S hogy itt, a Ker­ca patak völ­gyé­ben hosszan elnyú­ló Ker­ca­szo­mor­ra még nem kell hatá­ron átkel­nünk, azt azok­nak a bátor haza­fi­ak­nak köszön­het­jük, akik 1919-ben ugyan­azt tet­ték, ami ezer éven át e föld lakó­i­nak köte­les­sé­ge volt: fegy­ver­rel száll­tak szem­be a dél­szláv beto­la­ko­dók­kal.  E bátor tett­re emlé­kez­ve a falu 2008-ban meg­kap­ta a „Com­mu­tas For­tis­si­ma”, vagy­is a Leg­bát­rabb falu elne­ve­zést.

A Szom­bat­hely­től Tours-ig veze­tő Szent Már­ton zarán­dok­út egyik állo­má­sa a Kis-Ker­ka patak völ­gyé­ben fek­vő Domon­kos­fa. A falu fölöt­ti dom­bon a köz­ség régi teme­tő­jé­ben áll  a 13. szá­za­di Szent Már­ton temp­lom. A déli kapu fölött a román­ko­ri épí­té­szet külön­le­ges­sé­gét talál­juk, Krisz­tus kereszt­jét ugyan­is a meg­szo­kott Isten bárá­nya helyett itt egy pár­duc tart­ja.

A szé­pen rend­be hozott Sker­lák ház ad helyet a kör­nyék leg­gaz­da­gabb nép­raj­zi gyűj­te­mé­nyé­nek, az Őrsé­gi Nép­raj­zi Kiál­lí­tás­nak. A taka­ros ház és mel­lék­épü­le­tei egy­kor jól műkö­dő, virág­zó gaz­da­ság­ról tanús­kod­nak, arról a mun­kás és a ter­mé­szet­tel har­mo­ni­kus letűnt élet­for­má­ról, ami a határt őrző, s köz­ben gaz­dál­ko­dó, keres­ke­dő őrsé­gi embe­re­ket jel­le­mez­te. A gaz­da­ság­ban lát­ha­tó­an nem­csak föld­mű­ve­lés­sel fog­la­la­tos­kod­tak, de a jöve­de­lem kiegé­szí­té­sé­re az épü­let­ben pálin­ka­fő­ző is műkö­dött.

A szlo­vé­ni­ai Magas­fok felől emel­ke­dünk a Fel­ső­szöl­nök és az auszt­ri­ai Rába­szent­már­ton hatá­rá­ban emel­ke­dő 384 méte­res tető­re, ami évszá­za­do­kig hazánk nyu­ga­ti erdős gye­pű­jé­nek egy szép, de nem túl jelen­tős csú­csa volt. Ám 1920-ban min­den meg­vál­to­zott. A helyet hár­mas­ha­tár­rá tet­ték, és szö­ges­drót­tal fon­ták be a nagy­ha­tal­mak. A ter­mé­szet­vé­del­mi terü­le­ten álló határ­kő és kör­nyé­ke ma már főleg turisz­ti­kai célo­kat szol­gál.

Fel­ső­lend­ván áll a Mura­vi­dék leg­na­gyobb vára. A romos álla­po­tú kas­tély előd­jét még a keresz­tes hábo­rúk ide­jén épí­tet­ték a temp­lo­mo­sok. Később lak­ták a Fel­ső­lend­va­i­ak ősei, az Ama­dék, majd a Szécsyek, a Nádasdyak, a Bat­thyá­nyi­ak, a Sza­páryak, végül Tri­a­no­nig a Szé­che­nyi­ek bir­to­kol­ták. A II. világ­há­bo­rú­ban a har­cok és a fosz­to­ga­tók mar­ta­lé­ka lett, majd szov­jet csa­pa­to­kat szál­lá­sol­tak el ben­ne, ami egyet jelen­tett a pusz­tu­lás­sal. De ahogy hosszú tör­té­ne­te során vala­hogy min­den rom­bo­lás után újjá­épült, talán a mos­ta­ni fel­újí­tá­si mun­ká­la­tok­nak is a végé­re érnek egy­szer.

XIV. szá­za­di egy­ha­jós góti­kus temp­lo­ma kül­ső falán ott invi­tál a temp­lom meg­lá­to­ga­tá­sá­ra az uta­zók védő­szent­je, Szent Kris­tóf hatal­mas fres­kó­ja. Híres fres­kó­fes­tőnk, Aqui­la János a magyar ere­det-mítosz nyo­mán kele­ti arc­vo­ná­sú, nomád vise­le­tű Kris­tó­fot örö­kí­tett ránk, aki mint­egy ősapa őrzi a vidé­ket, s fel­ügye­li az átjá­rást úgy a föl­di, mint az égi hatá­rok között.

Az elcsa­tolt Mura­vi­dék leg­na­gyobb tele­pü­lé­se Mura­szom­bat. Az egy évszá­zad alatt 20000 lako­sú­ra duz­zadt város­ban ma már alig több mint 100 magyar él. A köz­pont ter­je­del­mes park­já­ban a város egyik kul­tu­rá­lis köz­pont­ja, az egy­ko­ri Sza­páry kas­tély áll. A mező­vá­ros közép­ko­ri föld­bir­to­kos csa­lád­ja, a Széchyek épí­tet­te vár­kas­télyt az újko­ri bir­to­kos Sza­páry csa­lád for­mál­ta barok­ká, akik egé­szen a tri­a­no­ni álla­mo­sí­tá­sig itt is éltek. A csa­lád sar­ja­i­nak örök álmát a 14. szá­za­di góti­kus Szent Mik­lós temp­lom alat­ti sír­bol­tok őrzik.

Mura­szom­bat szom­széd­sá­gá­ban, a Lend­va folyó men­tén még nehe­zebb sors jutott Battyán­fal­va 16. szá­za­di nagy­sza­bá­sú kas­té­lyá­nak. Ere­de­ti­leg a raki­csá­nyi kas­tély is a Széchyek bir­to­ka volt, tőlük került kalan­dos úton a Bat­thyá­ny csa­lád­hoz. A barokk ura­da­lom bel­ső udva­rá­nak egy részét fel­újí­tot­ták, de kül­ső hom­lok­za­ta lehan­go­ló lát­ványt nyújt.

1945. már­ci­us 19-én Pali­na plé­bá­no­sa, Halász Dáni­el holt­tes­tét talál­ták meg Kóton a folyó­ban. Isten szol­gá­ját a par­ti­zá­nok lőt­ték agyon. Pali­na közös­sé­ge pász­tor nél­kül maradt. Ennek emlé­két őrzi Kóton a kereszt.