Kinéz­ve reg­gel az abla­kon igen­csak elbi­zony­ta­la­nod­tam, hisz nem­hogy a Naszály, de még a szom­szé­dos evan­gé­li­kus temp­lom tor­nya sem lát­szott a ködös, esős idő­ben. Dehát, ha men­ni kell, akkor men­ni kell: még­is­csak 50-en jelez­ték elő­ze­te­sen, hogy 2022. ápri­lis 3.-án velünk tar­ta­nak a Naszály gerin­cé­re a 3. Lehőcz János emlék­tú­rán. Kata­lin­pusz­tán aztán már hava­zás­ra vál­tott az eső, így egy fok­kal jobb kedv­vel bal­lag­tam a Kirán­du­ló­köz­pont felé, ahol a rossz idő elle­né­re 21 ember vár­ta, hogy útra kel­hes­sen a maga­sabb régi­ók felé. Mar­cel­há­za, Bős, Érsek­új­vár, Nyék­vár­kony, Csi­csó, Ekecs, Nagy­tar­csa, Gödöl­lő, Kosd, Dabas, Buda­pest, Pécel – csak pár tele­pü­lés azok közül, ahon­nan haj­nal­tájt útnak indul­tak az embe­rek a Lehőcz-túrá­ra. A túrá­ra, amely­nek az volt az elsőd­le­ges cél­ja, hogy meg­em­lé­kez­zen az idén 100 éves Váci Remény­ség egye­sü­let „máso­dik ala­pí­tó­já­ról” és kimoz­dít­sa első­sor­ban a váci­a­kat a „házi hegy­re”. Vác­ról aztán raj­tam kívül nem érke­zett sen­ki, de per­sze ez nem szeg­te ked­vem, hisz sok régi és új barát­tal vág­hat­tunk neki a kilá­tó felé veze­tő kék jel­zés­nek.

„Dél-Alföl­di­ként ter­mé­sze­te­sen tud­juk, mi az a hó, Sze­ge­den is van inter­net, utá­na tudunk néz­ni a goog­le-ben; Király­rét­re érkez­ve azért gúvasz­tot­tuk a sze­münk ren­de­sen. A fen­ti­ek hatá­sá­ra gyor­san el is enged­tem a kitű­zött 6 órás cél­időt, aztán 7 kili­vel a vége előtt az NHH‑n kap­tam ész­be, hogy ez simán meg­le­he­tett vol­na, ha tolom ren­de­sen. Onnan per­sze már hiá­ba pakol­gat­tam, vagy 5 perc­cel kicsúsz­tam, mire a cél­ba értem, de a 42 azért csak meg­lett 6 órán belül, az meg úgy­is válasz min­den­re. A Vul­kán pedig a világ leg­jobb szezonzárója,a Bör­zsöny meg a leg­me­nőbb hegy­sé­ge.” (Pug­ris Tamás)

“S ropog­tak alat­tunk a fale­ve­lek, káp­rá­za­tos Bör­zsö­nyünk­ben”

Októ­ber utol­só előt­ti nap­já­ra meg­ej­tet­tünk még egy utol­só őszi túra­sze­ánszt. Ilyen­kor már érez­ni lehet az őszi évszak egy­re hide­gebb lehe­le­tét, de az októ­ber 30-ra beüte­me­zett XXIII. Bör­zsöny Ván­dor­tú­ra kife­je­zet­ten fen­sé­ges idő­ben lett meg­szer­vez­ve. Kegye­sek vol­tak hoz­zánk az égi­ek. Bár az ilyen­kor meg­szo­kott csí­pős reg­gel foga­dott min­ket még a szen­de­he­lyi táj­ház­nál, de a nap túl­nyo­mó részé­ben simo­ga­tó­an sütött a Nap és hatolt be suga­ra­i­val a bör­zsö­nyi fan­tá­zi­á­ba. A szo­ká­sos pacsi­zás és regiszt­rá­ció után jól jött a házi­pá­lin­ka folyé­kony áldá­sa, tur­bó­fo­ko­zat­ba kap­csol­ta a tes­tet, hogy bír­ja az egész napos tem­pót. Kel­lett is ide a kraft, közel 30 kilo­mé­ter és 735 méte­res szint­emel­ke­dés várt ránk.

Írta: Bor­ka Zol­tán (Fel­vi­dé­ki Csa­var­gók)

Van ott vala­mi a Viseg­rá­di-hegy­ség­ben. Vala­mi meg­ma­gya­ráz­ha­tat­lan, meg­fog­ha­tat­lan. Bizser­gés­nek, amo­lyan rez­gés­nek mon­da­nád, ahol affé­le pozi­tív ener­gi­ák csap­nak össze. Fura egy sexe­píl­je van, de nagyon adja magát.

Októ­ber köze­pén sem volt ez más­képp. Bitan­gul dübö­rög ilyen­kor már az ősz. A négy évszak közül övé a leg­szebb ruha­tár, így mint egy divat­be­mu­ta­tón érez­tük magun­kat a hegy­ség öle­lé­sé­ben.

Rend­ha­gyó­ra sike­re­dett Egye­sü­le­tünk és a Haza­já­ró Egy­let immár 6. alka­lom­mal meg­ren­de­zés­re került közös bükk­al­jai hét­vé­gé­je. A prog­ram már csak nevé­ben utalt a Bükk­al­já­ra, idén ugyan­is a hét­vé­ge túrái a Bükk-fenn­sík­ra és a bük­ki kövek vonu­la­tá­ra vezet­tek, illet­ve a turis­ta­ság emlé­ke­it jár­ták be Vár­kút kör­nyé­kén és Sík­fő­kú­ton.

Sor­ban gör­dül­tek be a csal­ló­kö­zi rend­szá­mú autók a Bacsó­fal­vi-tó mel­let­ti par­ko­ló­ba. Korán reg­gel még ez a nép­sze­rű turisz­ti­kai cél­pont is kihalt. Augusz­tus utol­só szom­bat­ján azon­ban évről-évre, messzi­ről jött embe­rek gyűl­nek össze, hogy a reg­ge­li pára fosz­lá­nyai közt útnak indul­ja­nak.