A Haza­já­ró Kupa része­ként szom­ba­ton meg­ren­de­zett Hor­thy Mik­lós Emlék­tú­rá­ról még így napok múl­tán is csak szu­per­la­tí­vu­szok­ban lehet beszél­ni. Az ese­ményt lázas készü­lő­dés előz­te meg, mi már pén­te­ken bir­tok­ba vet­tük az ipoly­hid­vé­gi cél terü­le­tét. Idén vad­disz­nó­pör­költ noked­li­val volt a menü, amely egy­be­hang­zó véle­mé­nyek sze­rint a kuli­ná­ris élve­ze­tek maga­sabb minő­sé­gét kép­vi­sel­te.

Ehhez nagy­ban hoz­zá­já­rult a még elő­ző nap tűz­pró­bán átesett csa­polt pil­se­ni sör zama­tos íze. A las­san már meg­szo­kot­tá vált 120–130 fős tömeg­re szá­mí­tot­tunk. Szom­ba­ton a való­ság szem­be jött velünk és állon csa­pott. A jubi­le­u­mi 10-ik alkal­mat pon­to­san 200 fő tisz­tel­te meg. Szá­munk­ra, akik a szer­ve­zés­ben részt vesz­nek ez min­dent felül­ír és hatal­mas köszö­net jár azok­nak, akik a jelen­lé­tük­kel gaz­da­gí­tot­ták eme ese­ményt.

A magyar nem­zet egy és oszt­ha­tat­lan, ami­nek tanú­bi­zony­sá­ga volt a hatá­ron innen és túl­ról érke­zők, hoz­zánk láto­ga­tók alá­za­ta. Fel­vi­dék e mesés tája együtt él azok­kal az embe­rek­kel, csa­lá­dok­kal, akik évről-évre apad­ha­tat­lan ven­dég­sze­re­te­tük­kel vár­ják a hoz­zánk érke­ző­ket.

Külön köszö­net jár a tes­ma­gi Gál és az ipoly­fö­dé­me­si Velebný csa­lád­nak, akik min­den túra alkal­má­val ott­ho­nos han­gu­la­tot vará­zsol­nak a fáradt ván­do­rok­nak. Idén rend­ha­gyó módon az est­ebéd elfo­gyasz­tá­sa után sokan dön­töt­tek úgy, hogy nem siet­nek haza. A cél­ban kiala­kult egy önfe­ledt fiesz­ta han­gu­lat. A háti­zsá­kok mélyé­ről elő­ke­rül­tek a pálin­kás buty­ko­sok, ame­lyek tar­tal­ma a nem­ze­ti rock és a gitár­ral kisért örök­zöl­dek tár­sa­sá­gá­ban kerül­tek a szom­ja­zó tor­kok­ra.

Remé­lem ez az élmény nem egye­di eset volt. Mi, akik a szer­ve­zés­ben részt veszünk a Haza­já­ró csa­pa­tá­val kar­ölt­ve egy dol­got meg­ígér­he­tünk: jövő­re ugyan ilyen lel­ke­se­dés­sel és sze­re­tet­tel várunk ben­ne­te­ket. Ha rászol­gál­tunk, vigyé­tek jó hírünk a szél­ró­zsa min­den irá­nyá­ba és gyer­tek el minél töb­ben, hogy az össze­tar­to­zás élmé­nye erős közös­sé­gé for­mál­jon ben­nün­ket.

Az össze­fog­la­ló­ért külön köszö­net Dian Csa­bá­nak a túra egyik szer­ve­ző­jé­nek, és a képe­kért Bori Bian­ká­nak.