Szentgyörgyről lekanyarodva a Küsmöd pataka mentén, egy völgyzáró gát állja a vándor útját. A kiszélesedő völgyben egy ragyogó tó terpeszkedik. Csodaszép… mondhatná az ember, ha nem tudná, hogy a fényes víztükör alatt egy középkori székely falu alussza örök álmát.
A kommunista önkényuralom, a romániai falurombolás, a székelység eltüntetési kísérletének jelképe, az elárasztott falu, Bözödújfalu. A legsötétebb 1980-as években a gát elkészültével a szinte színmagyar falu lakóinak túlnyomó többségét erőszakkal kitelepítették. Aztán a víz lett az úr, s addig emelkedett, míg 1994-re szinte az egész falu hullámsírba került. Itt alszanak a tó mélyén Bözödújfalu székely házai, templomai, köztük a középkori katolikus templom, amelynek tornya egészen 2014-ig kiállt a tó vizéből, mementóként, aztán feladta a harcot és végleg alámerült. Alámerült, s nincs már itt se összetartó faluközösség, se bölcső, se temető, se élet se halál, se öröm se bánat, csak a nagy, mély üresség…
Bözödújfalu első világháborús emlékművét 1996-ban kiemelték a vízből és az egykori falu emlékhelyére helyezték. Azóta minden év augusztusában eljönnek a falu egykori lakói, hogy közösen emlékezzenek elárasztott szülőföldjükre.
A Xantus-völgybe ereszkedve egy nevezetes történelmi helyre, egy véráldozattal járó, de végre győzelmes csata helyszínére érünk.
A Xantus-kápolnát az 1694-es utolsó tatárbetörés emlékére állították, amikor a székelyek győzedelmeskedtek a kutyafejűek felett. Szemben a Libidári-dombon állt Xantus Kereszter királybíró kastélya.
A Kondra-keresztet annak idején egy meggyilkolt pásztor emlékére állították. Ma a 32-es határvadász emléktúra egyik csúcspontja. A gyephavason tovább haladva érjük el a Réz-tetejét, ahonnan megcsodálhatjuk a Naskalat jellegzetes patakok szabdalta táját.
A II. világháború idején Sebő hadnagynak állítottak keresztet a székely legények az Ugra-tetőn. Így történt, hogy 1943 húsvétján újra állt a kereszt az Ugra-tetőn. Aztán jött a magyar golgota és a hazával együtt megint elveszett. De a feszület nem a halál, hanem a feltámadás jelképe. Tudják ezt a Maglódi Sebő Ödön Túratársaság tagjai is, akik 2012-ben újraállították a keresztet.
A trianoni határt követő nyugati zöld jelzésen indulunk, a Soproni-hegység gerincén. Ahol egykoron határőrök vigyázták a vasfüggönyt, ma már újra a turisták vették birtokukba a kellemes, szinte vízszintes erdei túraösvényt. Csak egy erdei bunker emlékeztet a határzárra.
A Magas-bérc tetejéről érdemes végig pásztázni a tájékot: a soproni vegyes erdők mögött a Fertőtáj síkja terpeszkedik. Távolabb a szomszédos Lánzséri és Lajta-hegységek húzódnak. De előbújik a Borostyánkői-hegység is. És itt van, már szinte karnyújtásnyira már az Alpokhoz tartozó Schneeberg.
Nyugat felé, határkőről határkőre haladva érjük el Asztalfőt. Volt idő, amikor évente egyszer, a határszemlék alkalmával itt találkoztak Sopron, Szikra, Lakompak és Fraknónádasd urai. Erre emlékeztet a kőasztal, amit az urak helyett már csak a történelem néma szemtanúi, a környék hegyei ülnek körül.
A csodás hegykoszorúban fekvő, több mint 5000 bojkó lelket számláló település, Alsókalocsa remek látnivalókkal kecsegtet. Ez a vidék a vasszegek nélkül összeácsolt fatemplomairól is híres. A Gorb falurészen 1795-ben a Szentlélek tiszteletére emelték a görög katolikus fatemplomot. A zsindellyel borított templom jellegzetes bojkó jegyekkel rendelkezik: hármas tagolódású, megkettőzött tetőzetű és faragott oszlopos tornácsor is tartozik hozzá.
Itt született a leghíresebb, a zsidó kufárokat és csendőröket is gyilkolászó 20. század eleji katonaszökevény, Suhaj betyár is, akit végül miután elérte végzete, Alsókalocsa régi temetőjében, egy szerény sírban hantoltak el. Suhajt nemcsak életében támogatta titokban a környező falvak népe, de legendás alakja ma is elevenen él a ruszin néplélekben. Ezt jelzi a jellegzetes faépítészetet és életmódot őrző skanzen bejáratánál felállított szobra is.
A szlovéniai Magasfok felől emelkedünk a Felsőszölnök és az ausztriai Rábaszentmárton határában emelkedő 384 méteres tetőre, ami évszázadokig hazánk nyugati erdős gyepűjének egy szép, de nem túl jelentős csúcsa volt. Ám 1920-ban minden megváltozott. A helyet hármashatárrá tették, és szögesdróttal fonták be a nagyhatalmak. A természetvédelmi területen álló határkő és környéke ma már főleg turisztikai célokat szolgál.
Amilyen kicsi, olyan virágzó kulturális élete van Zalabának. Már a 19. század végén olvasóköre is alakult. Itt található Csontos Vilmos felvidéki költő emlékháza, ahol nemcsak műveiből, de személyes tárgyaiból is — a honszeretet, a szülőföldhöz való ragaszkodás sugárzik.
