója is. Területén több mint 100 bejegyzett ásványvízforrás található.
A Büdös-hegy borvíz-forrásait és az egész Hargita legerősebb gázömléseit a két világháború között kezdték hasznosítani. Az akkor virágzó üdülő villáit a második világháború után államosították. Ma már sokat vesztett régi fényéből, de azért újabb nyaralók is épültek és egy-két mofetta is várja a gyógyulni vágyókat.
Ezek az egykor az egész Fekete-Körös völgyét betöltő erdőségek jelentettek menedéket a viharos időkben az itt élőknek, így a Fekete-Körös mente legősibb és legmagyarabb települése, Köröstárkány lakóinak is. Anonymus szerint a honfoglalás idején a Töhötöm nemzetség telepedett meg a vidéken. Tizedelték a mongolok, a törökök, de maradt bőven a fájdalomból a 20. századra is.
1919-ben a Fekete-Körös völgyében előrenyomuló, túlerőben lévő román offenzíva elől – súlyos harcok után – visszavonulni kényszerült a Székely Hadosztály Werbőczy-zászlóalja. Az oltalom nélkül maradt Köröstárkány és a szomszédos Kisnyégerfalva a húsvétkor bevonuló román szabadcsapatok prédája lett. Válogatás nélkül kínozták és öldökölték a nőket, az öregeket és a gyermekeket is. Egész családok vesztek oda a vérfürdőben. A 91 meggyilkolt ártatlan tárkányi magyar nevét 1999 óta őrzi a magyarellenes román atrocitások első erdélyi emlékműve.
De hogy ne csak a gyászról és a véres múltról szóljon Köröstárkány és vidéke, erről tesznek azok a lelkes természetjárók, a Körösök Völgye Natúrpark Egyesület és a Százlábú Egyesület tagjai, akik felismerték, hogy a kanyargós Körös újra összekötheti az egymástól erőszakkal elszakított magyarokat. Százával érkeznek a Határtalan Vándortúra alaptáborába a résztvevők, akik különböző közlekedési eszközökkel a Körös forrásától a torkolatáig járják majd végig a folyót.
Fenes felé a sík egy régi diadalra emlékeztet: 1682-ben itt verték szét a Belényest feldúló szerbeket Thököly Imre csapatai. Ma már csak a lakosság fele magyar, mégis megőrződött itt valami a Fekete-Körös menti hegyvidék és az Alföld peremén kialakult életmódból, a sajátos építkezési formákból és a jellegzetes népviseletből.
Az 1800-as években épült „módos paraszti házat” a Vura család mentette meg a pusztulástól és 2010-ben takaros tájházként nyílt meg a turisták számára.
Fenesről 5 kilométeres túra után érkezünk a 13. században épült Bélavár, más néven Fenesi vár romjaihoz. Már csak néhány falmaradvány és a csonka öregtorony próbál elrejtőzni a fák között a változó idők szelei elől.
Pedig volt idő, amikor büszkén őrködött a környék bányái és az itt áthaladó utak felett. A hagyomány IV. Bélát, a földhöz ragadtabbak Vince váradi püspököt jelölik meg építtetőjeként. Ami biztos, a várat a Borsa nembeli erdélyi vajda 1294-ben sikertelenül ostromolta. A 17. században meg a tatárok, majd a törökök kóstolgatták falait. Végső pusztulását a Rákóczi-szabadságharc bukása hozta el, miután az osztrákok végleg lerombolták.
A törökök többször is feldúlták és alaposan megszenvedte a második világháború súlyos harcait és a román csapatok atrocitásait is Belényes. A megfogyatkozott magyarság lelki támasza a 18. századi református templom. Nyugatról a Bihar-hegység, keletről a Béli-hegység és délről a Királyerdő nyúlványai határolják.
A Körösi völgyfüzér első gyöngyszeme, a Bihar-hegység lábánál, a Meziádi patak mentén megbújó Magyarremete.
A kisközség büszkesége a 13. századi román stílusú, reformátussá lett templom. Egyedülálló a Kárpát-medencében, hogy falfreskóin együtt láthatjuk Árpád-házi szent királyainkat: Istvánt, Imrét és Lászlót. A falu szórványterületen helyezkedik el, 1944-ben embertelen tragédia érte, amikor román hordák gyerekeket és időseket nem kímélve 43 ártatlan magyart mészároltak le.
A 13. századi eredetű várat kezdetben a Németújvári grófok majd a Tompek család birtokolták. 1450 körül a Baumkirchnerek erősítették meg, később a Batthyány család lakta. Működött itt pálos kolostor is, 1956-ban pedig falai az emigráns magyaroknak nyújtottak átmeneti menedéket.
A települést a 13. században a Kőszegi család tette uradalmi központjává, majd a 1328-ben Károly Róbert királyunktól városi rangot kapott. Ezután a város gyakran cserélt gazdát, egyszer a Szent Koronáért cserébe a Habsburgok zálogbirtoka lett.
Legnevezetesebb épülete, a nyugati határvidéket nyolc évszázada védelmező, ma már múzeumi és művelődési célokat szolgáló Jurisics vár emlékeztet az 1532-es világra szóló diadalra, amikor is bevehetetlen erődként feltartóztatta a Bécs ellen vonuló török seregeket.
Kőszeg legszebb része a belváros, amely megőrizte középkori jellegét. Itt található a Hősök tornya, amit 1932-ben, az ostrom évfordulójára emeltek.
1945. március 19-én Palina plébánosa, Halász Dániel holttestét találták meg Kóton a folyóban. Isten szolgáját a partizánok lőtték agyon. Palina közössége pásztor nélkül maradt. Ennek emlékét őrzi Kóton a kereszt.