100 éve él a Remény

100 éve él a Remény

„1. A keresztény erkölcsi normákat magára nézve kötelezőnek fogadja el.”

Hideg a reggel a nógrádi várban… 9-en vagyunk, akik alig várjuk, hogy nekiinduljunk az országos kékkel a Börzsönynek, hogy aztán holnap este 100 km megtétele után megérkezzünk a váci célba. Éppen 100 éves ugyanis a Váci Reménység egyesület, amelynek természetjáró szakosztályának tagjaiként azt találtuk ki, hogy egy 100 kilométeres túrával köszöntjük az egyesületet születésnapján. Rendhagyó túránkhoz bárki csatlakozhat, így van aki 50, van aki 25 kilométert sétál velünk a két naposra tervezett túrán. De erről majd kicsit később, most induljunk végre útnak.

„2. A sportot eszköznek tekinti egyéniségének kiformálásához.”

Itt van mindjárt a Csóványos, amely az egész túra legmagasabb csúcsa a maga 938 méterével. Sokadszor járunk itt, így nem lepődünk meg, hogy idefent még éppen csak kibontakozóban van a tavasz hóvirágokkal, odvas keltike mezőkkel. Az időjárással sincs nagy szerencsénk, a hegység nyugati gerincéig, illetve a Naszályig ér a látóhatár. Végső célunk, Vác a párába vész. Odáig még 88 km van hátra.

„3. A tagságot önként vállalja, anyagi és bármi egyéb ellenszolgáltatás elvárása nélkül.”

Nagy-Hideg-hegyen aztán el is kap bennünket az eső, így éppen jókor jön a turistaház. Itt ér utol néhány később induló barátunk, akik saját idő terhére vágtak nekik a délelőtti órákban a távnak. Rendezzük mi is a sorokat, és leereszkedünk a Magas-Börzsönyből a Nosztrai-medencét ölelő vulkanikus kúpoknak. Hosszú erdei menetelés ez, amely idő alatt van idő mesélni azoknak, akik nem ismerik a Reménység történetét, amely nemcsak nevében hordozza a reményt, de eddigi történetében, működésében is. Az 1922. novemberében tartott alakuló ülés óta az ifjúsági, sport és önképző egyesület tagsága töretlen és folyamatos összetartozással vészelte át a II. világháború és a kommunista diktatúra borzalmait, hogy aztán 1989. decemberében hivatalosan is újjáalakuljon és a régi hagyományokat követve vallja és hirdesse a 100 éve változatlan értékrendet és célt: a szellemileg, testileg egészséges, öntudatos, keresztény magyar ifjúságunk nevelésében történő közreműködést oly módon, hogy elsősorban nem a professzionális sportsikerekre alapozzuk életünket, hanem a sport és a közösségi élet nevelő hatására.

„4. Munkáját és egyesületi feladatait legjobb tudása szerint igyekszik elvégezni.”

Az első délnyugat-börzsönyi vulkáni orom, ahonnan kilátás is van, az a Sós-hegy. Az eső eláll, így számba vehetjük az előttünk álló 75 kilométert: jobbra a Nagy-Galla kettős kúpja, míg ellenkező irányban a Naszály sasbérce… tehát, nem hogy a Naszály felé indulunk, hanem az ellenkező irányba… ám még mindenek előtt itt tornyosul előttünk a Kopasz-hegy is…

„5. Becsületes, igazmondó és segítőkész.”

A Kopasz-hegy ismét pompás kilátással kápráztat el bennünket. Aztán persze a Nagy-Galla is, ahonnan azonban már a naplementét élvezhetjük, ugyanis elment az idő Márianosztrán a Hangulat étteremben illetve Markovics Lajos barátunknál. Az utolsó 14 kilométert így már sötétben tesszük meg a Zuvár-Ruzsási-hegy-Malom-hegy útvonalon. Voltak akik csak idáig jöttek, voltak, akik hazamentek pihenni pár órát. Mivel már este 11 óra van, heten elfogadjuk Cser M. Zoli barátunk invitálását, és nála töltjük a rövid éjszakát egy malom-hegyi víkendházban.

„6. Legjobb lelkiismerete szerint törekszik világnézetét és magyarságát elmélyíteni és ezek szerint élni.”

