Huculföld ékköve, a Várkő. Aki földrajz- és történelemkönyvek helyett az életből szeretne tanulni történelmi hazánk északkeleti zuga, az ősi Máramaros múltjáról és természeti értékeiről, vagy csak egyszerűen meg akar szabadulni az aszfalt porától, látogassa meg a Visó-völgye rejtett kincseit és jöjjön fel ide körülnézni a Várkő keresztjétől.
A gerinc mellett található a Vércse-tó, ami egy hófolt eróziós tó, tehát nincs kifolyása, így amikor megnő a vízszintje, akkor a vize átcsurog a gerincen.
A Dél-Hargita legmagasabb pontja a Kakukk-hegy vulkáni maradványa. Tetejéről körbetekintve a Hargita közeli s távoli vonulatai bűvölnek. Távolabb északra a Központi-Hargita ragyog. Délkeletnek a Csomád-hegycsoport tagjai, előttünk keletnek a Csíki-havasok.
A Kakukk-hegyről hosszan ereszkedünk az erdő rengetegében, míg végre elérjük a Mitács-hegy alatti széles pusztát. A Mitácson nemcsak a hatalmas óriási bükkfa matuzsálemek, de a hely történelmi levegője is magával ragadó. 1849-ben, a véres Nyerges-tetői csata után szegény Tuzson János főparancsnok is itt, a Mitácson keresztül menekült a hontalanságba.
Innen aztán jól látható a Tusnádi-szorostól Felcsík felé emelkedő Csíki-medence.
A Kőszegi-hegység második legmagasabb csúcsa a Nagy-Szarvaskő. A Nagy-Szarvaskő tetejét kereszt ékesíti, s egy csúcskönyv is a turisták rendelkezésére áll.
Az egész Fogarasi-havasok legmagasabb csúcsa a Moldován, ahonnan csodás panoráma nyílik a Fogaras-gerincre. Nyugat felé Erdély legmagasabb csúcsa, a Negoj-csúcs látható.
A Bucsinról a Görgényi központi részének főgerincén futó jelzés kísér be a fenyves erdőbe, majd hamarosan letérünk a fő útvonalról. A turisták ritkábban, a vadászok annál inkább járják az összefüggő, sűrű fenyőerdőt. Nem véletlenül nevezi Zsigmond Enikő a Görgényi-havasokat Erdély vadaskertjének. A gazdag vadállományára: medvéire, szarvasaira, farkasaira, fajdkakasaira már a régmúlt idők uralkodói is előszeretettel vadásztak. Jól karbantartott erdei útjai is elsősorban ennek köszönhetők. A kaldera első kúját, a Ferenci láza tisztást délről kerüljük, majd a Görgényi-havasok legmagasabb ormára, a Nagy-Mező-havas felé vesszük az irányt. Csúcsán az időjárás kiszámíthatatlan, ám ha sikerül szép időben feljutnunk, csodás panoráma tárul elénk. A Mező-havas régebbi elnevezése a Szék-havas, mert Marosszék legjelentősebb hegysége volt.
Itt még a házak is a vadászatot szolgálják, a Cserepes fölött a Dürgő-házban azért úgy hírlik nemcsak a fajdkakas-vadászoknak, de szükség esetén a fáradt vándornak is jut éjjeli menedék.
A Cserepes-kőről remek kilátás nyílik a Görgény vonulataira, és a Sóvidéki dombságra.
A csúcsról minden égtáj felé ragyogó a kilátás. Északra a Visó völgy fölött magasodó Máramarosi-havasokra, nyugatra a Széples, délre a Borgiói-hegységre, és keletre a Radnai-havasok gerincére.
A kék sáv jelzésen haladva érjük el a Gargaló-nyergében a főgerincet. A vonulat ezen szakaszán még nincsenek éles sziklaormok, a laposabb háton kényelmesen lehet haladni és csúcsokat hódítani, így, többek között a Galac-csúcs, majd a Rebra-csúcs.
A Pokol-bércről Kárpátalja nyugati részének szinte valamennyi hegye látható Délkeletre a Borzsa-havas, délre a völgyben a Verhovina, és északra Galícia látványa fogadja a vándort. Északnyugatra a főgerinc folytatása mögött a Beszkidek nyugati részei és a lengyel Beszádok is előtűnnek. Nyugatra a Róna-havas bércei fehérlenek. Keletre pedig a Beszkidek Verecke környéki alacsonyabb részei hullámoznak.
A Kapacina keletről nyugat felé enyhén magasodó főgerincét az úgynevezett Boreszku-felszín maradványai: széles, hullámos hátak, tágas fennsíkok és alhavasi rétek jellemzik. A főgerinc aszimmetrikussága szembetűnő: észak felé rövid, de meredek patakvölgyek futnak a szomszédos Lator-havas és kisebb testvére, a Latorica irányába. A déli oldal patakvölgyei ezzel szemben hosszabbak, lejtésük jóval enyhébb.
Az Ursu- és a Kapacina-csúcson keresztül érjük el a hegység legmagasabb ormát, a Nedejt.
