Tolvaj-barlang

Van­nak helyek, ami­ket a felcsí­ki­ek „rej­tek­nek” hív­nak. Ilyen a Tol­vaj-bar­lang is, ahol a legen­da sze­rint egy rab­ló­ve­zér tanyá­zott, így itt rej­tet­te el a kin­cse­it.

Súgó-barlang

A Lok-pata­ka völ­gye már a hegy­ség leg­ér­de­ke­sebb bar­lang­já­hoz, a Súgó­hoz vezet. A bar­lang bejá­ra­tá­hoz kanyar­gó Bol­dog­asszony papu­csa tan­ös­vény töb­bek között a kör­nyék élő­vi­lá­gát is bemu­tat­ja.

A Súgó-bar­lan­got a múlt szá­zad ele­jén még kincs­ke­re­sők kutat­ták. Tudo­má­nyos fel­tá­rá­sát a II. világ­há­bo­rú meg­akasz­tot­ta. A jára­tot csak a ’70-es évek­ben nyi­tot­ták meg. A kivé­te­les ter­mé­sze­ti érték csak fel­ügye­let­tel láto­gat­ha­tó.

A Kele­ti-Kár­pá­tok egyik leg­je­len­tő­sebb csepp­kő­bar­lang­ja gyű­rő­dé­ses moz­gá­sok során, vetők és repe­dé­sek men­tén, dolo­mi­tos és kris­tá­lyos mész­kő­ben ala­kult ki.

A Súgó varázs­la­tos biro­dal­má­nak szűk folyo­sói kis ter­mek­be tor­koll­nak, melyek­ben külön kis mese­vi­lá­gok vár­nak ben­nün­ket. A vál­to­za­tos csepp­kő­kép­ződ­mé­nyek és szik­la­alak­za­tok a terem­tő erő évez­re­des mun­ká­já­nak gyü­möl­csei.

A mély­ben ural­ko­dó mos­to­ha körül­mé­nyek, a 95 %-os pára­tar­ta­lom, és a 7–9 fokos hőmér­sék­let elle­né­re élő­vi­lá­ga igen vál­to­za­tos. Szá­mos rovar és dene­vér­faj­nak nyújt ott­hont.

Aranyosfői jégbarlang

Erdély leg­na­gyobb jég­bar­lang­já­nak ötven méte­res mély­ség­ben húzó­dó bejá­ra­tá­hoz mere­dek vas­lép­cső vezet. Az akna alján nyá­ron sem nagyon halad­ja meg a fagy­pon­tot a hőmér­sék­let, így élhe­tett túl olva­dás nél­kül több mint 3000 évet a Nagy-terem pad­ló­ját alko­tó, több mint 3000 négy­zet­mé­ter felü­le­tű, és jó 20 méter vas­tag­sá­gú jég­tömb. A Nagy-terem­ből nyí­lik a bar­lang leg­lát­vá­nyo­sabb ter­me, a Temp­lom. A kiter­jedt üreg­rend­szer alsóbb régi­ói viszont már csak külön enge­déllyel és kötél­tech­ni­ká­val láto­gat­ha­tók.

Boli-barlang

A régi Selyem­úton fek­szik a Boli-bar­lang, amely tör­té­nel­mi jelen­tő­ség­gel is bír. Ezt a falát díszí­tő magyar címer is jel­zi, ugyan­is 1404-ben Zsig­mond király egy Bólia nevű kis­ne­mes­nek ado­má­nyoz­ta a bar­lan­got. Innen jön a neve is.

Kato­nai szem­pont­ból is fon­tos volt a tör­té­ne­lem folya­mán a bar­lang. Erről tanús­ko­dik, hogy 1773-ban József csá­szár is járt itt kato­na­ként.

A bar­lan­got a 19. szá­zad végé­től az Erdé­lyi Kár­pát Egye­sü­let pet­ro­zsé­nyi osz­tá­lya tet­te jár­ha­tó­vá, hidak és lép­csők kiépí­té­sé­vel. Remek akusz­ti­ká­ja miatt kon­cer­tek­nek is helyet adott.

Kiépí­té­sé­ben nagy sze­re­pe volt a kör­nyék­be­li bányá­szok­nak is. Védő­szent­jük, Szent Bor­bá­la kapott is egy kis emlék­he­lyet a bar­lang­ban.

De van itt egy másik, ter­mé­szet alkot­ta külön­le­ges kegy­hely: a bar­lang falán mint­ha Szűz Mária alak­ja sej­le­ne elő. A misz­ti­kus jelen­ség való­sá­gos zarán­dok­hellyé tet­te a bar­lan­got.

