Ezek az egykor az egész Fekete-Körös völgyét betöltő erdőségek jelentettek menedéket a viharos időkben az itt élőknek, így a Fekete-Körös mente legősibb és legmagyarabb települése, Köröstárkány lakóinak is. Anonymus szerint a honfoglalás idején a Töhötöm nemzetség telepedett meg a vidéken. Tizedelték a mongolok, a törökök, de maradt bőven a fájdalomból a 20. századra is.
1919-ben a Fekete-Körös völgyében előrenyomuló, túlerőben lévő román offenzíva elől – súlyos harcok után – visszavonulni kényszerült a Székely Hadosztály Werbőczy-zászlóalja. Az oltalom nélkül maradt Köröstárkány és a szomszédos Kisnyégerfalva a húsvétkor bevonuló román szabadcsapatok prédája lett. Válogatás nélkül kínozták és öldökölték a nőket, az öregeket és a gyermekeket is. Egész családok vesztek oda a vérfürdőben. A 91 meggyilkolt ártatlan tárkányi magyar nevét 1999 óta őrzi a magyarellenes román atrocitások első erdélyi emlékműve.
De hogy ne csak a gyászról és a véres múltról szóljon Köröstárkány és vidéke, erről tesznek azok a lelkes természetjárók, a Körösök Völgye Natúrpark Egyesület és a Százlábú Egyesület tagjai, akik felismerték, hogy a kanyargós Körös újra összekötheti az egymástól erőszakkal elszakított magyarokat. Százával érkeznek a Határtalan Vándortúra alaptáborába a résztvevők, akik különböző közlekedési eszközökkel a Körös forrásától a torkolatáig járják majd végig a folyót.