A sziklákkal tarkított gyephavason baktatva balkézre alattunk Aranyosszéket látjuk, de a távoli párában a Kárpátok főgerincének vonulatai is előtűnnek. Ahogy lassan emelkedünk, felvértezzük magunkat Orbán Balázs gondolatával és „leoldjuk a mindennapiság saruit, midőn a Székelykő díszkőzetekkel ékes ormai felé haladunk”. A csúcskő nemzeti színekben pompázik, mint kísérőnktől megtudjuk, azért ilyen vastag a festék a kövön, mert a népek harca itt is dúl, így az épp aktuális színek azt is megmutatják, melyik erdélyi nemzetiség turistái jártak erre utoljára.
De lássuk Orbán Balázzsal „a gyönyörű völgynek részletezett szépségeit. Lenn közvetlenül a talapzatunkúl szolgáló Székelykő alján Toroczkó városának madártávlati képe tünik fel, mely kertek közé fogott sürű házaival s négyszög piaczán kerek kastélyba fogott templomával a legfestőibb képet mutatja”. Odaát az Ordaskő gerince integet nekünk, délre Torockószentgyörgy bújik meg alatta.
De a Torockó felett emelkedő mészkőgerincre, nem csak a legmagasabb orom, az 1128 méteres Székelykő kedvéért érdemes feljönni. Másik kiemelkedő csúcsára, a Vársziklára is Orbán Balázzsal túrázunk át: „Vándoroljunk el oda szent ihlettel, hadd lássuk, mi képviseli ott a multat, hadd tudjuk, mit tartott meg az idő kérlelhetetlensége azon nagy korszakból, midőn vihart e büszke sziklaormon nem a természet, hanem az ember költe; jótékony vihart, mely, miként a természet vihara a légkört, kitisztitá a hont az ártalmas, egészségtelen elemektől.” A tatárjárás idején a vitézek több hónapon keresztül sikerrel verték vissza a kutyafejűeket, sőt, még arra is jutott erejükből, hogy a visszavonuló tatár seregek fogságából kiszabadítsanak hatezer keresztény foglyot. A dicsőséges győzelem hírére a király az egész környéket a székelyeknek adományozta, így jött létre a Székelyföldtől külön álló ötödik székely szék, „Aranyosszék.” Az egykori büszke várnak ma már nyoma sincs, és a hős vitézek helyett manapság siklóernyősök veszik előszeretettel birtokukba a csúcsot, hogy a levegőből is megcsodálhassák a Torockói-medencét.
Megközelítés:
A Torockó központjából induló kék kereszt jelzés toronyirányt „támadja” a Székelykőt. Ez a Nagy-ároknak nevezett szakasz nehézsége ellenére a legnépszerűbb út a Székelykőre, két óra alatt éri el a főgerincet. Az itteni hosszú kőgörgeteget egy közeli forrás kifakadásának köszönhetjük. Kortyolva a gerinc alatt békésen folydogáló csobogóból, nehéz elképzelni, hogy 2005-ben itt hatalmas, sziklákat repesztő robajjal tört fel a víz. A főgerincre érve a nyeregből balra a Vársziklára, jobbra pedig a Székelykő csúcsára juthatunk. Kényelmesebb útvonal a szintén Torockóról induló piros és a Torockószentgyörgy felől érkező kék kereszt jelzés. Keleti oldalról szinte rá sem ismerni a Székelykőre, de innen is érkezik jelzés, mégpedig Várfalváról a piros. A Várfalva-Székelykő távolság 15 km, de a jelzésbe a magasabban fekvő Csegez felől is be lehet csatlakozni. A Székelykő oldalában 850 m magasságban helyezkedik el a Kőlyuk, melynek nyílását egy sziklaív szeli ketté. A barlang 1704-ben és 1848-ban is védelmet nyújtott az ide menekülő helyieknek. A Torockószentgyörgyből induló piros háromszög jelzés vezet ide.
Fotó: Hám Péter