A rej­te­ket nem­csak a közép­kor­ban, de az első világ­há­bo­rú ide­jén is hadi célok­ra hasz­nál­ták.

Torjai Büdös-barlang

Torjai Büdös-barlang

„Büdös-für­dő telep­ről kes­keny bok­rok, fák és szik­lák­kal sze­gé­lye­zett hegyi út vezet a Büdös-bar­lang­hoz. Az út mel­lett itt-ott sír­kö­vek fehér­le­nek, a melyek alatt a bar­lang áldo­za­tai alusszák örök álmu­kat. E sze­ren­csét­le­nek közül töb­ben az igaz­ság, mások a zsar­nok­ság suj­tó keze elől, sokan a szé­gyen vagy az élet elvi­sel­he­tet­len ter­hé­nek nyo­má­sa alatt keres­tek és talál­tak itt mene­dé­ket. Köze­led­vén a bar­lang­hoz, meg­csap ben­nün­ket a kiáram­ló kén­hid­ro­gén sza­ga; még egy for­du­lat, s meg­nyí­lik előt­tünk a szik­la-hegy, a Büdös-bar­lang óri­á­si tor­ka ásít felénk. Dan­te ilyen­nek kép­zel­te magá­nak a pok­lot, sötét bor­zal­ma­i­val. Bemen­ve, vég­tag­ja­in­kat saját­sá­gos meleg­ség jár­ja át. Addig, míg szá­junk, orrunk az alsó réteg­ből kiér, bát­ran lélek­zel­he­tünk; az alsó gáz­ré­teg­ben azon­ban csak vissza­tar­tott lélek­zet mel­lett jár­ha­tunk, mert egy lélek­zet­nyi a gáz­ból már öl. A gáz­für­dő élet­ta­ni hatá­sá­nál fog­va már sok rhe­u­ma­ti­kus baj­nak volt gyó­gyí­tó­ja. (Han­kó Vil­mos)

A Büdös-hegy iga­zi vonz­ere­jét a törés­vo­na­lai men­tén fel­tö­rő vul­ká­ni gáz­öm­lé­sek­nek, és a szén­sa­vas ásvány­vi­zek­nek köszön­he­ti. A Sós­me­ző­ről a kék és piros pont jel­zés vezet a hegy­cso­port iko­ni­kus pont­já­hoz, egy ter­mé­sze­tes mofet­tá­hoz, a Büdös-bar­lang­hoz. Az üreg nem ter­mé­sze­tes módon jött lét­re, egy kén­bá­nya fel­ha­gyott tár­ná­ja volt. 1892-ben Apor Gábor falaz­tat­ta ki fara­gott kövek­kel a 14 méter hosszú üre­get, majd ajtót sze­rel­te­tett rá, melyet napon­ta csak bizo­nyos idő­re, állan­dó fel­ügye­let mel­lett nyi­tot­tak ki. Jelen­leg a bar­lang sza­ba­don láto­gat­ha­tó, az üreg két olda­lán pado­kat helye­zek el. Erről a bar­lang­ról írt Sán­ta Ferenc a Sokan vol­tunk című novel­lá­já­ban. A gáz­elegy­ben talál­ha­tó kén-hid­ro­gén­ből ter­més­kén csa­pó­dik ki a bar­lang falá­ra, ezt bizo­nyos magas­sá­gig sár­ga kén­ré­teg borít­ja. Ez egy­ben a gáz szint­jét is jel­zi, ez alá ne hajol­junk!!
Ha fel­jebb megyünk a Büdös-hegyen, még több kisebb-nagyobb, gáz­ki­öm­lé­ses kőfül­két és bar­lan­got talá­lunk. A Büdös-bar­lang mel­lett ott van mind­járt a Tim­sós-bar­lang, amely azon­ban más gáz­össze­té­te­lű és ki sincs épít­ve. Kis­sé fel­jebb van a Madár­te­me­tő, ami egy besza­kadt kén­bá­nya mélye­dé­se, amely­ben fel­hal­mo­zó­dott a szén­di­oxid. Az ala­cso­nyan repü­lő mada­rak, ha a gáz szint­je alá száll­nak, rög­tön elpusz­tul­nak. A pár négy­zet­mé­te­res süp­pe­dés­be lép­ve mi is érez­het­jük lábun­kon a for­ró­sá­got. Pár méter­re nyí­lik a Gyil­kos-bar­lang, amely tel­ve van szén­di­oxid­dal, ezért ebbe be se lép­jünk! Mind­ezek a hely­szí­nek egy tan­ös­vény­re van­nak fel­fűz­ve.