Korai kelés Zebegényben, és már irány is a második 50 km első csúcsa, a Hegyes-tető. Itt csatlakozik be a túrába Moys Zoli és Moys Koppány; van mit mesélni az előző napról. A Zebegény-Hegyes-tető szakaszról azonban inkább nem mesélnénk… a szüntelen éjszakai eső sártengerré változtatta az amúgy is nehezen járható szakaszokat a Remete-barlang környékén. Jobb minél hamarabb elfelejteni ezt a szakaszt, sikerélményeket szerezni és erőt gyűjteni a hátralévő 42 kilométerre. A sikerélményről a Gubacsi-hálás szép kilátást nyújtó bérce, az erőről a törökmezei turistaházban vételezett energia gondoskodik, így nagy reményekkel indulunk neki a Gál-hegynek.

„7. Az egyesület minden tagjával őszinte baráti viszonyt igyekszik kialakítani és fenntartani.”

Miközben mi a Nagy-Kőszikláról gyönyörködünk a kilátásban, addig Károly Viki és Pávó Balázs kollégáink elrajtoltatja a Vanyek 25 mezőnyét az alattunk lévő Kismarosról. 19 induló nevezett be erre a távra, amely Dr. Vanyek Béla katolikus papnak, papnevelő intézeti tanárnak állít emléket, aki 28 társával együtt 1922. november 5-én alapította meg a Váci Reménység egyesületet. Ők így fogalmazták meg az eredeti alapszabályban az egyesület célját: „A helybeli ifjúságnak vallás-erkölcsös és hazafias alapon a testnevelésben és önművelésben való kiképzése. Ezen célhoz vezető eszközök: a sport minden ágának művelése, az ifjúság vallás-erkölcsös és szellemi életének fejlesztése, énekben, zenében való kiképzése és az ifjúságot nyilvános szerepléshez szoktató sportversenyek, színelőadások és ünnepélyek rendezése”.

8. Embertársait tiszteli, meggyőződésüket és véleményüket tiszteletben tartja.”

Kismaroson már csak hűlt helyét találjuk a Vanyek 25 mezőnyének, ahogyan azt is valószínűstjük, hogy a Katalinpusztáról induló Lehőcz 15 résztávjának csapatát sem érjük utol. De hova is rohannánk, ha már így délutánra kisütött a Nap, a Fenyves-hegyről pedig pazar kilátást élvezhetünk. Már nincs sok előttünk, de azért belehúzunk, mert Szánóczky Jani barátunk vár bennünket Katalinpusztán, ahonnan végül 50-en indultak neki a 15 kilométeres Lehőcz résztávnak. Az őket indító Jakab Sanyi közben örömmel újságolja, hogy nem csak a 20 előnevező jár előttünk, hanem mintegy 30 „reménységes” cserkész is.

„9. Kulturált magatartásával kivívja saját maga és egyesülete számára az emberek megbecsülését, káromkodást, ocsmány beszédet nem tűr meg környezetében.”

Kirándulóközpont, aztán Függőhíd, aztán Bik-kút, aztán hosszan a Naszály északi oldalában, aztán egy éles jobb kanyar… tartottunk ettől a szakasztól, ám meglepően könnyen behúzzuk, valószínű azért, mert tudjuk, hogy a Naszály csúcsáról már csak lefelé kell sétálni 8 kilométert. Hozzá kell tenni, hogy az a lefelé menet tartogatja a túra legmeredekebb szakaszát, majd a legsárosabb kilométereket, végül a deákvári aszfaltot.

“10. Emberi méltóságát minden körülmények között megőrzi és nem rabja semmiféle káros szenvedélynek.”

Este 8-ra érjük el a Vanyek Béla Sportcentrumot, ahol ünnepélyes fogadtatásban van részünk. Elkészülnek a célfotók, elfogyasztjuk a babgúlyást és örömmel konstatátljuk, hogy majd 100-an vágtak neki valamelyik távnak a Reménység 100. születésnapján!

(A fenti idézetek a Váci Reménység vezetőire, edzőire, sportolóira, tagjaira vonatkozó követelmények „tízparancsolata”.)