A jel­vény­szer­ző moz­ga­lom iga­zo­ló­pont­ja a Büdös-bar­lang bejá­ra­ta.
Magas­ság: 1052 m
Nyit­va: 0–24
Meg­kö­ze­lí­tés: Sós­me­ző­ről a kék és piros pont jel­zés (850 méter; 20 perc; 152 méter szint­emel­ke­dés).

Bélai-cseppkőbarlang

Bélai-cseppkőbarlang

A Tát­ra egyet­len láto­gat­ha­tó bar­lang­ját a Csi­kó-hegy észa­ki olda­lá­ban veze­tő tan­ös­vé­nyen köze­lít­het­jük meg. Az arany­ásók által már koráb­ban is ismert Bélai-csepp­kő­bar­lang­ba első­ként a sze­pes­bé­lai Husz Gyu­la és Britz János merész­ke­dett be 1881-ben. Egy évre rá a nagy­kö­zön­ség szá­má­ra is meg­nyi­tot­ták a cso­dá­kat rej­tő üre­get és 1896-ban a vilá­gon elő­ször elekt­ro­mos áram­mal vilá­gí­tot­ták meg. A bar­lang két egy­más­ba nyí­ló mere­dek szik­la­ha­sa­dék­ból áll, rend­kí­vül gaz­dag csepp­kő­kép­ződ­mé­nyek­ben, tavacs­kák­ban. Az 1752 méter hosszú bar­lang­ból 1370 méter láto­gat­ha­tó. Mély­sé­ge 160 méter, átla­gos hőmér­sék­le­te pedig + 5 fok körül mozog.

Mézgedi cseppkőbarlang

A Király­er­dő utol­só nyúl­vá­nyá­nak sűrű­jé­be, a Mezi­á­di-patak men­tén vezet az út, amely a Méz­ge­di csepp­kő­bar­lang­ból ered. A bar­lang fel­tá­rá­sa, leírá­sa és láto­gat­ha­tó­vá téte­le a Bihar-hegy­ség leg­na­gyobb alak­ja, Czá­rán Gyu­la ter­mé­szet­bú­vár nevé­hez fűző­dik. 1930-ban állí­tott emlék­táb­lá­ja újra régi fényé­ben ragyog a bar­lang elő­csar­no­ká­ban. A folya­ma­tos fel­tá­rá­sok­nak köszön­he­tő­en közel 5 kilo­mé­ter hosszan jár­ha­tó bar­lang­ban az ása­tá­sok során ősko­ri csont­le­le­tek, így töb­bek között a mára kihalt bar­lan­gi med­ve nyo­mai is elő­ke­rül­tek.

 

Csodavár

A kék jel­zé­sen halad­va érjük el Közép-Euró­pa leg­lát­vá­nyo­sabb karszt­együt­te­sét, a Cso­da­vá­rat. A Cso­da­vár úgy ala­kult ki, hogy a Vár-patak leg­mé­lyeb­ben fek­vő pont­ja­ként össze­gyűj­ti a kör­nyék fel­szín alat­ti vize­it. Ezek a víz­fo­lyá­sok addig váj­ták, szé­le­sí­tet­ték a fel­szín alat­ti üre­ge­ket, amíg azok a hatal­mas kőfel­szín nyo­má­sá­tól és a föld­ta­ni moz­gá­sok­tól besza­kad­tak.

Eszkimó-jégbarlang

A Gla­voi-rét­ről a sár­ga pont jel­zé­sű ösvé­nyen halad­va érhe­tő el a Pádis-hegy­ség egyik leg­hí­re­sebb üre­ge, az Esz­ki­mó-jég­bar­lang. Az üreg­ben min­den évben két hatal­mas jég­tömb kelet­ke­zik, amit Czá­rán Gyu­la az esz­ki­mó­nak és a fele­sé­gé­nek neve­zett el. A dolog pikan­té­ri­á­ja az, hogy az esz­ki­mó min­den évben kény­te­len új fele­sé­get válasz­ta­ni magá­nak, tud­ni­il­lik a nyá­ri hóna­pok­ban a bar­lang bel­se­jé­ben lévő nyí­lá­son keresz­tül a besüt a nap, és az esz­ki­mó mel­let­ti kisebb jég­töm­böt, a fele­sé­get min­den évben követ­ke­ze­te­sen elol­vaszt­ja.